- Jó reggelt - mosolyodik el Minho, miközben én nagyot ásítok. Mindig is jól aludtam, amikor lehetőségem adódott az idősebb karjaiban tölteni az éjszakát, de most kivételesen csodálatos alvásban volt részem. - Hogy érzed magad? - érdeklődik kedvesen, közben simogatva oldalamat.

- Nagyon jól - kuncogok fel halkan, mire tincseim közé puszil. Erőt véve magamon emelem meg kissé fejemet, ezzel államat megtámasztva mellkasán. Hosszasan nézek szemeibe, fülig erő mosollyal, majd közelebb hajolva szüntetem meg a távolságot és csókolom meg. Szinte rögtön szorosabban fonja derekam köré karját, míg eddig szabad kezével lábamra simítva lendíti át maga fölött, ezzel ölébe ültetve. Egy percig sem ellenkezek, kényelmesen elhelyezkedve combján csókolom tovább, hajával szórakozva mindeközben. Felsóhajt, mikor kicsit előrébb mozdulok, de azonnal csípőmbe már ujjaival, hogy megállítson.

- Milyen bátrak és kívánósak lettünk, Sung - nevet fel meglepetten, megnyalva ajkait, mikor elválik tőlem. Csak megrántva vállaimat hajolok vissza, hogy ismét meg tudjam csókolni, közben már ismét mozgásba lendülve ölében.

A reggeli ébredés emiatt kicsit elhúzódott, bár egyébként is nagyon későn keltünk fel, ezért lekéstük a szálloda által biztosított reggelit. Szerencsére az ebédre még pont sikerült beérnünk, ezért miután ott elfogyasztottuk a rendelt ételeket, úgy döntöttünk, hogy szétnézünk a városban kicsit. Mivel nem igazán voltam sétálós kedvemben, így kocsival utaztunk be a belvárosba, ahol egy pláza felé véve az irányt indultunk el vásárolni. Vettünk egy közös pulóvert, míg barátainknak és szüleinknek néhány ajándékot, nehogy kimaradjanak a jóból. Az idősebb egész nap elkényeztetett, mindent ő állt, ami után egy kissé rosszul éreztem magam. Tudom, hogy mindene megvan az anyukája mellett és szeretne minél többet megadni nekem, azonban tisztában vagyok azzal is, hogy nem olyan biztos az anyagi helyzetük, mint az enyém. Ezt azonban véletlenül sem merem megemlíteni neki, hiszen kissé félek a reakciójától, nehogy azt feltételezze, hogy én lenézem vagy fel akarok vágni a családom jómódúságával.

Miután végeztünk a bevásárlóközpontban már késő délután volt, s mivel mindketten megéheztünk, ezért ugyanabba az étterembe mentünk el, ahol a tegnapi vacsorát is fogyasztottuk. Most más ételeket próbáltunk ki, amint én később meg is bántam, hiszen a tengergyümölcsei pizza nem olyan finom, mint amilyennek hangzik, de végül rendelve egy tésztasalátát kárpótoltam magam. Az étel befejezése után, a tegnapi programhoz hasonlóan lesétáltunk a partra, ahol most azonnal helyet is foglaltunk a homokban egy eldugottabb, csendesebb részen. Ismét próbáltam kiszedni belőle, hogy hogyan is engedte meg magának, hogy eljöhessünk ide egy egész hétvégére, de a vége az lett, hogy a homokban elfeküdve csókolóztunk. Megígérte, hogy a hazafelé úton elmondja, de ne addig, míg itt vagyunk, így muszáj volt elfogadnom és legyőznöm kíváncsiságomat. Az alvás előtt még vettünk egy közös zuhanyt, aminek kivételesen semmilyen piszkos vége nem lett, mivel mind a ketten elfáradtunk a mai nap után, majd egymást ölelve álomra hajtottuk fejünket. Másnap reggel sikerült felkelni időben, s egy kis pihenés után elindultunk reggelizni. Visszamenve a szobába én összepakoltam cuccainkat, miközben Minho a recepcióra sétálva le jelentkezett ki, hiszen ma már el is hagyjuk a szállodát. A hazaút előtt még bementünk a belvárosba, hogy sétáljunk egyet a főtéren, miközben kedvenc kávénkat iszogattuk, majd dél után egy kis idővel útnak indultunk haza.

- Most már elmondod, hogy miből tudtad kifizetni? - érdeklődök újra, már félúton tartva, mire csak megforgatva szemeit sóhajt fel. - Busan alapból nem egy olcsó hely, de az egyik legjobb szállodában voltunk és mindent te fizettél.

- Volt egy kis megtakarításom - válaszol, mintha ezzel bármit is elintézett volna, de én csak tovább simogatva combomon pihenő kezét pislogok értetlenül. - Már tavaly nyáron elkezdtem spórolni, abból jöttünk ide.

- Tavaly nyáron még azt sem tudtad, hogy létezek - felelem neki zavarodottan.

- Egy új kocsira spóroltam - mondja végül a végső választ, mire csak eltátom ajkaimat, s mivel pont most parkol le egy pihenő részen, felém fordul. - Mi a gond?

- Minho, nem kellett volna azt a pénzt rám költened - rázom meg fejemet, összeráncolva szemöldökömet is mellé. Lágyan elmosolyodik, majd megtámaszkodva a könyöklőn hajol közelebb.

- Nem fogod elhinni, de maradt belőle egy kicsi még így is - nevet fel halkan, viszont mikor meglátja rosszalló tekintetem elhallgat. - Nem akarom, hogy akárcsak megforduljon a fejedben olyan, hogy a pénzed miatt vagyok veled. Nem vagyunk olyan gazdagok, mint ti, de egy kis spórolással én is meg tudok engedni ilyen dolgokat magamnak.

- Soha eszembe se jutott ilyen - nézek rá hitetlenül, mire csak elvéve kezét lábamról dörzsöli meg homlokát. - Nagyon köszönöm, hogy elhoztál ide és eltöltöttük ezt a csodálatos hétvégén. Minden percét hihetetlenül élveztem, de kérlek legközelebb, ha ilyen lesz, beszéljük meg és ha nem is fizethetem teljesen én, akkor legalább osszuk ketté - biggyesztem le ajkaimat, mert jelenleg tényleg iszonyat rosszul érzem magam, amiért a majdnem egy év alatt összespórolt pénzét erre kellett költenie. Arcomra simít, majd nyom egy apró csókot ajkaimra, s bólint párat.

- Oké, ezután lehet így - mosolyodik el és végre én is ezt teszem, annak tudatában, hogy többet nem csinál ilyet.

lesz dráma hahaha