A féltékenységi rohama óta hónapok teltek el, mi pedig több szigetet láttunk, mint eddig. Azóta sokkal bensőségesebb lett a kapcsolatunk, amit a többiek előtt sem nagyon titkolunk. A szíve is nagyon meglágyult, mert egy ideje minden szigetről ad nekem valami ajándékot, amiket én az ő kabinjában raktározok el. A szoba már nem is áll másból, mint plüss macikból és mindenféle csicsás dolgokból. Néha Kid is csodálkozik azon, hogy ezek hogyan gyűltek össze. Én mindet nagy becsben tartom, viszont Kid már szelektálni akar közülük, amit megtiltottam neki, de néha rajta kapom, hogy egy-két dolgot a kukába akar gyömöszölni. Ilyenkor megdorgálom és visszarakja a helyére, de fél szemmel még vissza szoktam rá nézni, hogy tényleg békén hagyja-e.

Rengeteg dolog változott, de csak jó irányba, ezzel segítve kettőnk kapcsolatát, ami valljuk be, eddig nagyon viharos volt. Igaz, hogy Kid változott, de azért annyit nem, hogy feladja az álmát, miszerint ő egy híres kalóz lesz. Ezt bizonyítja az is, hogy itt ülök vele és még két "idegen" kalózzal, akik nem régen betörtek hozzánk és szövetségre léptek velünk. Igazából ezt az egészet nem tudtam hová tenni, ezért mindenre rábólintottam, amire a vöröske is.

Órák óta nem tudtak egyezségre jutni egy üggyel kapcsolatban, ami már marhára untatott. Láthatatlanul lehunytam szemeimet, pihenni próbáltam, elvégre ez a hét nagyon zűrös és sűrű volt számomra. Kizártam a körülöttem lévő zajokat, majd aludni próbáltam. Egy két percig ez sikerült is, mindaddig amíg nem zavarta ezt meg egy hatalmas dörrenés és rengés. Pilláim azonnal kipattantak, s forgolódva kapkodtam a fejemet, hogy most mi is történt. Kidre néztem, aki ugyanolyan tanácstalan volt, mint én. Basil Hawkins, és Scratchmen Apoo is ugyanolyan értetlenül álltak.

Mindhárman kirohantak, ezért én is követtem őket. Idefentről csak egy hatalmas gödröt lehetett látni vagy nevezném inkább szakadéknak, mert nagyjából akkora volt. Lerohantam az ott állókhoz, akik semmit sem tudtak mondani azonkiívűl, hogy valami leesett az égből. Meredten pásztáztam az eget, ami nagyon is tiszta volt, semmi sem volt felettünk. Kizártnak tartottam, hogy bármi is leeshetett onnan. A föld ekkor újra remegni kezdett és egy hatalmas valami mászott ki belőle. Semmi ehhez foghatót nem láttam még ezelőtt.

-Ez...! Kaido! -kiáltott fel mellettem valaki, majd el is ájult.

-Hé, hé! Ez egyáltalán nem vicces! -hátrált meg kissé Kid, ami miatt nagyon rossz érzésem támadt.

Ki ez az alak? Honnan jött? És mégis miért fél tőle ennyire Kid?

A Kaidonak nevezett szörnyeteg eközben körültekintően nézelődött, míg nem a szeme megakadt rajtam. A keze hirtelen meglendült, természetesen felém. Kitágult pupillákkal néztem, ahogyan egyre közelebb és közelebb ér hozzám. Egy méterre sem volt már, mikor valami miatt helyet változtattam. Kinyitottam a szememet és megláttam Kidet, aki a karjában tartott, majd azonnal át is dobott Killernek.

-Vidd el a szigetről! -ordított rá, Killer pedig tette a dolgát.

Felkapott és szaladni kezdett velem, mire tiltakozni kezdtem, emiatt kicsúsztam a kezei közül, majd visszafelé kezdtem rohanni, ahol Kaido tovább csapkodott, legfőképp olyan helyekre, ahol többen is voltak. A következő Kidet érte volna.

-Kid, mögötted! -figyelmeztettem, mire elugrott onnan, de nagyon dühösen meredt rám.

-Azt mondtam menekülj! -szemei ekkor már szikrákat szórtak.

-Miért?! -kérdeztem vissza dühösen.

-Mert ez itt egy yonko! Ha itt vagy, akkor nem tudlak megvédeni! -kiabálta a zajban, míg fél szemmel a szörnyetege leste.

-Kérlek, menj el Killerrel a szigetről! -könyörgött nekem.

Én csak lefagyva pillantottam az előtte álló kalózra, akit soha sem láttam még így. Az én vöröském tanácstalan és fél, ez már-már ijesztő.

-Nem hagylak egyedül! -mondtam, s abban a pillanatban megeredtek a könnyeim.

Megragadta az államat és mélyen belenézett a szemeimbe.

-Ígérem, hogy látjuk még egymást -suttogta nekem, majd egy rövid csókot lehelt az ajkaimra.

Kiélveztem minden egyes pillanatát, amíg tartott, ugyanis ez egy búcsú volt. Utána már csak annyit érzékeltem, hogy Killer megemel és szaladni kezd velem. Ezután minden kiesett.