Bódító alkohol és cigaretta füst szag, ezek azok, amik körbelengték az egész kocsmát, s már már fojtogatóan akaszkodtak az emberre. Napok óta mást sem csináltunk csak itt lébecoltunk, mintha nem lenne ennél egy sokkal fontosabb dolgunk is. Killert nem tudtam rávenni arra, hogy jöjjön velem és nem is fogom tudni, ezért kell valamit kitalálnom, ha még ebben az életben látni akarom Kidet.

Már a harmadik kör szakét rendelte magának, mikor felém pillantott, hogy leellenőrizze nem-e akarok megszökni mellőle. Miután megbizonyosodott efelől azonnal visszatért italához, majd nyugton hagyott. Ez már a sokadik estéje volt az üres poharak felett, s hiába tereltem volna el a figyelmét vagy beszélgettem volna vele, csak még több üvegcséhez vezetett volna az asztalon. Annyira elveszett volt már, hogy tudtam nem számíthatok a segítségére Kid kiszabadításában, egyedül kell ezt megtennem.

Rögvest ahogy kikérte a sokadik kört, én csendben elsunnyogtam mellőle, ki a kocsmából, hogy minél messzebbre érjek, mielőtt még hiányolni kezdene. Gyorsan szedtem lábaimat egymás után, de nem tudtam megállni, hogy legalább egyszer ne pillantsak hátra. Ebből azonban az lett, hogy minden lépés megtétele után hátrafordultam. Senki sem volt mögöttem, hiába néztem hátra. Sietős mozdulataim lelassultak és inkább nagy léptekkel tettem meg az utat a kikötőig. Nem sok kifutásra váró hajó volt itt, de ha nagyon kereste az ember, akkor biztosan ráakadt egy kettőre. Az egyik rakományt szállító hajót néztem ki magamnak, amire éppen pakoltak fel. Egy öregember állt előtte és a papírján lévő dolgokat ellenőrizte, amiknek valószínűleg a hajóra kellett kerülnie. Hosszasan bámultam őt, aki észre is vett a kietlen kikötőben, ami nem volt annyira nehéz számára. Kétszer félrenézett mielőtt még bármit is kérdezett volna tőlem, nem volt biztos benne, hogy tényleg szeretnék valamit.

-Segíthetek? -eresztette le a listáját, majd tanácstalanul bámult rám.

-A hajó érdekelne, hogy merre megy és mennyiért szállhatok fel rá -biccentettem a mögötte lévő tákolmányra.

-Miért akarna egy magadfajta leány felszállni a bárkámra? -kérdezte összevont szemöldökkel, néhány másodperc hallgatás után.

Mereven bámultam rá, mire összefonta karjait maga előtt és újra megszólalt.

-Ha nem tudom az okot, akkor miért engedjem, hogy felszállj? Szerintem ennyit azért elárulhatsz.

-Valakin segíteni akarok, de ha itt maradok azzal nem megyek semmire, ezért akarom minél előbb elhagyni a szigetet -magyaráztam el neki úgy, hogy azért mégse tudjon mindent, de amit hallani szeretne arra választ kapjon.

Az öregember hallgatott, majd egy ügyetlen bólintás kíséretével rámutatott a hajóra és elmondta, hogy van a közelben egy nagyobb sziget, oda szállít ételt a piacra.

-Az közel van Wano-hoz? -tettem fel óvatosan a kérdést, de hiába, mert rögtön a kérdő tekintetével találtam szembe magam.

-Felettébb érdekes kérdés -vakarta meg állát- Nem mondanám, hogy közel van, de ha mindenképp kíváncsi vagy rá, akkor elmondhatom, hogy onnan közelebb van, mint innen- nyögte ki hosszas gondolkozás után- Így is fel akarsz szállni?

Gyors bólintás után odaadtam neki az összes pénzt, amit csak találtam a zsebeimben, majd felszálltam a hajóra. Rövidke pillantást vetettem a szigetre, míg az öreg az utolsó dolgokat is a hajóra vitette. Innen nem látszott a kocsma, de tudtam, hogy Killer még mindig odabent van és egy üres üvegekből álló halom felett görnyed és ájulásig issza magát. Nagyon reménykedtem abban, hogy semmi baja sem lesz és nélkülem is tud majd magával kezdeni valamit. Szüksége lesz arra, hogy összeszedje az ép gondolatait, hátha ő is rájön arra, amire én is. Mindenképp ki kell szabadítanunk Kidet. A segítségével vagy anélkül, de meg fogom menteni azt, akit szeretek.

Amint minden felkerült, az öregember maga is felszállt a hajóra, majd felhúzta a horgonyt, s elindultunk kifelé a kikötőből. Elfoglaltnak látszott, de egy valamit meg kellett kérdeznem, mert fúrta a kíváncsiság az oldalamat.

-Ha szabad kérdeznem, hogy hívják önt? -tettem fel kérdésemet a kötelekkel bajlódónak, aki erre felkapta a fejét, s azonnal válaszolt.

-Amon, ez a nevem -húzta ki magát kissé.

Elfordultam és a tengert kezdtem bámulni, mikor eszembe jutott, hogy ő nem kérdezte a nevem.

-Shiori vagyok -mondtam el én is sajátomat anélkül, hogy elfordultam volna.

