Mikor kinyitottam a szememet a nap már javában fent járt az égen. A hajó legénysége tette a dolgát, igaz nem a legcsendesebb módon. Nem foglalkoztak nagyon velem, ugyanúgy mint eddig csak elmentek mellettem szó nélkül.

-Oi kislány! -szólított meg valaki a "nevemen" -Fogd!

Abba az irányba néztem ahonnan a hangot hallottam és láttam valamit felém repülni. Hunyorogva próbáltam kivenni alakját, de későn vettem észre mi az, ezért nagyot koppant a fejemen. Ami az előbb felém repült az nem más, mint az a kefe amivel a padlót szokták súrolni.

-Mondtam hogy fogd! -bosszankodott tőlem pár méterre a vöröske.

A fejemen lévő púpot vizsgálgattam. Vajon mennyi idő kell neki mire eltűnik? Lassan óvatosan megnyomtam, majd felszisszentem a kellemetlen érzésre.

-Pár napig még biztos megmarad -sóhajtottam reményvesztetten.

Fogtam a merénylőmet és vödör után kezdtem kutatni, mivel nem szórakozásból dobta nekem, hanem hogy felmossak.

-Mielőtt elkezdenéd, szedd rendbe magad -utasított a kapitány.

Mi az hogy "szedd rendbe magad"? Ennyire pocsékul festenék, hogy egy kalóz is megszól érte? Gyorsan megtaláltam a fürdőt és furcsán méregettem magam a tükörben. Néha néha magam mögé pillantottam, biztos nincs-e valaki mögöttem. A szemeim teljesen vörösek voltak a sírástól, a hajam ide oda állt teljesen kócos volt, emellett látszott rajtam a fáradtság. Na igen, erre tényleg nem számítottam. Ha mondanom kéne valamit akkor azt mondanám, hogy ebben a pillanatban megtestesítettem a pocsék ötven árnyalatát.

Engedtem a kádba egy kis vizet, majd ledobtam magamról a ruháimat és beleültem. Nem tudom mennyire volt ez jó ötlet, mivel az ajtó nem zárható és bármikor benyithatnak. A gondolatra lejjebb csúsztam a vízben, addig ameddig csak tudtam.

Az ajtót kezdtem bámulni, de senki sem jött be rajta. Lehet van bennük annyi tisztesség, hogy tisztelik egymás magánszféráját? Megnyugodtam, mert senki sem akarta rámtörni az ajtót. Hajamat kezdtem dörzsölgetni, majd ezt megismételtem a végtagjaimmal is. A víz kellemesen meleg volt, szívesen ültem volna benne még, de eszembe jutott hogy fel kell sikálnom a padlót. Kinyúltam a törölközőért, de ahhoz előtte kissé ki kellett bújnom a meleg vízből. Hirtelen ajtócsapódás, mire egy nagy lendülettel visszacsobbantam a vízbe.

Ez nagyon kínos. Ő csak ott áll, meg sem mozdul, szinte unott tekintettel méreget. Takargatni próbálom mindenem még a víz alatt is, nehogy esetleg kilátszódjon valamim. Szemmel láthatóan végigmér, mire arcom felvesz egy jóval vörösebb árnyalatot a szokottnál.

Egyetlen gúnyos megjegyzés sem hagyja el a száját, aminek nagyon örülök, de ezzel ellenben megrémiszt ez a nézés.

*Kid szemszög*

Már nagyon idegesített, hogy mit csinálhat már ennyi ideig az a lány, ezért benyitottam. Hangos vízcsobbanás, majd ott volt ő a kádban. Miért ilyenkor fürdik?! Nem egészen így értettem azt, hogy szedje rendbe magát.

Arca kezdett vörösebb színeket felvenni. Nem tudom, hogy a helyzet vagy miattam, de kedvem lett volna kiráncigálni abból a rohadt kádból. Mi a francért néz rám ennyire ijedten? Most nekem kéne megszólalnom, vagy mi? Kezeimbe temettem arcomat, majd felnéztem.

-Igyekezz van még dolgod.

Lassan bólintott jelezve, hogy megértette amit mondtam neki. Most jött volna az a rész, hogy én kimegyek ő pedig felöltözik, de teljesen máshogy terveztem.

-Siess már nem érek rá egész nap! -szólok rá élesebben.

-De hát, még mindig itt vagy -dadogja miközben a szoba egyik sarkát kezdi vizslatni.

-És? Öltözz már, mert lemegy a nap! -adom az utasítást.

Szemei kikerekednek, szája tátva marad meg se mer szólalni.

*Shiori szemszög*

Azt akarja, hogy előtte öltözzek át? Miféle perverz kalóz ő? Ennek teljesen elment az esze!

Odébb csúszok, hogy elérjem a törölközőt. Próbálok úgy érte nyúlni, hogy ne látszódjon semmi, de nem érem el pedig csak egy kicsi hiányzik mindig. Valószínűleg vicces látványt nyújthatok mert ő bőszen vigyorog rajtam. Feladom. Kinyúlok érte rendesen, egyik kezemet magam előtt tartva. Megvan! Magamköré csavarom, befedve ezzel meztelen testemet. Hajam a hátamra tapadt, lassan csepeg róla a víz vissza a kádba.

Kiszállok, majd tétlenül megállok és vetek rá egy "Most mit tegyek?" arcot. Nem öltözhetek át előtte, de így sem maradhatok különben újra leordítja a fejemet. Háttal fordulok neki, így látja talán a legkevesebbet, majd megtörölközök. Száraz testemre gyorsan felkapkodom a ruháimat.

Visszafordulok, de előttem áll így csak hátrafelé tudok lépni párat. Beleütközök a kádba és majdnem beleesek, de ő megtart. Már újra stabilan állok a saját lábaimon, de nem enged el, sőt erősödik a szorítás a karjaimon. Feje közelebb kerül hozzám mint szeretném, lehellete csikizi a nyakamat, majd mintha csak felébredne valami álomból megrázza a fejét és elenged. A kilincset szinte kitépi a helyéről, majd egy nagy csattanással bevágja maga után az ajtót.

Ez meg mi volt?