6.

Miután visszasétáltam a lakásomba, megálltam a nappaliban és széjjelnéztem.

Hirtelen megakadt a szemem valamin. Pontosabban valami ami nem volt a helyén. Egy kép a szekrényen,amin én szerepeltem az uncsimmal még mikor kicsik voltunk. Sóhajtottam. Na vele is rég beszéltem... Mióta a rendőrkapitány lett nem hallottunk róla semmit. Na mindegy.

Odamentem a szekrényhez majd beugrott valami. Szépfiú lopta el! Hiszen itt állt mikor felkeltem! Összeráncoltam a szemöldököm.

De minek lopta el? Csak egy hülye kép. Meg amúgyis: androidok nem lopnak! Főleg egy nyomozóandroid, ami a rendőrségnek dolgozik. Mivel ez rablás lenne, az pedig bűncselekmény. Lehet hogy... Szépfiú deviáns?! Neeem, az lehetetlen... Hiszen... Az egyik legújabb android, biztosan van benne valami devinancia-ellenes program, ami meggátolja hogy deviáns legyen...

Most hogy ezt szépen megbeszéltem magammal, inkább lehuppantam a kanapéra és elfoglaltam magam a TV-vel és egyéb agyromboló dolgokkal.

*2 héttel később*
(tudom, nagyon cringe hogy ennyi időt kihagyok, de ha így megy tovább, sose lesz vége ennek a szerencsétlen könyvnek😂 ~író)

Már két hete semmit sem hallottam Connorrol alias Szépfiúról, és nem mondom, kezdtem aggódni egy picit. De csak éltem unalmas életem és kukáztam magamnak egy szép kis munkát egy bárban, ahol énekes pincér lettem. 

Ja igen, énekes pincér. Te meg gyerek vagy, mégsem szólok be miatta! Tudod, mint a Pókember 2.-ben Mary Jane. Vagy 3.-ban mit tudom én már... De nem a Csodálatos Pókember! Az egy borzalom én mondom.

Azt hozzátenném, hogy én voltam az egyetlen ember a helyen. A főnököm, a "kedves" Christian Grei, kitalálta hogy legyek én is android, mert az "olyan menő lenne meg minden"... De végül szerencsére elvetette mert túl drága lett volna vagy mi.

Éppen egy asztalt takarítottam a munkahelyemen, amikor megszólalt  mögöttem valaki.

- Aurora, valaki keresi.

Hátrafordulok. Az egyik android, Matilda. Kifejezéstelen arccal, szemrebbenés nélkül figyel engem. Vajon ezek tudnak pislogni egyáltalán? 

- Ki?

- Egy android. RK800-as prototípus, aki Connor néven van regisztrálva a rendszerbe. - válaszolt készségesen.

- Oh. - jól van gratulálok, ezért a nagyratörő mondatért, kérem a tapsom!  - és hol van?

- Kint vár. Egyenesen a 14.-es asztalnál majd jobbra a 9-esnél és ki a kijáraton. Na nem mondod...

Egy bájos mosolyt küldtem az android felé, majd megforgattam a szemem és kiindultam.

Úristen, majd' betojok! Ja, nem is.

Nyugodt arccal kisétáltam majd a törlőkendőt a kötényembe elrejtve megálltam Connor előtt aki kifejezéstelenül pislogva (!!!) állt nekem háttal.

- Helló. - szólaltam meg mert nem mozdult semmerre Szépfiú.

Erre bezzeg életrekelt és felém fordult:

- Jó napot Aurora, ha emlékszik még rám, tudja hogy Connor vagyok az RK800-as prototípusú android.

- Igen, tudom ki vagy, ne aggódj.

- Nem tudok aggódni. - mondta.

- Tudom, hogy nem tudsz ne... Mindegy. De miért is keresel ennyi idő után?

- Hank Anderson hadnagy keresi magát.

A nevet hallva megfagyott ereimben a vér. Mi a szar, miért akar velem beszélni, sőt találkozni az a szeszkazán? Baszki, le fog csukatni! Nem akarok a sittre menni!

- Mi? Minek?

- Azt mondta ne mondjam el.

- És te nem fogod, mi?

- Nem. - Baszki! Tuti le fog csukni! Na Aurora ezt elcseszted. Taps, taps magamnak.

- És mikor akar velem beszélni?

- Minél hamarabb.

Hello, hello itt egy úúúúj rész. Nem lett a legjobb az biztos, és van még egy rossz hírem, az az, hogy 1-2 rész és vége ennek a "gyönyörűségnek". Majd (talán) kifejtem a végén.