A magán leckék után Heattől kértem segítséget, aki szívesen látott el tanácsokkal. Leginkább az önvédelemről kérdeztem, mivel főképp arra volt szükségem. Mutatott nekem néhány fogást, amivel lefegyverezhetem az ellenfelemet és nyerhetek időt magamnak a meneküléshez. Megköszöntem neki a segítséget, majd felkerestem Killert, aki rögtön elutasított engem, pedig még semmit sem kérdeztem.

-Tudnál engem... -kezdtem bele, de azonnal leállított.

-Nem -vágta rá röviden, mire elképedve pillantottam a szőkére, aki semmibe vett engem.

-De hát.. -próbálkoztam újra, mire ugyanazt a választ kaptam.

-A válaszom nem -zárta le a témát.

Nagyon dühös lettem rá, ezért mikor el akart menni elálltam az útját.

-Félre! -intett nekem, de továbbra is ott álltam előtte durcásan.

-Sikítani fogok! -motyogtam neki halkan.

-Egy cseppet sem érdekel mit csinálsz, de most már állj félre! -mozdult el jobbra, de én is követtem abba az irányba.

-Felidegesítesz -szűrte ki nehezen a fogai közül.

-Meg akarok tanulni úszni! -néztem a szemeibe teljes eltökéltséggel -Kérlek segíts benne.. -néztem félre zavartan, mert nem nagyon szoktam kérni ilyen dolgokat másoktól.

-Miért engem kérsz meg? -kérdezte valamivel nyugodtabban, mint az előbb.

-Mert Kidet nem kérhetem meg, hiszen nem tud úszni. Hiába tudja hogy kell, akkor sem tudná bemutatni a gyakorlatot. Heat pedig nem hiszem, hogy segítene -mondtam neki, majd tanácstalanul álldogáltam előtte.

Ő az egyetlen esélyem. Ha ő nem tanít meg, akkor ki fog?

-Nehéz eset vagy -sóhajtotta, majd elindult a víz felé.

Nem tudtam mit csináljak, ezért elkezdtem követni őt. A vízhez érve elkezdte ledobálni magáról a felesleges ruhadarabokat, míg nem csak a nadrágja maradt rajta. Lányos zavaromban eltakartam a szemeimet, majd pironkodva megkérdeztem tőle.

-Mit csinálsz?!

-Levetkőzöm, te sem hitted hogy ruhában fogok úszni! -jött a gyors válasz tőle.

Résnyire nyitottam szét az ujjaimat, s ott volt előttem teljes életnagyságban. A hasa és a karjai izmosak voltak, amik nem látszódtak rendesen a pulóvere miatt. Zavartan lesütöttem a szemeimet, majd besétáltam a vízbe.

-Nem veszed le őket? -mutatott a ruháimra, amiktől semmiképp sem akartam megválni.

-Dehogy veszem! -kaptam magam elé a kezeimet tiltakozóan, amit letudott egy vállvonással.

Addig sétáltam a vízben, míg a nyakamig nem ért, majd felgumiztam a hajamat, hogy legalább az ne legyen annyira vizes.

-30 percet szánok rád, nem többet! -szögezte le most az elején.

Ezután pedig belekezdett a magyarázásba, hogy hogyan tartsam a kezeimet és lábaimat. Az első próbálkozásoknál majdnem belefulladtam a vízbe. Egy idő után Killer megunta és inkább megfogta a derekamat, hogy ne süllyedjek el. Az érintésétől kirázott a hideg, hasonlót eddig csak Kidnél éreztem. Akkor annyira kényelmes volt az ölében és annyira romantikus. Ahw..

-Lehetne, hogy nem csorgatod a nyálad mikor tanítalak? -kopogtatta meg a fejemet, amitől visszatértem a valóságba.

-Bocsánat! -kértem tőle bocsánatot, majd az úszásra koncentráltam.

Amíg tartotta a derekam, addig gyakoroltam a karcsapásokat. Szép lassan megtanultam fenn maradni a felszínen. A lecke végén már egyedül is megtudtam tenni pár métert anélkül, hogy elsüllyedtem volna.  Vidáman ugrottam a szőke nyakába, aki vonakodva ugyan, de elviselte.

-Köszönöm! -hálálkodtam neki.

Válaszul csak morgott egyet, aztán együtt mentünk ki a vízből, ahol Kid már várt minket. Killer mintha tudta volna miről van szó, egyszerűen csak kettesben hagyott minket. Néma csendben álltunk egymással szemben, mikor megszólalt.

-Akarsz sétálni? -dobta fel váratlanul az ötletet.

-Ez meg honnan jött? -vetettem rá furcsa pillantásokat.

