A padlót sikálom legalább egy órája és mindjárt végzek. Pár izzadság cseppet töröltem le a homlokomról, mikor valaki felkiáltott.

-Sziget a láthatáron!

Fejemet abba az irányba fordítottam, amerre mindenki mutogatott. És tényleg ott volt egy sziget. Innen messziről egész picinek tűnt, de ahogy egyre közelebb és közelebb értünk, már inkább hatalmasnak.

Horgonyt vetettek a kikötőben, majd a kapitány utasítására én is velük tartottam. Kíváncsian forgolódtam ide-oda, mert a szigeten amin éltem, azon kívül nem voltam még másikon. Rengeteg ember járt az utcákon, ezért a vele járó hangzavar is kellően nagy volt.

-Kérdezzetek körbe meddig kell itt maradnunk, mikor áll be a Log -utasította két társát a vöröske.

Bólintottak, majd elindultak jobbra, míg engem az ellentétes irányba kezdett húzni. Szemeivel látszólag keresett valamit, mert mindent jó alaposan megnézett.

-Végre.. -morgott fel, mikor megtalálta azt amit keresett.

Megálltunk az egyik üzlet előtt, ami pontosabban egy női ruha bolt volt. Ez meg? Időm sem volt megkérdezni, mivel maga előtt löködött be az ajtón. Belülről hatalmas volt az egész, minden polc meg volt rakodva ruhákkal. Sose voltam nagyon oda a ruhákért, de most a mennyországban éreztem magam. Kétkedve pillantottam fel Kid-re, mert nem hiszem hogy magának jött vásárolni.

-Azt választasz amit akarsz -bökött fejével a polcok felé -Csak siess.

Szemeim felcsillantak és hirtelen örömömben átöleltem őt. Furcsán kezdett méregetni, de nem foglalkozva vele odasiettem az egyik hátsó polchoz nézelődni. Rögtön megtetszett két rövid póló, ezért gyorsan átfutottam a méreteket. Találtam a méretemben, de azért még felakartam próbálni. Kissé tétovázva beestem egy próbafülkébe, majd egymás után próbáltam fel őket. Mindkettő remekül passzolt rám. A tükörben kicsit tovább nézegettem magam, már már elemzésnek neveztem volna. Szőke hátközépig érő hajam lazán omlott a vállamra, zöld szemeim csillogtak, semmi jele nem volt a reggeli önmagamnak. Mikor magamhoz tértem az önelemzésből viszakaptam a ruháimat és tovább nézelődtem.

Kid elé álltam és ezt mintha úgy vette volna hogy készen vagyok, a pénztárhoz ment fizetni. Két szatyorral hagytuk el a boltot örömömre.

-Köszönöm! -mosolyogtam rá kedvesen.

Ő csak sóhajtott, aztán morgott valamit az orra alatt, de azt nem hallottam. Utunk további részében csak őt néztem és próbáltam megfejteni arcának vonásait. Eleinte még nem igazán foglalkoztatta, de a végén már nagyon idegesítette, ezért rám szólt hogyha nem hagyom abba beledob a tengerbe. Szót fogadtam, a lábaimat kezdtem mustrálni, míg meg nem érkeztünk egy kocsma elé.

Tétovázva álltam egyik lábamról a másikra mert nem akarództam bemenni. Egy ilyen helyen balhés alakok vannak, semmi nem tudna rávenni, hogy én oda bemenjek.

-Én nem szeretnék... -néztem fel -Kid-san?

Eltűnt mellőlem. Talán most megtudnék szökni. Idegesen tekintettem körbe, a számomra idegen helyen. Soha nem jutnék el a kikötőig, ahhoz valamennyire ismernem kéne a helyet. Szerencsétlenségemre az ide vezető utat nem nagyon jegyeztem meg. Két lépéssel odaszökkentem az épület elé.

-Nem halok bele.. -ezzel a mondattal léptem be a kocsmába.

Ő éppen az egyik asztalnál foglalt magának helyet. A jelenlegi célom az asztalig való eljutás volt. Kikerültem pár kissé instabil embert, majd levágódtam a székre. Kifújtam az eddig benttartott levegőt.

