-Most aztán jól megcsináltad -dörmögte mély hangján.

Berángatott a kabinjába, majd lelökött egy székre. A széktámláján megtámasztotta a két kezét és onnan nézett le rám. Nem tudtam mire vélni ezen tettét, ezért csöndben vártam mit fog tenni. Tekintetét mélyen az enyéimbe véste, már már én éreztem magam kényelmetlenül.

Gyorsan lepillantott ajkaimra, majd újra vissza a szemeimbe. Oldalra döntötte a fejét és közelebb hajolt, végül a számtól pár centire megállt és kérdőn rám nézett. A nagy Eustass Kid kapitány engedélyt kért. Engedélyt arra, hogy megcsókolhasson. Aprót bólintottam, mire előre lendült és ajkait az enyéimre tapasztotta. Egész jól csókolt, sőt nagyon jól! Nyelve lágyan simult az enyémhez, nem volt benne semmi durvaság. Az egésznek a levegő hiány vetett véget. Lihegve váltunk el egymástól, egy pillanatra sem megszakítva a szemkontaktust. Visszahajolt, már azt hittem újra megakar csókolni, de csak egy apró puszit nyomott a szám szélére, majd eltávolodott.

Vöröslő fejjel ültem ott még mindig, azon gondolkozva hogyan tovább. Nekidőlt a falnak és egyik szemöldökét felhúzva nézett rám. Szóval azt várja, hogy mondjak valamit.

Megkéne szólalnom, de mit mondjak? Basszus, kikéne valamit találnom.

-Szóval, mikor is érünk Sabaodyra? -nyögtem ki az első dolgot ami eszembe jutott abban a pillanatban.

Homlok ráncolva nézett rám, valószínűleg nem ezt várta. Néma csend, aztán csak egyszer kirobban belőle a nevetés, de nem az a pszichopata fajta, hanem inkább a kellemesebb változata. Felém lépett és összeborzolta a hajamat, mint ahogy az apukák szokták a gyerekeiknek, mikor megdicsérik őket.

-Szórakoztató kölyök vagy -nevetett fel mély hangján, miközben asztala mögé sétált és elővett egy üveg szakét és egy poharat.

Kitöltötte a pohárba a szakét, majd felém nyújtotta, amit el is fogadtam. Várakozóan nézett rám, mire belekortyoltam a keserű italba.

Basszameg ez a szar szétmarja a torkomat!

Önelégült vigyorral figyelte a köhögő rohamomat. Majd megfulladtam, de ő természetesen jól szórakozott rajtam. Szájához emelte a teli üveget és nagyokat kortyolva itta ki tartalmát. Hitetlenkedő arcomat látva újabb vigyor jelent meg az arcán.

-Te -mutattam rá a bőszen vigyorgó férfire -Többet iszol, mint egy ló! -háborodtam fel.

-Te iszol keveset -vágott vissza.

-Ha nagyon akarnám, akkor letudnálak győzni ivásban -tettem karba a kezeimet.

-Rendben -vett elő egy újabb üveget -Idd meg! -tolta felém.

Annyira nem lehet nehéz..

(...)

-Hányingerem van, kapitány -tartottam kezemet a szám elé, nehogy mentem ide hányjak.

-Egek, már fél órája mondogatom neked, hogy hagyd abba mert nem lesz jó vége -csóválta a fejét mosolyogva -Gyere bekísérlek a mosdóba -nyújtotta felém a karját segítségül.

-Előre megmondom hogyha lehánysz, akkor ott hagylak -morogta gyerekesen, miközben próbált támogatni.