26. Rész
Miután végre abba tudtam hagyni a nevetést, besegítettem ősz hajú barátomnak. Most nem hagyta rám, együtt csináltunk mindent.
-Nem kéne már korán reggel hangoskodnotok -tűnt fel a semmiből a vöröske és a fejemre helyezte a kezét.
Szavait a mi kettősünkhöz intézte, gondolom ő is hallotta a reggeli szórakozásunkat.
-Ha egy bizonyos "valaki" nyugodtan hagy aludni, akkor nem került volna sor erre -hangsúlyoztam ki a valakit, majd szúrósan néztem rá.
-Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz -tárta szét a kezeit ártatlanul.
-Hát persze -forgattam meg a szemeimet.
-Azt feljebb kösd meg -szólt vissza.
Utasítására fentebb csomóztam meg, majd ezután megszemléltem a művemet, amit egyedül oldottam meg, most az egyszer.
(...)
Jelzés, majd mindenki fel-le rohangál, mert megérkeztünk. Hova is? Ja igen, a gyojinok szigetére. A buborék ami védi a hajót, most ki fog pukkanni. Kétségbeesés lesz úrrá rajtam, ugyanis még mindig a víz alatt vagyunk. Mi lesz ha valami rosszul sül el és akkor megfulladunk idelent? Az összes szőr felállt a hátamon erre a gondolatra.
-Fehér az arcod -bámult meg Killer, miközben a többieknek segített.
-Idelent fogok meghalni -suttogtam sápadtan.
-Igen, azt oda rakd -osztotta a következő parancsát- Aha, értelek -bólogatott, majd gyorsan visszakapta a fejét- Várj.. mi a francról beszélsz?!
-Nekem végem -motyogtam magamnak.
Leheveredtem a földre és felvettem a már jól ismert magzatpózt. Nem erről volt szó! Azt hittem szépen átmegyünk a víz alatt, majd pedig a felszínen folytatjuk tovább az utunkat. Senki sem mondta, hogy a víz alatt fogunk sétálgatni!
Killer meredten nézett rám. Nem tudta felfogni, hogy mi a jó isten történhetett velem ebben a pillanatban. Én csak kitágult szemmel bámultam előre a semmibe és visszaemlékeztem életem eddigi legszebb pillanataira.
-Sajnálok mindent rosszat, amit eddig elkövettem, isten bocsásson meg nekem -mormoltam halkan.
Imáim közepette mindenki elhalkult, nem hallottam már a korábbi zajokat sem.
-Jól van? -nézett előbb rám, majd Killerre a kapitány.
-Kiborult -sóhajtott a fejét vakargatva.
-Hmm..
-Hé, kölyök -szólított meg.
Óvatosan felkukucskáltam és komoly arcát láttam magam előtt.
-Megérkeztünk -borzolta össze a hajam- Semmi baj, gyere -biztatott.
Félénken felálltam és körülnézve láttam, hogy már nincs körülöttünk víz, viszont levegő igenis volt.
-Jobb? -nézett rám újból.
-Aha... Már jobban érzem mag.. -akadtam meg a mondat felénél, mert megláttam valamit -Az mi?!
Villám sebességgel száguldottam felé.
-Király! -kiáltottam boldogan, mikor már közelebbről is szemügyre vehettem- Ez egy halember ruha üzlet!
-Szerintem jobban van -mondta a maszkos, az elképedt Kidnek, akinek fogalma sem volt arról, hogy mi ütött belém. Előbb még ott fetrengtem, most meg már visongva tapadok az ablaküveghez.
-Kid! Erre gyere! -kapálóztam össze vissza, hátha végre abbahagyja a bambulást.
A bolt körül állók megbámultak, összesuttogtak, de nem igazán érdekelt. Ide én akkor is bemegyek!
-Gyere már! -húztam magam után a nehéz testét.
-Van jobb dolgunk is, mint itt.. -mondta, majd a mondat közepénél félbehagyta, mert meglátta a mérges arcomat -5 percet kapsz.
-10 perc -alkudoztam.
-7 -húzta össze a szemeit, majd ezután én már boldogan rohantam befelé, hogy kihasználhassam az időmet.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top