-12 óra mire beáll a Log. Utána mehetünk tovább -osztotta meg az információt a kapitánnyal.

-Remek. Valami más? -kérdezett vissza Kid.

-Semmi mást nem tudtunk meg -int lemondóan az egyik.

Feleslegesnek érzem magam közöttük. Olyan témákról beszélgetnek amibe beleszólni sincs lehetőségem. Nyűgösen elnyúlok az asztalon, mire rám kapják a tekintetüket.

-Van tetoválásod? -kérdezi hirtelen a vöröske.

Félredöntött fejjel meredek rá, mintha csak egy ufo ülne előttem.

-Nincs -nyögöm ki.

Lassan elmosolyodik és kirajzolódik az arcán az az ijesztő vigyor. Automatikusan hátrébb csúszok a székemben, majd lélegzet visszafojtva nézek rá.

Ez most komolyan rám akar valamit tetováltatni? Na azt biztos nem! Marhára félek a hatalmas tűktől, nézni is szörnyű, nem hogy még a bőrömön érezni.

-A jelemet fogod megkapni -vigyorog még mindig.

Tagadóan megrázom a fejemet, mire csak még elmebetegebb vigyor terül szét az arcán. Kérem vissza a kedves vöröskét!

-Hé csapos -szól oda, mire az meg felnéz rá -Van itt valahol egy tetováló szalon?

-10 percnyi járásra innen van egy.

Kid feláll az asztaltól és megragad, majd feldob a vállára.

-Vigyétek a cuccait a hajóra -mutat a zacskókra, aztán kisétál velem együtt.

***

-Tegyél le, nem akarom! -kapálózok erőtlenül.

Rám se hederít, csak belép az üzletbe, mire egy kigyúrt állat elé lép és megkérdezi miben segíthet. Rám mutat és elmagyarázza mit szeretne. Még visszakérdez az előtte álló alak, hogy hova varrja, mire ő csak annyit mond hogy olyan helyre ahol jól látható. Az csak bólint, majd hátravezet és megmutatja hova rakjon le. Lazán ledob és megtámasztja magát a falnál.

-Marad -utasít, mikor látja hogy megmozdulok.

Kiskutya szemekkel nézek rá, hátha meghatja, de nem. Ő továbbra is csak ott támasztja a falat és vár arra hogy aki megcsinálja a tetoválást ide érjen.

Nem kell sokat várnia, mert megjelenik.

-Hogy nézzen ki? -kérdezi elővéve a tűt.

A vöröske egy darabig kutat a zsebeiben majd átnyújt neki egy papír darabot. Szép lassan átelemzi, majd bólint.

-Hova? -néz rám, arra várva hogy mondjak egy helyet.

-Hova szoktak varratni általában? -kérdezek vissza számat rágcsálva.

-Kéz, has, hát és talán nyak. Miért?

-A combomra kérem, ide -mutatok egy véletlenszerű részre.

-Jó. Nyisd ki a szád -utasít mire megteszem amit kér. Számba nyom egy bőr övet -Harapj rá!

Erősen harapom, mintha az életem múlna rajta. Lehet hogy tényleg az múlik rajta. A tűt lassan érinti a bőrömhöz és a mintát követve végigszánt rajta. Azonnal belemélyesztem a fogaimat az övbe és háradöntöm a fejem. Fájdalmas percek következnek.

Miután végzett leragasztotta és utamra engedett azzal, hogy vigyázzak rá egy ideig, majd begyógyul.

Kisétáltunk a pokolból és szabadon fellélegezhettem. Egy kissé furcsa volt először, de kezdtem megszokni a vége felé. Senkinek sem kívánom ezt az érzést.

-Hogy vagy kislány? -nézett rám oldalra döntött fejjel.

-Van nevem is -emlékeztetem arra, hogy már bemutatkoztam neki.

-Az nem érdekel -sóhajt fel -Fájt?

-Igen -fordítottam el a fejemet.

-Sajnálom -mondja ki érzelmek nélkül. Semmiféle sajnálkozást nem lehet felfedezni arcán.

Dehogy sajnálod, szerintem te élvezted a legjobban a szenvedésemet. Szadista állat. Magamban felmorranok, mert már megint magamban beszélek, bár még mindig jobb, mint vele.