Kis időre a konyhában húztam meg magam, máshova nem nagyon tudtam volna menni, meg persze nem is akartam. Főleg nem az ő irodájába.

Megsértődtem? Nem. Fel vagyok háborodva? Nagyon is!

Ugyanis ez az ő hajója, az ő hülye legénysége és még annyit sem méltóztatik megtenni, hogy kimentsen a vízből. Hát szép kis kapitány, mondhatom!

Nagy csörtetés, majd az ajtó szinte kiszakad a helyéről. Ugyan olyan hévvel, mint amilyennel benyitott úgy is csukja vissza.

-Mi a fenéért kiabálod hogy tahó vagyok?!-üvölti le a fejem, mikor hozzám ér.

-Mert az vagy! -vágok vissza, kezemet pedig összekulcsolom mellkasom előtt.

-Miért is? -rágcsálja ajkait, miközben türelmetlenül dobog lábával.

-Miféle kapitány vagy te? -emelem ujjam egyenesen az arcába, közben pedig szemöldök ráncolva farkasszemezek vele -Tőled akár meg is fulladhadtam volna, nem igaz? Végülis kit érdekel, ha meghal egy sosem ismert személy, aki csak a padlót sikálja. Nyugodtan "úszkáljon" a hülye a hideg vízben, nem árt neki semmit sem! Nehezedre esett volna esetleg beugrani értem? Vagy a csapatodnak kéne mindent megtennie helyetted? Csettintesz és ugranak? Így megy nem igaz?! -fújtam a ki a levegőt a mondat végén.

Némán figyelte a dühkitörésemet, majd a mondandóm végén elnevette magát.

-Az a bajod, hogy nem én mentettelek ki? -túrt nevetve a hajába.

Kérdésére csak bólintottam, mire újra vad hahotázásba kezdett.

-Én nem mehetek a tengerbe -rázta meg a fejét tagadón és próbált komoly lenni, de ajkain még mindig az a pajkos mosoly játszott.

-Már miért is nem?

-Mert Ördög Gyümölcs képességem van -kopogtatta meg a fejem.

Értetlenül álltam ott. Ördög gyümölcs..? Evett egy olyat? Hogy is szerepelt azon a papíron? Gondolkozóba estem, mikor eszembe jutott végre: "Az aki elfogyaszt egy ilyen gyümölcsöt hihetetlen képességre tesz szert, de a tenger megátkozza ezért."

Szóval ezért nem mehet a tengerbe. Ostobának érzem magam, amiért nem ismertem fel, hogy ő rendelkezik eggyel, hiszen mielőtt elindultunk akkor is használta.

-É-Én...

-Sajnálod? -emelte meg az államat, közben pedig mélyen a szemeimbe nézett.

-Igen -néztem félre, mert zavaró volt a közelsége.

Megsimogatta a fejemet, ezzel összeborzolva a hajam, majd vállamat megfogva tolt közelebb az asztalhoz.

-Megmutatom -motyogta halkan.

-Mit mutatsz meg?! -húzódtam el tőle hirtelen, ugyanis kissé furcsán hangzott ez a mondat.

-Az erőmet. Miért mire számítottál? -pillant vissza rám önelégült mosollyal.

-Semmire! -zárom le a témát.

Már megint hülyeségek járnak a fejemben. Ki kell zárnom ezeket a gondolataimat.

-Vegyél ki nekem evőeszközöket. -utasít, mire azt teszem amit mond.

Lerakom őket az asztalra, ő pedig maga mögé terel, így jobb keze mellől kukucskálok ki. Kezét a fémek felett tartja, majd azok hirtelen elkezdenek emelkedni.

-Repel -morogja, majd nagy csörgéssel az eddig lebegő tárgyak belevágódnak a falba.

-Király! -kezdek el toporogni a háta mögött -Izé, lehetne mégegyszer?

Már meg sem lepődik viselkedésemen, csak sóhajt egyet és teszi amit kértem. Újra felemelkednek és becsapódnak, pontosan ugyanúgy mint az előbb.

-Nagyon klassz képességed van! -kiáltom csillogó szemekkel.

-Tudom -ért velem egyet és látszik rajta, hogy örül amiért valaki végre megdicséri.