34. Rész
Valamiért ismerős a hely. Szép tiszta és kék, megnyugtató. Oh igen, ez a tenger. Hogy kerülhettem ide?
Meglátom a mellettem becsukott szemekkel süllyedő Daichit és minden eszembe jut. Miatta vagyok itt, elvégre ő akart bedobni a vízbe. Épp fuldoklom, de nyugodt vagyok. Már nem izgat annyira, hogy mi lesz velem. Csak teher vagyok számukra. Végtére is nem olyan rossz az ha itt hagynak, amúgy is szép itt lent.
Szép lassan süllyedek a tenger feneke felé. Kedves barátom már jóval alattam jár, gondolom a súlya miatt. Mivel nem tudok úszni, ezért csak tehetetlenül élvezem a kilátást, ami egyre homályosabb. Nem tudom, hogy ez azért van, mert ide nem jut már le a fény vagy azért mert kezdek elájulni. Előbbire tippelnék, mert körülöttem már minden sötét, a lábaimat is alig látom.
Meredten bámulok előre, továbbra is élvezve a kilátást, de valami megzavar. Nem más, mint egy nagy csobbanás, ami azt jelzi hogy valaki beugrott a vízbe. Felém úszik, majd hirtelen megáll és gondolkozni kezd. Utána egyszerűen csak megragad engem, majd a felszínre úszik velem.
Killer az. Most nem volt vizes mégis leugrott. Ezt nem értem, más is jöhetett volna. Vajon önként vagy önkéntelenül ugrott?
Ezen sajnos már nincs időm gondolkodni, mert letesz a fedélzetre, ahol levegő után kapkodva próbálom visszaállítani a légzésemet.
-Mi a fenét gondoltál?! -üvölt le engem a kapitány.
-Én..
-Meg se szólalj! -fojtja belém a szót.
Nem fogja engedni, hogy végig mondjam. Legalább most elhallgathatna, idegesít.
-Elmondtam, hogy hagyd békén! Te mit csinálsz? Ohh,hát magasról leszarod mit kértem és haverkodni próbálsz vele nem igaz?! -ordítozik a fülembe továbbra is.
Közel van. Megragadom a kabátját, majd magamhoz rántom, hogy végre elhallgattassam. Szánk összeér, de nem érem be ennyivel, átcsúsztatom a nyelvemet az övébe, ami rendkívül könnyen ment. A csók egy röpke percig tart csak, majd elválunk egymástól.
A legénység és még maga Kid is kitágult szemekkel vizslat engem. Én eltávolodom tőle, ő marad.
-Csend legyen -sóhajtom.
Felállok még mielőtt megszólalna és ott hagyom. Az alsó fedélzetre érve lerogyok a fal mellé nagyokat lélegezve.
-Mi a fenét csináltam?!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top