Teljes testével nekem feszül, ez így nagyon kényelmetlen. Ennél rosszabb már nem is lehetne! Jaj, megakar fordulni! Ne, Kid itt vagyok alattad, ezzel csak még jobban összeroppantasz! Simán átgördül felettem az ágy másik oldalára, de az alsótestem még mindig be van szorulva. Próbálom kibújtatni a lábaimat, de túl nehezek az övéi. Tettemre, hangosabban kezd szuszogni és valami számomra érthetetlen szöveget motyog álmában. A lábam kiszabadításánál véletlenül megrúgom, ezért összerezzen a mozdulatra. Ez fájhatott! Próbálom óvatosabban, hogy ennél nagyobb kárt már ne okozzak szerencsétlen kapitányunkban. Gyengéden nem igazán sikerül és mivel már a türelmem is teljesen elfogyott, ezért idegbetegen kezdem kirángatni a beszorult részeimet. Egy erősebb rántásnál kiszabadulok, de ezzel egy időben hátrafelé zuhanok, le az ágyról. Tompa puffanás, szinte alig hallatszott, de mégis ellenőrzöm, hogy a kedves kapitány szunyókál-e még. Arca nyugodt, egyetlen kemény vonás sem látszik rajta, mint ahogy szokott. Valahogy olyan mint egy kisgyerek. De sajnos nem érek rá tovább nézegetni őt, mert belenyilall a könyökömbe a fájdalom. Igen, arra estem rá, ennél szerencsétlenebb már nem is lehetnék. Ezen kívül kutya bajom, szóval szépen csöndben felállok és kiosonok a többiek hálójába.

Egész éjjel fent voltam, mert az az idióta végig a nyakamnál lihegett, ezzel az őrületbe kergetve engem. Talán jobban döntöttem volna, ha mégis itt maradok és elviselem a lábdobogásokat, akkor most itt fekhetnék és aludhatnék pár órácskát. Már teljesen mindegy. Visszamegyek a fedélzetre, amin az előbb csak átsuhantam és most ott is maradok. Totálisan kihalt és ijesztő. Napközben annyira más ez a hely, mint most.

Leültem a hajó korlátjára és onnan néztem le a vízre. Olyan nyugodt. Szép idő lesz, jelenleg egy felhő sincs az égen és a hullámok sem olyan vadak.

-Úgy látszik nem csak nekem szokásom itt ülni -mászik fel mellém egy fehér hajú egyed, ezzel a frászt hozva rám.

-Megijesztettél! -csapom fejbe, miközben a szívemet próbálom csillapítani, ami nagyon hevesen ver, a hirtelen jött ijesztéstől -Mellesleg, most először jöttem ki ide ilyenkor -válaszolok neki pár másodperc múlva.

-Szeretem nézni a tájat, néha elfelejtkezek minden bajról ami valaha is ért engem -néz meredten előre.

-Azt ember azt gondolnál, hogy egy vérengző fenevad vagy a kinézeted miatt, erre egy kedves, lágyszívű ember rejlik benned, akinek vannak érzései -bókolok neki, mire csak egy gúnyos pillantást kapok.

-Ne illess jelzőkkel -forgatja a szemét bosszúsan.

-Visszavonom -könyökölök fel unottan.

-Játszunk? -néz rám fapofával és várja a válaszom.

-A múltkori játék egyáltalán nem tetszett -puffogtam visszagondolva arra az esetre.
Megborzongtam a visszaemlékezésen, ugyanis az a pillanat semmiképp sem tartozik a kedvenceim közé.

-Egyébként, nincs jobb elfoglaltságod? -kérdeztem, hiszen érdekelt mert biztos van jobb dolga is, mint velem nyűglődni -Miért velem akarsz játszani?

-Nincsen. Amúgy, érdekes és szórakoztató is vagy egyben, ami sokakból hiányzik. Ha odamennék valakihez a hajón, hogy "Hé játsszunk valamit" totál bekattantnak nézne. Ha mégis beszállna a játékomba, nem csinálná meg a nehezebb feladatokat, de te még azokat is véghezvitted múltkor. Ezért akarok VELED játszani -vázolta fel nekem a gondolat menetét.

-Hűha -lepődtem meg a gyors eszmefuttatáson.
Egyáltalán nem ezt vártam tőle.

-Akkor játsszunk valamit, ha már ennyire kedvelsz -mosolyogtam rá.

-Most gúnyolódsz? -fintorgott rám.

-Nem, nem. Komolyan gondolom -védekeztem azonnal.

-Mi volt ez hangsúly? -emelte meg a fejét és felvette az arcára a legviccesebb képét.

Nem tudom, hogy ezt megfélemlítésnek szánta vagy egyszerűen csak megrándult az arca, de látnotok kellett volna! Nem bírtam ki, elnevettem magam. Akkor és ott az egy felejthetetlen pillanat volt. Természetesen az ellen reakció sem maradt el, dühöngve próbált engem a vízbe lökni, azért mert szerinte nem tisztelem eléggé.

-Hé, csöndesebben nem lehetne?! -ordított valaki nekünk az ajtóból, mire mindketten abba az irányba néztünk.

Kicsit talán hangosak voltunk, de ez nem állíthatta meg a terminátor Heat-et, aki akkor is kiakart végezni engem, aki már amúgy is a halál szélén volt a nevetéstől.