Annyit láttam csak a szemem sarkából, hogy aprókat bólintott és halkan motyogott valamit magában, de ez sem tudott rávenni arra, hogy elmozdítsam tekintetemet a kék vízről. Az úton odafele lesz majd időm gondolkozni azon, hogy mihez is kezdek majd, ha kiszálltam, ugyanis pénzem már nincsen. Valahogyan meg kell ezt oldanom egyedül, különben akkor hogyan is akarnám kiszabadítani Kidet? Nem kell minden egyes alkalommal valakinek a kezemet fognia, ha valamit meg akarok tenni, egyedül is sikerülnie kell. Az meg, hogy mi lesz még csak később fog kiderülni. Addig is pihenem kéne és felkészíteni magamat arra ami vár.

-Hideg lesz ma az este -hallom távoli elnyomott hangját Amonnak, aki a hajó másik végében kormányzott.

Ha ön mondja..

Köpenyemet összébb húztam magamon, mikor a szél alácsapott, s testemen hirtelen végigfutott a hideg. Ha nem fújt volna a szél, akkor talán még ki is jelentettem volna, hogy egész jó idő van, így viszont maradt a didergés. Nem az alacsony hőmérséklettel volt gondom, hanem azzal, hogy a szél erre még rákontrázott. Itt a tengeren ez megszokott volt, de most hiányában voltam a megfelelő öltözéknek és a kabinnak is, mivel nem várhattam el, hogy beengedjen maga mellé. De nem is volt szükségem rá, mert ezt afféle első akadálynak véltem, amivel meg kellett küzdenem. Muszáj lesz mindenen átgázolnom, ahhoz, hogy eljussak Kidhez és a szörnyeteghez, aki elvette őt tőlem. Yonko ide vagy oda, muszáj megkapnia azt, amit megérdemel.

Már majdnem kiértünk a kikötőből, mikor hangos ordibálásra kaptam fel a fejemet. A stégen álldogált valaki, majd legnagyobb meglepődésemre beugrott a vízbe. Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy ki is lehet ennyire elvetemült, hogy a jég hideg tengerbe veti magát. Arcom sápadni kezdett, s már annyira nem is tűnt jó ötletnek ez az egész. Ha valaki azt mondja nekem még mielőtt felszállok a hajóra, hogy ne tegyem, mert Killer hullarészegen átúszik értem, akkor fetrengtem volna a nevetéstől. Azonban most nem igazán volt kedvem a mosolygáshoz se, mert ő perceken belül itt lesz. Hiába próbálnék meg kifogásokat vagy ürügyeket találni a tettemre, akkor is minimum egy verést kapnék tőle, amiért elszöktem. Ezért inkább csendben vártam, míg ideér és felkészítettem magamat lelkileg és testileg is. Mikor felkapaszkodott a ladik oldalán kicsit megremegtem, de ezt nem mutattam ki. Szőke haja csapzottan hullott előre az arcába, amit egy egyszerű mozdulattal hátra is söpört, hogy ne legyen útban. Lassan kiegyenesítette görnyedt hátát, majd teljes testével felém fordult.

-A huszonkettedik pohárnál tartottam, mikor észrevettem, hogy nem vagy mellettem. Ekkor kicsit gondolkozóba estem, merre is mehettél. Három lehetőség jutott eszembe -kezdett bele akármilyen bevezetés nélkül- Az első, hogy kimentél levegőzni és odakint álldogálsz. A második, hogy elszöktél és éppen kiutat keresel a szigetről nélkülem. És a harmadik, hogy elkóvályogtál mellőlem és már rég halott vagy -itt egy kis szünetet tartott- A második nyert szerencsére.

-Huszonkettőt említettél, viszont egyáltalán nem tűnsz részegnek -állapítottam meg egy keserves mosollyal, majd megütögettem a vállát -Strapabíró vagy.

Két másodperccel később a kezemet elkapta és szorosan magához húzott. Egy lélegzetvételnyi hely sem maradt köztünk, s egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy bántani fog.

-Na jól figyelj! -suttogta a fülembe erőteljesen -Megígértem Kidnek, hogy semmi bajod nem fog esni, míg én vigyázok rád, tehát könnyítsd meg a dolgomat és maradj nyugton! -lökött el magától, ahogy befejezte a mondanivalóját.

Csuklómat dörzsölgetve tértem ki az útjából, hogy körülnézhessen.

-Mellesleg elárulhatnád merre megy a hajó -bökött a jelenlegi "kapitány" felé, majd elkezdte levenni a vizes ruháit.

-Van a közelben egy sziget, ott állunk meg -pillantottam félre, hogy ne higgye azt, hogy bámulom.

-Remek -zárta le a beszélgetésünket ennyivel.

Akaratom ellenére mégis rápillantottam meztelen felsőtestére, majd vörös arccal kaptam el róla tekintetemet. Levetettem magamról a köpenyemet, ami eddig melegített, majd átnyújtottam neki.

-Hideg van -magyaráztam elfordított fejjel és kinyújtott kézzel arra várva, hogy elvegye végre.

Számomra idegen kéz simított végig az anyagon, majd egyszerűen átvette tőlem azt, s maga köré tekerte.

-Pihenned kéne -jegyezte meg, majd leült a padlóra, s maga mellett megütögette az üres helyet.

Óvatosan leültem mellé, majd az én és az ő legnagyobb csodálkozására lehajtottam a fejemet a vállára és behunytam szemeimet.

-Ez azt jelenti, hogy segítesz nekem? -kérdeztem már félálomban.

-Csak ha nem öleted meg magadat vagy mindkettőnket -morogta.

-Nem fogom..