-Akarsz vagy nem? -sürgetett, mintha azonnal megakarna valamit mutatni. Közelről mustrálta az arcomat, miközben gyors választ várt.

-Ha szeretnél, akkor felőlem mehetünk -néztem félre zavartan.

Azon nyomban elkapta a kezemet és berángatott az erdőbe. Fákon, bokrokon vágtunk át, míg meg nem álltunk ezek végénél. Egy tisztább rész következett, ahol egy kisebb tavacska feküdt a közepén, körülötte végig fűvel.

-De szép! -ámultam el a hely szépségétől.

Mögöttem Kid a reakciómat leste, miközben szemrevételeztem az egész helyet. Először a tavacskához rohantam, majd a kezemmel végigsimítottam a víz felszínén. Felmelegedett a napsugaraktól, amik a fák ágai között sütöttek le rá. A víz csillogott a napfénytől, így még csodálatosabbnak nézett ki.

-Nem tudtam mi tetszene, így emellett döntöttem. Szóval, izé.. tetszik ugye? -tördelte ujjait zavarában.

Mindenhová nézett csak rám nem. Haja és szeme mellett az arca vörössége simán eltörpült, hisz az a két halovány foltocska alig látszódott.

-Nagyon tetszik! -ugrottam rá, majd átöleltem a derekát.

Viszonozta az ölelést. Hatalmas karjaival teljesen átérte a hátamat. Ebben a helyzetben teljesen biztonságban éreztem magam. Ha lehetne örökké így maradnék.

-Belemegyünk? -kérdeztem izgatottan.

Azonban esélyt sem adtam neki a válaszra mert magammal rántottam a vízbe. Kissé túl erősre sikeredett, mert mindketten a víz alatt kötöttünk ki. Azért nem volt olyan mély, még a lábaim is leértek benne. Felrúgtam magam a felszínre, ahol levegő után kapkodtam. Újra átáztak a ruháim, amik előbb már kezdtek megszáradni, de cseppet sem bántam. Pár pillanat múlva Kid jött fel mellettem a víz alól.

-Te nem vagy normális! -szedte szaporán a levegőt.

-Olyan meleg! -hagytam figyelmen kívül előbbi hozzászólását.

Kid felé pillantottam, akinek a haja az arcába csapódott. A víztől az eddig tökéletesen álló haja, most mindenfelé állt csak felfelé nem. Lassan csepegtek le a vörös tincsekről a kövér cseppek. Olyan sértett arcot vágott, hogy nem tudtam nem elnevetni magam.

-Ne haragudj -kértem tőle bocsánatot, miközben a nevetéstől kifolyt könnyeimet törölgettem le.

-Várj egy percet, megcsinálom -mentem oda hozzá, hogy megigazítsam a frizuráját.

A homlokán lévő szemüveget levettem róla, majd hátra simítottam a haját, ami a víz miatt ott maradt, így nem hullott az arcába. Nagyon aranyosan nézett ki, míg hagyta hogy a hajával babráljak.

-Aranyos vagy -bukott ki belőlem az, aminek nem kellett volna.

Hitetlenkedve rám nézett, majd tekintetét ide-oda futtatta, látszólag zavarta valami.

-Valami rosszat mondtam? -néztem rá lelkiismeret-furdalással.

-Mondd -nézett a szemeimbe -Kedveled Killert? -tette fel a számomra igazán furcsa kérdést.

-Mint barátot -adtam neki rövid választ, bár még mindig semmit sem értettem.

-És Heatet? -kérdezett újra, mire megint ugyanazt a választ adtam.

-És.. -tekintett oldalra egy pillanatra, majd vissza rám - ....engem? -kérdezte.

Itt megértettem, hogy miért is jött szóba az előző két név. Tegnap este azt mondtam neki, hogy szeretem, de biztos látta ahogy Heattel és Killerrel "jóban vagyok", ezért féltékeny lett. Ezt akárhogy is nézem, nagyon aranyos! De még mindig nem válaszoltam neki, pedig már kéne.

Odahajoltam a szájához és megcsókoltam őt, ami kissé meglepte, de visszacsókolt. Átcsúsztattam a nyelvem a szájába, majd óvatosan bebarangoltam vele az egészet. A csókot ő mélyítette el jobban. Amint elszakadtunk egymástól, lihegve nyögtem ki azt a három szót amit tudnia kellett.

-Csak téged szeretlek -mosolyogtam rá, majd a mellkasának dőltem.

Karjaival körbefont és állát megtámasztotta a fejemen. Még így is tudtam, hogy mosolyog. Fejem belefúrtam a mellkasába, majd úgy maradtam.

-Ezt akartam hallani -hallottam meg mély hangját, amin érezhető volt a boldogsága.