Levezetnek a színpadról, de nem ugyanoda ahol eddig voltam. Itt már szép számban vannak nők és férfiak akiket megvettek. Egy asztalhoz sétálunk, ahol feljegyzik, hogy ki kit vett meg és mennyiért.

-Ez itt a hatos rab és az ötvenkettes licitáló vette meg 200.000.000 beliért -mondja az előtte ülőnek, aki vad jegyzetelésbe kezd.

Elvonszolnak onnan, majd parancsba kapom, hogy üljek egy helyben, amíg nem jönnek értem. Hirtelen egy magas vörös hajú férfi toppan be az ajtón, mögötte áll több embere is. A megjelenésükről látszik, hogy kalózok. Azt az embert előre sajnálom, akit megvettek.

Odamegy hozzájuk az egyik furcsa ruhás fickó, majd rövidke beszélgetést folytatnak. A furcsa ruhás bőszen felém kezd mutogatni, mire azonnal elfehéredek. Nagy léptekkel megközelít engem a vöröske, majd megáll előttem. A bilincseket és a robbanó nyakörvet eltávolítják a segítők, ő addig kifizeti a pénzt.

-Köszönjük, hogy nálunk költötte el a pénzét uram! -hízeleg neki az egyik aki átveszi a pénzt.

Teljesen elbambultam, arra eszmélek fel, hogy kifelé kezdenek rángatni az aukciós házból.

Gondolataim ezer felé cikáznak. Mit akar tőlem egy kalóz? Miért adott ki rám annyi pénzt? Hova megyünk? Miért pont én? De a legfontosabb, hogyan fogok megszökni?

Már nincs rajtam egyetlen bilincs sem mégis olyan, mintha még mindig rajtam lennének.

-Szedd a lábad -förmed rám miközben sietősen szedi lábait.

-Hé, ott vannak! Eustass Kid megállj! -ordít utánunk egy tengerész, miközben szól a társainak.

Rengetegen tűnnek fel hirtelen a semmiből. Az egész csapat gyorsabban kezd futni, de ez a tempó nekem túl gyors. Ez feltűnik a kapitánynak is, mert egy mozdulattal a vállára kap és úgy fut velem tovább.

***

A kikötőhöz érve, követőink még mindig nem adták fel, mindenképpen le akarják őket tartóztatni. A csapat minden tagja felmászik a hajóra a kötéllétrán keresztül, mire csak én és a vöröske maradunk. Lekap a válláról és felfelé biccent, arra utalva hogy másszak. Kétkedve nézek fel a magas hajóra, mire egyre idegesebb fejet vág.

Már szólnék neki, hogy én tengeri beteg vagyok és nem igazán szeretnék oda felmenni, illetve a tengert is jó messziről elkerülném ha lehet, de ő megelőz.

-Vidd fel a lányt -szól oda egy maszkos férfinek, aki azonnal teljesíti parancsát, így már ő cibál felfelé.

Amikor felértünk nemes egyszerűséggel ledob a fapadlóra és parancsokat kezd osztogatni a többieknek.

Fájó pontomat dörzsölgetem, mikor hangzavar csapja meg füleimet. Óvatosan felkapaszkodok a hajószélére és kilesek mögüle. A látvány felfoghatatlan. A vöröske keze helyén egy hatalmas fegyverekből álló valami van. Az óriás fémdarab egyhangban mozog vele, mintha az is a testéhez tartozna. Perceken belül kiüti az itt tartózkodó tengerészeket, majd ő is feljön a hajóra és végre elindulunk. Végre? Miket beszélek? Én le akarok szállni innen!

Egyre messzebb és messzebb vagyunk a szárazföldtől, már nincs visszaút. A hajó a következő sziget felé veszi az irányt, amit a Log Pose bemért. Nincs sok időm szomorkodni, mert szinte azonnal előtör belőlem a tengeribetegség hányinger formájában.

-Elkéne mozdulnod onnan, mert a végén még lesodornak a hullámok kislány -nevet fel a kapitány.

Óvatosan megfordulok kezemet szám előtt tartva, nehogy összehányjam magam.

-Megmondhatnád a nevedet -mosolyog rám kissé ijesztően.

A legénység lassan körbe vesz minket és érdeklődve figyelik a "friss húst", vagyis engem.

-Tud egyáltalán beszélni? -hallatszik a tömegből.

A vöröske szemöldök ráncolva közelebb jön és felemeli az államat. Kész ennyi, eddig bírtam. Sikeresen leokádom a cipőjét, mire hátrébb lép pár lépést, hogy kikerüljön a hányás sugárból. Lihegve négykézlábra borulok, próbálok minél nagyobbakat lélegezni több kevés sikerrel. Mikor végre lenyugodtam, megtörlöm a számat a kezemmel.

A hányinger még mindig nem múlt el teljesen, még mindig érzem hogy akármikor kijöhet még egy adag. Furcsállom a csendet ami körbe vesz minket, fel sem merek nézni, viszont a kíváncsiságom erősebb. Rengeteg rémült és meglepődött arc vesz körül, de van köztük egy nagyon dühös is. Na vajon ki az, kitaláljátok? Hát persze, hogy a vöröske. Ha a tekintettel gyilkolni lehetne, én már rég halott lennék vagy háromszor.

-Mi a faszom?!