A délután unalmas pillanataiban a konyhában próbálkoztam a vacsora elkészítésével. Először ebédet akartam csinálni, de szóltak hogy ők nem akarnak most enni, szóval csak vacsorára főzzek. Heat persze szomorúan nézett maga elé, mert ő már várta az ebédet. Utánam jött és csöndesen arra utasított, hogy csináljak neki ebédet. Ezért az övét gyorsan összedobtam, hiszen bármikor bejöhetett, és csak utána kezdtem el foglalatoskodni a többiek ételével.

Egyszer csak nyikorog az ajtó, jelezve azt hogy a kis sunyi belopódzott a területemre. Az asztal elé leülve várta a jussát, amit én le is raktam mellé. Rágás nélkül lapátolta be az ételt, nehogy valaki váratlanul benyisson és rajtakapja. Az evés után elégedetten kivonult a konyhából.

A vacsorával addigra bőven elkészültem, így most már neki állhattam a takarításnak. Ez a nehezebb része. De mindegy, kezdjünk is neki! Először is a mosogatás. Az edények amiket most használtam, fényesre sikáltam. Jöhetett az elpakolás. Szépen sorban bepakoltam a fazekakat és a fakanalakat, késeket, majd ezután következtek a poharak. Amikor végeztem ezzel is, felmostam a padlót. A "munkám" elvégzése után csak lerogytam a székre, hogy szusszanjak egyet.

-Erre volt eddig szükségem -sóhajtottam fáradtan.

Addig-addig nyújtózkodtam, míg találtam egy számomra kényelmes pozíciót. A támlára hajtottam a fejem, majd lehunytam a szemem.

(...)

-Szerintem keltsük fel -morog mellettem valaki.

-Hülye, hiszen alszik! -kiáltja egy másik hang, majd nagy csattanás és nem szólal meg többet.

-Én éhes vagyok -töri meg a csendet valaki, aki szerintem Heat.

-Akkor ülj le és egyél. Itt az a gond, hogy ő a konyhában alszik. Azért mégsem hagyhatjuk itt -sóhajtotta Killer.

-Akkor vigyük át máshová -mondta a szerinte tökéletes ötletet valaki.

-Van önként jelentkező, erre a remek feladatra? -ironizált a szőkeség, mire hirtelen nagy csend támadt.

Remek.

-Akkor viszem én -morogta Killer.

Lehet most már fel kéne kelnem.

Hideg kezével körülfonta a derekamat. Már megemelni készült, de valaki megállította ebben a műveletben.

-Mi történik? -mordult fel egy fenyegető férfi hang az oldalamon.

-Csak át akarjuk vinni -magyarázta a helyzetet a maszkos.

-Hagyjátok, viszem én -mondja, mire az engem ölelő karok elengednek a kapitányi parancsra.

Fél szemmel kipislogtam, mikor a felém közeledő karjait véltem felfedezni. Mielőtt még elért volna, megfogtam a csuklóját. Úgy látszik meglephettem, mivel kissé megrándult.

-Egyedül is menni fog -motyogom halkan félálmomban.

Kinyújtóztatom az elgémberedett végtagjaimat, majd felnézek a többiekre, akik szemlátomást meglepődtek.

-Mi az? -kérdeztem még mindig álmosan .

-Egész végig fent voltál -állapítja meg a kapitány.

-Úgy valahogy -vágom rá azonnal -És ha nem baj, akkor megyek és keresek egy csendesebb helyet az alvásra -álltam fel, de visszanyomtak a székbe.

-Éhesek vagyunk -morrant fel Heat, mire szúrós pillantásokkal ajándékoztam meg.

Behúzott nyakkal hátrált el tőlem, félve attól hogy beárulom a többieknek.

-Ha megterítek, akkor elmehetek? -kérdeztem mérgesen, mire mindenki helyeselt.

Lusta banda. Arra nem képesek, hogy előszedjenek maguknak egy tányért és egy evőeszközt. Hogy élhettek eddig nélkülem?

Gyorsan előkapkodtam mindent és lepakoltam az asztalra. Ők csak csendben leültek és nézték a ténykedésemet. Amikor a vöröskéhez értem, lecsaptam elé a tányért, mire egy hitetlenkedő tekintetet kaptam cserébe. Megkerestem a helyem és szedtem magamnak is enni, hiszen már teljesen mindegy, akkor én is eszek. Senki sem mozdult meg, ezért rájuk szóltam két falat közben.

-Nyugodtan ehettek.

Mindenki egyszerre nyúlt az evőeszközéért és kezdett el csörömpölni vele. Halkan ettek, most nem volt kedvük beszélgetni, mint máskor. Gondoltam felhozok egy sablonos témát, hogy ne teljenek unalmasan ezek a percek.

-Nos, milyen napotok volt? -sandítottam rájuk fél szemmel, de eközben fújtam meg a kanálnyi levesemet is.

Egy emberként kapták rám a fejüket.
Talán rossz ötlet volt...