-Milyen játék ez a "felelsz vagy mersz"? -kérdezem, mert nem ismerem a játékot.

-Jó unaloműzőnek -vont vállat.

-De én nem unatkozok -ráztam a fejemet, megerősítve ezzel azt amit mondtam.

-De én igen -tette keresztbe a kezeit.

Most komolyan mondja? Miért nem megy és foglalja el magát? Nekem meg kell keresnem a vöröskét.

-Oké, de csak egy pár percet játszunk, jó?

-Persze -biztosít.

Leül az étkező asztalhoz, mire követem példáját és én is leülök vele szemben. Gyorsan elmagyarázza a játékot, azután már jön is a kérdés.

-Felelsz vagy mersz? -néz rám kérdőn.

-Felelek -válaszolok röviden.

-Hány éves vagy?

-17 leszek -mondom, majd ujjaimon számolni kezdek - 4 hónap múlva.

-Oké. Felelek -vágja rá gyorsan, mielőtt kérdeztem volna.

Mit kérdezzek tőle? Hüvelykujjamat rágcsálva törtem a fejem.

-Hány éves vagy? -ismételtem meg a kérdését.

-Most komolyan? -nézett rám hitetlenkedve -27 felett.

-Pontosabban esetleg? -billentettem félre a fejem.

-Felejtsd el, hogy ennél pontosabb választ kapsz -rázta a fejét.

Morcosan néztem rá, de nem hatotta meg, haladt tovább.

-Felelsz vagy mersz? -könyökölt az asztalra.

-Felelek -húztam ki magam.

-Mit gondolsz a kapitányról?

-Hogy érted, hogy mit gondolok róla? -értetlenkedtem.

-Milyennek gondolod? -kopogott az asztalon türelmetlenül.

-Hát -néztem félre -Talán nagyszerűnek -nyögtem ki, miközben hajamat piszkáltam.

Ő csak hümmögött egyet, majd én következtem a kérdéssel.

-Felelsz vagy mersz? -könyököltem fel én is.

-Felelek.

-Oké. Miért csatlakoztál a csapathoz? -csettintettem mikor kimondtam, mert végre valami értelmesebbet is tudtam kérdezni.

-Mindig is bajban voltam a beilleszkedéssel, Kid csak segíteni akart hogy találjak magamnak egy helyet ahol önmagam lehetek -mondta nyugodtan, de én ledöbbentem szavain.

Végre elárult magáról valamit, amitől kevésbé tűnik őrültnek. Ha nem lenne ez az ijesztő kinézete, akkor olyan lenne mint egy normális ember.

-Mersz vagy mersz? -szakítja félbe eszme futtatásomat.

-Eddig nem ez volt a kérdés -húzom el a szám.

-Nem felelhetsz egyfolytában! -morran rám, mikor látja hogy mennyire szerettem volna azt csinálni.

-Oké. Merek -jelentem ki gyorsan, mielőtt még megbánnám.

Amint kimondtam egy ördögi mosoly kúszik az arcára. Mit tervez? Előre félek. Nem lehet már visszaszívni?

-Öntsd le Killert egy vödör vízzel.

Oké, megbántam! Valaki mentsen ki innen! Közben már az arcomra fagyott a mosoly és hulla fehér arccal bámulom.

-Kicsodát?! -sikkantok fel és úgy nézek rá, mint egy őrültre. Voltaképpen az is, de mindegy.

Öntsem le a Killert?! Ennek elment az esze, az a férfi még álmában is egy sarlóval hadonászik! Ha megtenném elszabadulna a pokol, vagy valami sokkalta rosszabb történne.

-Killert -jelenti ki halál nyugodtan.

-Kizárt! -hadonászok kezeimmel.

-Miért, félsz tőle? Ennyire beszari vagy? -kérdezi önelégült mosollyal.

Idegesít. Legszívesebben képen törölném. Nem vagyok beszari, csupán nem akarok gyors halált.

-Dehogy, megteszem! -vágom rá.

(...)

Itt állok a vödörrel és őt várom. Bármelyik pillanatban itt lehet. Az őszes hajú fickó kissé messzebb állt, hogy őt ne érje majd Killer bosszúja. Tényleg, az ő nevét nem is tudom. Szólásra nyitom a számat, de némán megrázza a fejét és előre mutat. Arra nézek és meglátom az áldozatomat.

Nyelek egy hatalmasat, majd megindulok felé. Háta mögött várakozok hogy megforduljon, azért mégsem szeretném hátulról leönteni, bár lehet jobban járnék. Hirtelen hátra bámul rám, azután már teljes testével felettem tornyosul.

-Már épp szólni akartam, hogy koszos a padló -bámulja meg a kezemben tartott vödröt.

-Nem azért hoztam -hebegem zavartam.

-Hát akkor miért? -ráncolja szemöldökét.

-Ezért -öntöm le hirtelen.

A víz lassan csepeg le a hajáról és a ruháiról. Nem szól semmit sem. Körbenézek és látom, hogy mindenki minket néz, még a vöröske is. Karba tett kézzel támaszkodik a falnál és fejét csóválja. Ősz hajú barátom már nincs sehol, valószínűleg nem szeretné ha bemártanám.

Behúzott nyakkal ódalgok hátrébb, hátha így marad lefagyva. Márcsak pár lépés és megmenekülök. Kopp, kopp. Cipői halkan koppannak a fa padlón, majd egyre jobban felerősödik a hang.

-Izé, figyelj -vakarom meg a tarkómat kínomban -Beszéljük meg jó?

Nem figyel rám, jön tovább. Az ajtó kilicséért nyúlok, pár centi választ el tőle, de beleáll egy sarló. Tágranyílt szemekkel bámulom a fegyvert, ami akár belém is állhatott volna.

A vödröt felé dobva szaladok az emberek közé. Ez ki akar nyírni! Félre lökdösöm mindegyiket, de üldözőm nem adja fel, továbbra is követ.

-Megakar ölni! -mutatok rá, de úgylátszik senkit sem érdekel.

Mindent és mindenkit, aki utamban áll Killer elé lököm, így futok tovább. Kiérek a tömegből, de ezt már bánom ugyanis itt a hajó vége. Az oldalának támaszkodom, miközben várom a halálomat.

-Szerinted.. -kezdek bele -Késő van már ahhoz, hogy barátok legyünk? -mosolyodok el kínomban.

A kedves sarlós bácsit ez persze nem érdekli, halad felém tovább. Valamit ki kell találnom, méghozzá gyorsan.
Fegyverével felém suhint, de elhajolok előle így nem engem ért a támadás, hanem a hajót. Beleragad a vastag fába, így feltárul előttem a menekülő út.

-Köszönöm istenem -nyögöm ki.

Gyorsan visszaszaladok azon az úton ahol eddig eljöttem, egészen a vöröskéig. Bebújok a háta mögé és onnan lesek kifelé. Ő csak homlok ráncolva néz le rám, majd fel az előtte állóra. Killer természetesen hamar ideért.

-Félre -utasítja a kapitányt.

Vöröske gondolkozni kezd, majd valami hihetetlen dolgot tesz.