-Miért akarod őket ennyire megtalálni? -vágtam fancsali képet, mert Kid eldöntötte, hogy megkeresi azt a kalóz csapatot.

-Az én szigetemen nem lehetnek ilyen alakok! -szorította össze a száját.

-A te szigeteden? -nevettem el magam a kijelentésén -Elgurult az egyik kereked? -tettem fel neki komolyan a kérdést.

Válaszul csak egy megsemmisítő pillantást vetett rám.

-A lelkedbe gázoltam? -emeltem fel a fejem, hogy lássam milyen arcot is vág.

Teljesen megsértődött! Még rám se néz.. Elnevettem magam a gyerekes reakciója láttán.

-Pimasz kölyök! -pöckölt orron, majd helyet foglalt a székében -Mellesleg, nem hagyhatom, hogy szórakozzanak a legénységem egyik tagjával. Főleg nem veled -nézett rám jelentőségteljesen.

Az arcom vöröses árnyalatot vett fel, míg a szemeim csillogtak a boldogságtól. Aggódik értem! Ez annyira aranyos! Nem is tudtam, hogy Kid ennyire aggódó típus. Érzem, hogy a gyomromban lévő molylepkék most öröm táncot járnak odabent. Vidám arccal pillantottam fel rá.

-Ha még egyszer kikezdenek veled.. -folytatta egy újabb mondattal.

Most jön a világ legaranyosabb szerelmi vallomása!

-Ha ez megtörténne, akkor valószínűleg meghalnál, hiszen te vagy közülünk a leggyengébb -fejezte be így a mondatot, ezzel összetörve a csodálatos álomképemet.

-Te vagy a legrosszabb ember a világon! -mutattam rá sértődötten -Tönkretetted az én.. -szipogtam szomorúan.

-Mit tettem tönkre? -nézett rám teljesen értetlenül.

-A csodálatos álomképem! -duzzogtam jól láthatóan.

-Hogyan? Nem is mondtam semmit -gondolkozott vissza előbbi mondataira.

-Dehogynem! -vágtam rá azonnal -Azt kellett volna mondanod, hogy: Ha még egyszer kikezdenek veled, akkor én ellátom a bajukat és megmentelek -mélyítettem el a hangomat, utánozva az övét.

-Annyira menő lett volna! -hisztiztem.

-Én sosem mondanék ilyesmit -meresztett rám nagy szemeket -Még a hangom se hasonlít.

-Ez a baj! Hogy te nem mondasz ilyeneket -magyaráztam el neki a fő problémát.

Megkerültem az asztalt és belehuppantam az ölébe, amit ő természetesen végigkísért a szemeivel. Mikor elhelyezkedtem végre, találkoztam az elégedett tekintetével. Kezeimmel közre fogtam az arcát, majd közel húztam magamhoz. Ő úgy fogta fel, hogy megakarom csókolni, ezért közelebb hajolt, de megállítottam. Visszahúzódott kissé és értetlenül kapkodta a tekintetét. Zavarta, hogy nem csókolhatott meg. Gyorsan egy apró puszit nyomtam a szája szélére, majd belenéztem azokba a gyönyörű vörös íriszeibe.

-Megcsókollak, ha azt mondod, hogy "Szeretlek" -raktam a mutatóujjam az ajkaira.

-Ha akarok valamit, akkor elveszem -nézett rám sértetten, majd egy csókért hajolt, de kitértem előle.

Még párszor megpróbálkozott vele, de még az ajkaink sem súrolták egymást.

-Mondd, hogy "Szeretlek" és utána annyiszor csókolsz meg ahányszor csak akarsz -néztem rá kihívóan.

Csak elfordította a fejét és mereven bámulni kezdte a falat.

-Naaa, Kid-kun! -csúsztam előrébb az ölében.

-Szeretlek -nyögte ki halkan.

-Nem hallom! -raktam a fülemhez a kezemet.

Mérgesen pillantott rám, majd kissé megenyhült és kibökte.

-Szeretlek.

Amint kimondta a számra tapadt ajkaival és falni kezdte őket. Átkaroltam a nyakát és a lehető legközelebb bújtam hozzá.

-Én is szeretlek -mondtam mikor már abbamaradt a csók.

Morogva a hajamba temette az arcát. Kicsit sem tetszett neki az én kis játékom. Békítően megsimogattam a fejét, majd kissé eltoltam magamtól és egy puszit nyomtam az orrára.

-Egy pimasz kölyök vagy -túrt bele a hajamba, majd felfelé húzta, hogy a szemeibe nézzek.

-Te mégis szereted ezt a pimasz kölyköt -villantottam rá egy ezerwattos mosolyt.

-Ne feleselj a kapitánnyal -motyogta a nyakamba.

-Igenis kapitány! -szalutáltam neki.

-Az agyamra mész! -sóhajtotta, aztán felállt a székből velem együtt.

A fenekem alatt megtartott a két kezével, így nem tudtam leesni, bár a biztonság kedvéért erősen csimpaszkodtam a nyakába. Elvitt engem egészen az ágyig, ahol óvatosan lerakott. Beljebb másztam, míg el nem értem a a falig, majd elterültem rajta.

-Mássz arrébb -lökdösött meg, mire arrébb csúsztam, hogy beférjen mellém.

Szorosan mellém feküdt és ránk húzta a takarót. Felé fordultam, hogy ne kelljen az egyhangú szobát bámulnom egész idő alatt, inkább a hajával kezdtem játszani, ahogyan ő szokott az enyémmel. Ilyen közelről érezni lehetett az illatát.

-Citrom illatod van -szaglásztam meg kicsit -Szeretem a citromot -fúrtam bele az arcomat a mellkasába.

-Ha még egy ilyen hülyeséget mondasz, kidoblak és odakint kell majd aludnod -motyogta álmosan a párnába, de hallatszott a hangján, hogy komolyan gondolja.

-Jó éjt, Kid -mondtam neki már lehunyt szemekkel.

-Jó éjt -mondta halkan.