Sétálunk már egy jó ideje és szeretnék leülni végre a fenekemre, de vöröske körbe akar nézni minden szigeten.

Mikor közöltem vele, hogy én szívesebben maradnék a hajón, simán kiröhögött és azt mondta ha nem jövök ő fog elrángatni. Mivel nem szerettem volna, hogy végig maga után húzzon, ezért muszáj volt velük mennem.

-Leakarok ülni -jelentettem ki fáradtan.

Kijelentésemre nem reagált semmit sem, ezért megismételtem hangosabban. Semmi reakció. Lábamat megvetettem egy kisebb kőnél, majd keresztbefontam karjaimat és duzzogni kezdtem. Nem álltak meg egy pillanatra sem.

-Akkor maradok -puffogtam magamnak.

Egyre csak távolodott az alakjuk, de valamiért nem érdekelt. Menjenek csak nélkülem. Velük ellentétes irányba kezdtem trappolni, keresve egy helyet ahol végre megpihenhetek.

-Megy ez nélküled is -húztam ki magam, amikor megláttam a közelben egy vidámparkot.

Ledobtam magam a legelső padra amit megláttam. A lábaim majd leszakadtak a helyéről, ezért most megkönnyebbülten sóhajtottam fel. A körülöttem lévő emberek vélhetőleg jól érezték magukat, mert sütött róluk a boldogság. Már nem éreztem fenyegetést, mert nem volt a közelemben egy kalóz sem, ezért elégedetten dőltem hátra a pad támlájára.

-Szabadsááág -sóhajtottam lecsukott szemekkel.

Mennyivel jobb lenne ha itt maradhatnék és nem kéne "kalózosat játszanom velük", mert valljuk be pocsék kalóz lennék. Most komolyan, még kinézetre sem nézek ki úgy, mondjuk nem mintha akarnék, de na!

Nem hiányzok nekik. Oké, hogy én nem, de legalább az értem fizetett pénz hiányozna. Olyanok mint az új gazdagok, csak úgy szórják a pénzt.

-Keressétek már! -ordítozik egy ismerős hang, mire fénysebességgel pattanok fel a padról és szaladni kezdek.

Itt van Kid és az előbb még azt akartam hogy keressenek. De akkor meg miért futok az ellenkező irányba?! Hé lábak, rossz felé mentek!

-Kapitány, ott van! -kiáltja az egyikük és hevesen kezd mutogatni felém.

Mindenki a közelemben felkapja a fejét és üldözőbe vesz. Hiába rohanok a leggyorsabb tempómmal, hamarosan úgy is utolérnek.

-Hagyjatok már! -sikoltom kétségbeesetten.

A körülöttem lévő embereket szlalomozva kerülgettem, rosszabb esetben fellöktem őket.

-Állj már meg -kap a kezem után Heat.

Sprintelni kezdek, mert már itt vannak a sarkamban. Valamiért úgy érzem Heat óvatosan közelít meg, mert sejtésem szerint már rég elkapott volna. Ezek játszadoznak velem!

Megtorpanok, de utána azonnal futni kezdek feléjük. Láthatólag összezavarodtak, mivel egyhelyben állnak.

Ne higyjétek, hogy engem elkaptok! -mosolyodok el, miközben futok továbbra is előre.

Kid áll előttem mellkasán összekulcsolt kezekkel.

Menj már arrébb! -üvöltöm magamban.

Bal kezét kinyújtja felém, el akar kapni. Most jönne az a rész, hogy én elrugaszkodom a földtől és átugrom felette. Futok, rugaszkodom, ugrom. Ennek mennie kell. Most kell, hogy elrugaszkodjak. Talpam már nincs a földön, a levegőben vagyok.

Menni fog!

Amilyen lassan láttam ezt a pillanatot, olyan gyorsan gyorsult fel az egész. Egyik pillanatban még a levegőben akarom átugrani a vöröskét, a másikban már a porban fetrengek értetlenül fájdalva minden végtagomat.

Mégse ment..

-Ez mi a franc volt? -néz rám szemöldökráncolva, miközben a feltörő nevetéssel küzd.

-Fogalmam sincs -köhögöm ki a számban lévő port.

-Mondd hogy viccelsz és sokkal erősebb vagy -szól át felettem Heat vigyorogva.

-Tévedsz, ez a maximum -porolom le magamat.

-Futni legalább tud -veti oda Killer.

-Ja, de azzal mire megy? -nyújtja a kezét Kid, hogy felsegítsen.

Elfogadom a segítő kezet, majd magamat kezdem szemlélni, hátha van rajtam nagyobb sérülés.

-Miért maradtál le? -kérdezi Kid.

-Mondtam hogy fáj a lábam és leakarok ülni -hadonászok, miközben a lábaimra mutogatok, amik most sokkal jobban fájnak mint előtte.

-Nem hallottuk -hazudta Head -Lehettél volna hangosabb.

-Ordítottam! -nézek rájuk vádlón.

-Most már mindegy. Induljunk, már így is rengeteg időt vesztettünk -fordul meg a vöröske.

-Én aztán nem megyek! Fáj mindenem, így nem tudok járni -álltam egyik lábamról a másikra, mert most kezdett igazán fájni.

-Idegesítő vagy -dühöngött halkan Kid, majd felém lépkedett.

Egy egyszerű mozdulattal felkapott, mint egy zsák krumplit és cipelni kezdett.

-Eressz el! Hallod?! -csapkodtam a hátát tehetetlenül -Máshogy vigyél, ez a póz zavarbaejtő, hiszen látod a fenekem! -ficánkoltam tovább a karjaiban.

-Még valami? -dönti hátra a fejét, majd levesz a válláról.

A két karjában a mellkasa előtt tart engem. Legalább figyelembe vette a kérésemet. De ez sem jobb, mivel így látja az arcom. Fura fejet vághatok, nehogy rám nézzen!

-Nagyon könnyű vagy. Eszel te rendesen? -vezeti le rám a szemeit.

Tudtam. Ha azt akarom hogy ne nézzen, akkor is rám fog nézni. Mellesleg mi az, hogy könnyű vagyok? Szerintem teljesen normális a súlyom.

-Rengeteget eszem -füllentettem.

-Persze, persze -nézett előre közömbös arccal.