Természetesen most is sikerült leégetnem magam, mint mindig. Azzal, hogy megsemmisítettem azt a plakátot, csak még jobban rám terelődött a figyelem. Mondhatni kissé nagyon is a figyelem központjába kerültem. Mivel már megvolt amiért jöttem, Kid adott nekünk egy kis időt, hogy szétnézhessünk. Mindenki elszéledt mindenfelé, így egyedül maradtam a kapitányunkkal. Levágódtam egy nagyobb sziklára, ő pedig követett engem. Némán ültünk egymás mellett, csak a sóhajtásaink és a lélegzetvételünk hallatszódott. Remek, itt ülök milliókkal a fejemen , ha akarnának akkor itt azonnal el is kaphatnának a fejvadászok. Bár lehet hogy Kid nem hagyná, de ki tudja. Tényleg nem volt szükségem erre, csak egy nagy teher a hátamon. Ha ezek az idióták elhagynak vagy már nem lesz szükségük rám, akkor mihez kezdek? Itt maradok vérdíjjal a fejemen, nagyon jól megcsináltam.

-Min töröd a fejed? -dől hátra a fűben.

-Ha van vérdíjam, azt már nem vonják vissza, nem igaz? -kérdezem, de eközben nagyon reménykedem az ellentettjében.

-Csak a shichibukaioknak vonják vissza, mikor csatlakoznak -túrt bele a hajába frusztráltan -Ez zavar ennyire? -ásít bele a mondatba lustán.

-Lehet hogy neked ez meg sem kottyan, de nekem ez egy hatalmas probléma -fekszek mellé, mire lazán beletúr a hajamba.

Kellemesen masszírozza a fejbőrömet, amibe már már belebizsergek. Mint egy kismacska úgy bújok hozzá közelebb a kényeztetés érdekében.

-Te most komolyan dorombolni próbálsz? -nevet ki, ezzel elrontva a hangulatot.

Elhúzza a kezét, mire visszarakom a fejemre.

-Ne hagyd abba.

Komolyan rám néz, majd kitör belőle a nevetés.

-Ne nevess ki! -háborodok fel, de őt ez egy cseppet sem zavarja.

-Rendben, rendben -törli a könnyeit, amik a nevetéstől csordultak ki.

Duzzogva felállok és odébb ülök mellőle. Ha kigúnyol akkor nekem nem muszáj elviselnem őt. Szórakozottan utánam jön, mire én egyszerűen csak elfordulok tőle. Látja hogy ez most nem jött be, így karját átveti a vállam felett és magához húz.

-Hé kölyök, ne legyél rám mérges -túr az orrával a hajamba.

Nem szólok hozzá, mire újra megpróbálja.

-Shiori-chan -búgja a fülembe.

-Ez teljesen lekezelő -vörösödök fülig a megnevezés hallatán.

-Akkor Shiori-tan? -találgat újra.

Ezekkel a nevekkel csak zavarba hoz, fejezze be!

-Vagy csak simán a Shiorit szeretnéd? -mosolyog rám, de én csak keményen nézek előre.

Nem fog meghatni, már azért sem.

-Hagyd már abba a duzzogást -rázza meg gyengéden a vállaimat.

Semmi reakció.

-Na jó gyere -áll fel és a kezét nyújtja nekem.

Nem fogadom el. Gondol egyet és felkap a hátára, mint régebben. Hiába a sok kapálózás, akkor sem tesz le.

-Maradj nyugton -figyelmeztet.

Megadom magam, mint egy rongybaba úgy lógok a karjaiban. Sóhajt egyet, majd lazábbra veszi a fogását rajtam.

Legalább nem szorít már úgy, mint egy őrült.

Elsétált velem egy standig, majd azt mondta az árusnak, hogy olyat adjon, amit a lányok nagyon szeretnek, majd megmutatott engem. Az úr bizonytalanul kezdett el keresgélni, majd felemelt egy nagy plüss nyulat. Kid várakozóan rám nézett, mire csak tagadóan megráztam a fejem. A következő egy kutya volt, ami a nyúl sorsára jutott, egy szóval simán visszadobta a dobozba. Az utolsó egy hatalmas barna borzos maci volt. Sóvárgásom Kid is észrevette, ezért a macit kezdte követelni. Az árus át is adta nekem, de mint kiderült nem hozzám lett méretezve. Nálam  nagyobb volt vagy 10 centivel.

Fölényes mosollyal néztem a vöröskére, aki először ugyan tiltakozott, de másodjára már nem utasította el a kérésemet. Természetesen rábírtam, hogy cipelje nekem a hatalmas plüsst.