Egy árverésen vagyok. És nem nem én veszek, engem vesznek meg. Anyámnak és apámnak rengeteg tartozása volt és egyik nap újra jöttek azok a férfiak követelni a pénzüket, de már semmink sem maradt, ezért elvittek engem. Így kerültem ide. Most már csak arra várok, hogy valaki megvegyen és utána megszökjek tőle.

-A hatosat hozzátok fel! -kiáltanak hátra.

Két furcsa ruhás ember lecsatolja a bilincseket a lábamról, hogy tudjak járni, viszont a kezemen lévő ott marad. Felvezetnek egy apró falépcsőn, utána már a megvilágított színpadon vagyok.

-Rendben, itt a következő alanyunk! Mindenben nagyon jó legyen az főzés, mosás vagy akár takarítás. Emellett ki tudna ellenállni ennek az aranyos pofinak? -szorongatta meg az arcomat.

A tömegből halk nevetés hallatszott.

-A kezdő licit legyen 50.000.000 beli! -kiáltotta a tömegnek.

-Megadom!

-60.000.000!

-Én 70.000.000 ajánlok!

-90.000.000 beli!

Így ment a licitem egyre feljebb és feljebb. Semmit sem láttam a tömegből, ahhoz túlságosan is ki volt világítva a színpad.

-200.000.000 -kiáltotta be valaki hátulról.

Csend telepedett a teremre, csak a susmogást lehetett hallani.
Ez sokkalta több pénz volt, mint amit bárki más szánt volna rám. De vajon ki volt ez az alak, és miért adott értem ennyire sokat?

-Rendben! Az ajánlat 200.000.000 beli! Valaki ajánl ennél többet? -kérdezte izgatottan, ugyanis nem számított ennyi pénzre és még hátul a ketrecben volt egy óriás. Remélte, hogy a bőkezű licitáló itt marad addig.

Senki sem ajánlott többet.

-Rendben, az árverést az 52-es számú licitelő nyerte -koppantott egyet kalapácsával.