Újra reggel. Egész este különféle kajákat próbálgattam, hogy vajon melyik ízlik jobban, ezért reggelire ezeket tálaltam fel. Egész furcsán bámultak ránk a többiek, mikor megláttak kettőnket a konyhában és még vagy hét különböző ételt. Nem kérdezték meg mi történt, csak úsztak az árral és élvezték az ételeket, majd mentek a dolgukra, amint végeztek.

-Megleptük őket -pakolgattam az asztalról a mosogatóba a tányérokat.

-Nem mindennapi látvány, hogy valaki egész este fent marad, csak azért hogy reggelit csináljon -mondja, majd átad nekem még két tányért.

-Későn vettem észre, hogy aludni kéne -dörzsölgettem az egyik koszos tányért -Te nem vagy álmos?

Rám emelte karikás szemeit, amik fáradtságról árulkodtak. Amolyan "ezt most komolyan kérded?" fejjel nézett rám, mire visszakaptam a tekintetem a mosatlan edényekre.

-Megyek -indult el kifelé, de még visszaszólt az ajtóból -Ha itt kész vagy, akkor majd gyere fel.

-Rendben -bólintottam, aztán újra nekiálltam a munkámnak.

Rengeteget ettek, ezért nagyon sok mosatlan várt még rám.

(...)

Mind a két kezem elfáradt a sok sikálás miatt és kezdett zsibbadni is. Kid azt mondta ha végeztem, akkor menjek fel. Eleget tettem utasításainak, felgyalogoltam a rövidke lépcsősoron egészen a tetejéig.

Odakint nem fogadott semmilyen különösebb látvány, a mellettünk úszkáló halakon kívül. Még mindig nem tudtam megszokni, hogy a víz alatt vagyunk, valószínűleg nem is fogom.

-Oi, kölyök! -szólított meg egy mély hang, miközben a fedélzeten tébláboltam.

Heat integetett nekem vadul, miközben a segítségemet kérte. Lazán odasétáltam hozzá, majd bambán bámultam amit csinált.

-Fogd! -nyújtotta felém a kifeszített kötelet.

-Miért én? -mutattam magamra kérdőn.

-Mert neked szóltam és mert téged még nem láttalak a hajón dolgozni -ismertette meg velem az indokait.

-Úgy tudtam nekem csak főznöm és takarítanom kell -néztem rá furcsán.

Egy pillanatra, mintha elgondolkodott volna, de aztán gyors pislogás és kibökte, hogy "akkor is segíts". A kezemre tekerte a vastag kötelet, majd megcsomózta, hogy ne tudjam levenni. Egy "tartsd" utasítással ott hagyott és ment a dolgára. Hiába kiabáltam utána, nem fordult vissza. Én meg szerencsétlenül álldogáltam ott kezemen a kötéllel.  Az összes káromkodást felhasználtam rá, amit csak ismertem.  A mellettem elhaladók megbámultak és próbálták megkeresni az okot, hogy miért is álldogálok ott. Utolsó lehetőségként elkezdem rángatni azt az átkozott kötelet, hátha meglazul a csomó is kiszabadulok, de nem. Ezzel csak annyit értem el, hogy még szorosabban feszül a kezemhez.

-Te mi a jó istent csinálsz? -hallok egy szórakozott hangot magam mögül.

Mikor megfordulok Kidet látom ott, karba tett kézzel. Már egyáltalán nem tűnik fáradtnak. Vélhetőleg nagyon jól szórakozik rajtam.

-Tartom a kötelet -emelem fel a kezem, amivel együtt jön az előbb említett tárgy is.

-Miért? -húzza fel szemöldökét, és úgy látszik kíváncsi lett.

-Heat azt mondta, hogy tartsam -húzom el a szám, mindeközben már egy helyben toporgok.

Ez kínos.

-Értem -bólint, majd tovább akarna sétálni, de szabad kezemmel megfogom a könyökét és visszahúzom magam mellé. Kérdőn rám pillant, várja hogy kibökjek valamit.

-Izé.. Levennéd rólam, kérlek? -nézek rá könyörgőn és megpróbálom elővenni a legaranyosabb kiskutya szemeimet.

-Ez a te feladatod -tartja elém a mutatóujját.

-Unalmas csak így egy helyben állni és tartani -döntöm hátra a fejem.

Egy idő után nagyon unalmas lesz és itt fogok meghalni az unalomban. Csak annyit akarok, hogy szabadítson meg ettől az izétől.

-Ha könyörögsz még egy kicsit, akkor talán leveszem rólad -vigyorodik el ravaszan.

-Kérlek...

-Nem, nem így. Tedd hozzá, hogy Kid-sama.

-Az túl megalázó -háborodok fel az elvárásán.

-Akkor itt maradsz -konyítja le az ajkait szomorúan.

-Várj, várj.. Oké! -kiabálok utána, mert elindult a kabinja felé.

Vigyorogva visszafordult és várta a könyörgésemet.

Ezt még megbánod Eustass!

-Kid-sama, kérlek segíts! -mondtam halkan, hogy más rajta kívül ne hallja.

Fejemet lehajtva vártam a reakcióját.

-Ez egész jól hangzik -hümmögött mellettem.

-Ne várd, hogy így szólítsalak ezen az egy alkalmon kívül máskor is! -fordítom el a fejem és azon duzzogok hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetemben is rajtam mulat.

-Eszembe sem jutott -vigyorgott, majd könnyen kioldozta a kezem.

Megdörzsöltem a fájó csuklómat, amit már többször is megpróbáltatásoknak tettem ki. Szegényke egyszer szerintem leválik majd a helyéről és vándorútra megy. Akkor nem lesz majd mit bántalmazniuk.

-Köszönöm... -motyogom a hátának, mert eközben már elindult.

Visszafordulva megeresztett egy "hümm"-öt, ami szerintem a "semmiség"-et jelentette.