7.

Csendben sétálok Szépfiú mellett, mostmár a rendes ruhámban.  Néha rá pillantok, de természetesen ő csak előre néz.

- Connor? - szólítom meg.

- Igen, Aurora?

- Hova is megyünk?

- A Rendőr Főkapitányságra.

Ohh... Shit, ne már.

- Mondd már meg, hogy mit akar tőlem az a szeszkazán!

- Nem mondhatom meg.

- Akkor nem megyek! - torpanok meg. Connor hátrafordul. Ha lennének érzései már rég arcon vágott volna szerintem. Na mindegy.

- Miért álltál meg?

- Mert nem megyek. - válaszolok.

- Miért nem jössz?

- Mert nem mondod el minek menjek oda.

- Aurora, kérem jöjjön velem, ez fontos.

- Nekem, neked, a kapitányságnak vagy a szeszkazánnak?

- Nekem semmi sem fontos.

- Lehet, de akkor is. - indulok meg, mert kíváncsiságom egyre csak nő. És ki nem tud ellenállni a kíváncsiságának?

- Köszönöm. - lépked utánam, mert időközben lehagytam.

Mikor végre a kapitányságra érünk, Connor megállít a váróteremben, mivel nem mehetek csak úgy be, mint civil.

Leülök az egyik műanyag székre, és bámulok ki a fejemből.

Le fognak csukni, mert felpofoztam azt a szeszkazánt... HOGY LESZ ÍGY MUNKÁM?? Tök jó... Ja, nem is. Ha kinyírnám... Inkább nem, csak rosszabb lenne.

Megrázom a fejem, majd körbevezetem a tekintetem. Rajtam kívül senki sem ül a fehér teremben, csak az android-diszpécserek szöszmötölnek a pult mögött.

Lépteket hallok, szóval felnézek. Hát persze hogy Szépfiú az.

- Jöjjön Aurora. - áll mellém, majd megvárja míg felállok és indul is vissza.

- Hova viszel?? - kérdezem újra.

- Az unokatesójához.

Itt megtorpantam.

- Mivan? De hát...

De Szépfiú csak ment tovább.

- Connor! - szólok rá megemelve a hangom.

- Igen, Aurora? - fordul hátra.

- Csak egy unokatesóm van, de ő valahol a isten háta mögött dolgozik!

- Közelebb van, mint hinné. - indul tovább Connor, én meg követem.

- MIVAN? - zavarodok össze.

- Közelebb van, mint hinné. - ismétli meg újra.

- Nem, nem az bajom! Hanem, hogy n-

Itt megakadtam, mert észrevettem valakit.

Éppen a Szeszkazánnal beszélt, aztán hátrafordult és elkerekedett a szeme mikor rámnézett. A detroit-i rendőrség egyenruhájában volt, amit furcsállottam.

Sebes léptekkel elindultam feléje, majd megálltam előtte.

- Hello.

- Hello, Aurora. Rég láttalak- mondja, majd kitárja a karjait, amibe boldogan belevetem magam.

- Mégis hol a jó édes faszomba voltál?! - engedem el.

- Mondjuk itt? De ezt tőled is kérdezhetném.

- Tőlem?! Itt voltam végig! Te költöztél ki a semmi közepére!

- Nem nem, én itt voltam végig. Már kapitány vagyok hugikám.

- Allen? - hallom a Szeszkazán hangját.

- Mivan? - mondom egyszerre az uncsimmal. Aztán elröhögjük magunkat.

- Akkor igaza volt Connornak. - mondja Hank.

- Mivan? - értetlenkedek újból.

- Mert azt mondta, hogy az én rokonom vagy, közben pedig Allen kapitányé. - magyarázza a Szeszkazán.

- Oh. - mondom nagyratörően.

- Azért vittem el a képet a vitrinből, Aurora. Hogy megbizonyosodjunk róla.  - folytatja Szépfiú. Wat-

- Mintha a vezetéknév miatt nem lenne elég egyértelmű... - motyogja az unokabátyám.

- És ennek miért is jártatok ennyire utána?

- Ja, és azért tört be Connor is. - teszi hozzá újra a Szeszkazán.

- De minek kellett ez??

- Inkább örülj neki! - csattan fel.

- Megtaláltuk a rég nem látott unokatesódat. - érvel Szépfiú.

- Még most se értem hogy tűnhettünk így el. - röhögök fel.

- Én sem. - mondja édesjórokonom. - de mennem kell. - nyom egy cetlit a kezembe, amin a lakcíme és a telefonszáma van.

- Oké, hello. - intek neki, majd hagyom hogy elmenjen.

- Nekünk is mennünk kell. - kezdi Szépfiú. - deviánst észleltek. Ó, hogy menjenek a pokolba!

- Oké... - mondom kicsit lelombozva.

- Viszlát, Aurora. - köszön el Connor.

- Ne lássalak többet. - mondja Szeszkazán. Utálom őt.

- Sziasztok.

Kicsit később én is hazaindultam, miután kimagyaráztam, hogy mégis mit keresek ott egyedül.

Hirtelen megálltam. Na wait, hogy hogy nem láttam eddig?  De legalább nem akartak lecsukni! EZAZ!

Soha nem derült ki, hogy Allen kapitány miért nem akart találkozni Aurorával.

Di end

OOF-

Plíz valaki öljön meg😂