- Sikerülni fog, baba - simítja meg arcomat Minho, majd egy utolsó rövid csók után elindul saját terme felé.

A nálam tartott buli óta már lassan másfél hónap telt el, ami annyit jelent, hogy elkezdődött a vizsgák időszaka. Igazából, a szóbeli részét már szerencsére mindenki letudta. Ha jól emlékszem, a baráti társaságunkból mindenkinek sikerült kihúznia az általa leginkább kedvelt tételt, kivéve Changbinnak, bár ő mindenből ugyanolyan tökéletesen felkészült. Az írásbeli vizsgák ezen a héten kezdődtek el, s még a mai után ott lesz a holnapi beszámoló, viszont az egésznek az lesz a vége. Ettől függetlenül még a dolgozatom befejezésre vár, azonban míg az írásbeli felelet eredményei nincsenek meg azt úgy sem kell leadni, szóval azzal egyelőre nem igazán foglalkozom, próbálok csak anyagot gyűjteni hozzá.

Az elmúlt hetekben Minhoval a kapcsolatom egyre erősebb lett. Szinte minden tökéletesen alakul közöttünk, s bár néha előfordult egy-két vita, könnyedén tudtuk kezelni az olyan helyzeteket. Meglepő módon mind a ketten sikeresen tartottuk magunkat a megbeszéltekhez, mivel az idősebb a tanulás folyamata alatt szinte végig nálam élt, azonban naponta pár órát eltöltöttünk egymás nélkül külön-külön helyiségbe, hogy tudjunk rendesen koncentrálni a tananyagra. Természetesen ez nem mindig sikerült, hiszen nagyon nehéz volt megállni, hogy ne legyünk együtt, ha már egy háztartásban tartózkodunk, de rájöttünk, hogy ezt muszáj kibírni most és a vizsgák után meg iszonyat sok időnk marad, amit együtt tudunk eltölteni. Lazításként egyre többször használtuk a medencét, esetleg a szaunát, bár az idősebb azt nem igazán kedvelte meg. Az egyetlen dolog, ami talán frusztrál kicsit az a közeledése. Mármint, semmi bajom azzal, hogy egyre közvetlenebb velem és a kezei mostmár egyre gyakrabban állapodnak meg olyan helyeken, ahol eddig senki másé. Imádom minden egyes érintését és csókját, amit bőrömön hagy, de továbbá is bennem él az a bizonyos félelem. Tisztában vagyok azzal, hogy Minho előttem is élt szexuális életet, nem új ez neki és valószínűleg mióta elkezdtünk komolyabban ismerkedni, nem feküdt le senkivel. Biztos vannak már vágyai, amiket ki kellene elégíteni és jelenleg én lennék az egyetlen opció erre. Mégis úgy érzem, hogy hiába vagyok testileg teljesen készen rá, mentálisan nem menne. Minden egyes pillanatban attól rettegnék, hogy valamit elrontok és utána kiábrándul belőlem, elhagy, hogy találjon maga mellé egy korához illően tapasztalt személyt. Próbálom legyőzni félelmeimet, mert tisztában vagyok azzal, hogy nem halogathatom a végtelenségig, de ez nem olyan könnyű, mint ahogy gondoltam.

Az idősebb megígérte nekem hetekkel ezelőtt, hogy amint végeztünk minden számonkéréssel, akár hivatalossá is tehetjük a kapcsolatunkat. Pár nappal ezelőtt megemlítette ezt, miszerint van egy ötlete. Eltervezett egy -elmondása szerint- hihetetlenül elcsépelt randevút. A részleteket nem megosztva velem próbált rábeszélni, azonban egy percig sem értettem ezt a nagy győzködést, mivel már az első másodpercben igent mondtam volna rá.

- Hogy is lesz ez az egész akkor? - érdeklődik Felix, mikor meg az előadóterem előtt várakozunk. Még nagyjából tizenöt percünk van, míg bemehetünk, hiszen jelenleg még a tanárok hordják át a feladatlapokat és maga a vizsga fél óra múlva kezdődik.

- Elvileg holnap délután már indulunk - kezdem megosztani vele az információkat, amiket tudok. - És csak vasárnap jövünk haza. Nem tudom pontosan hova, bár szinte biztos vagyok abban, hogy Szöult el fogjuk hagyni - mosolyodok el a végén, fejemet kissé oldalra döntve, mire barátom izgatottan kezd el találgatni, hogy vajon hova fogunk menni. Fogalmam sincsen, hogy mire számítsak, azonban bárhova is megyünk, amíg Minho mellettem lesz, nekem teljesen lényegtelen. Bárhol fogjuk eltölteni ezt a hétvégét, már tudom előre, hogy életem eddigi legszebb pár napja lesz és iszonyatosan jól fogom magam érezni az idősebb társaságában.

- Ma nem alszik nálad, igaz? - kérdi Lix, mire egy pillanatra kíváncsian és talán értetlenül is nézek rá, de csak megrázom fejemet. Ezen a héten már nem aludt nálam egy este sem, s ez alól a ma sem lesz kivétel. - Mi lenne, ha átmennék?

- Még át akarok nézni néhány dolgot holnapra - húzom el számat, mire megforgatja szemeit.

- Arra ott lesz a délután. Én is ismételni akarok még, ezért is mennék csak este - feleli elmosolyodva, mire elgondolkozom, de utána csak rábólintok. Barátom izgatottan ölel magához, majd csak akkor válunk el és vesszük fel komoly arcunkat, mikor meglátjuk tanárunkat, ahogy elkezdi beterelni a diákokat a terembe.