- ... és akkor Changbin leesett a fáról - nevet fel Hyunjin, már kicsit sem józanon, miközben azt meséli, hogy hogyan próbáltak cseresznyét lopni pár évvel ezelőtt.

A medencét talán két-három óráig használtuk, majd miután mindenki vett egy gyors zuhanyt és átöltöztünk, aztán a nappaliban összegyűlve kezdtünk beszélgetni és iszogatni. Minho nyilvánvalóan nem fogyaszt alkoholt, míg én ígéretemet betartva szintén hanyagolom ma este az italokat. Ettől függetlenül a többiek egy percig sem haboznak, isznak helyettünk is. Chan még mindig odafigyel magára, próbál mértékkel inni, de ez Jeongin társaságában nem igazán sikerül, hiszen a fiatalabb folyamatosan tölti neki az új köröket és addig hisztériázik, míg az ausztrál el nem fogyasztja azt. Őszintén megmondva fogalmam sincsen, hogy milyen kapcsolat lehet közöttük, hiszen elég közvetlenül viselkednek egymással, de semmi olyan mozdulatot nem tesznek, ami arra utalna, hogy valami több lenne, mint szimpla barátság. Minho mellettem ülve figyeli a társaságot, egy pohár üdítőt iszogatva, miközben én lábaimat ölében pihentetve kényelmesedtem el. A beszélgetésbe természetesen mind a ketten bekapcsolódunk, bár elég nehéz lépést tartani hat majdhogynem részeg emberrel.

Hajnali két óra körül jár az idő, amikor Felix megragadva Changbin kezét kezdi el húzni az egyik vendégszoba felé, fáradtságra hivatkozva. A többiek még elég jól bírjak, bár Seungmin elég laposakat pislog az elmúlt fél órában már. Néhányszor majdnem előre is dől, amit észrevéve állok fel, majd felsegítve őt irányítom el a másik, szabad vendégszobába. Gyorsan leveszem róla farmer nadrágját, majd egy pohár vizet mellé készítve, alaposan betakarva hagyom ott. Mire kiérek a szobából észreveszem, hogy Minho is éppen ekkor indul el, karjaiban Hyunjinnal. Segítve neki nyitom ki az ajtót, ami mögött már az én barátom alszik. Hyunjint mellé fektetjük, majd ugyanazt a műveletet megismétlem, amit pár perccel ezelőtt, s ekkor már a helyiségből végleg kilépve csukom rájuk az ajtót, hogy nyugodtan tudjanak aludni. A nappaliba érve látjuk, hogy Chan és Jeongin felköltözött a kanapéra, s nem mondanám, hogy alszanak, de már pihennek, miközben a fiatalabb halkan dúdolgatja a háttérben szóló zenét. A másodéves fiúnak sikerült nagyjából józannak maradnia, ezért míg ő karjai között megtartja Jeongint, mi Minhoval elrendezzük a kanapét, ezzel nekik alkalmassá téve az alváshoz. Chan másodpercek alatt megmosakodik, majd átvéve pizsamáját kényelmesedik el a kanapén In társaságban.

Minhoval halkan sóhajtva nézünk egymásra, majd megegyezünk abban, hogy ráérünk holnap eltakarítani. Mind ketten elfáradtunk kissé, azonban mivel aludni úgy sem tudnánk még, ezért lesétálunk az alagsorba, ahol leülünk a medence szélére, lábunkat a vízbe lógatva. Fejemet a vállára hajtom, s ő jobb karjával átfogja derekamat, minek hatására a lehető legközelebb bújok hozzá.

- Szerintem nagyon jól sikerült a mai este - szólal meg az idősebb pár perc csend után.

- Szerintem is - értek vele egyet, hiszen valóban mindenkin azt vettem észre, hogy jól érzi magát. - Jó volt még tényleg kikapcsolni kicsit a vizsgák előtt.

- Ihattál volna te is, Sung - húzza el száját Minho, mire csak megemelve fejem nézek rá értetlenül.

- Alkohol nélkül is jól tudom magam érezni és sikerült is. Emellett nem akartam, hogy egyedül kelljen felügyelned mindenkire - magyarázom neki, mire csak felsóhajt.

- Fura volt amúgy - kezd beszélni, s mivel érzem, hogy ennek lesz folytatása, nem szólok közbe. - Talán kétszer megkívántam a piát ma este, de mintha érezted volna, pont akkor öleltél szorosabban vagy bújtál közelebb és rögtön elszállt a késztetés.

- Boszorkány vagyok - kuncogok fel halkan, lágyan elmosolyodva, mire csak ő is így tesz, majd közelebb hajolva nyom egy puszit ajkaimra.

- Nem mondtam még neked, de valamilyen szinten örülök, hogy te voltál az a titokzatos idegen - szólal meg ismét, teljes komolysággal hangjában, s most tényleg értetlenül figyelem. A téma még mindig érzékenyen érint, hiszen a mai napig iszonyatosan szégyellem magam miatta, de ezzel a mondatával sikerült összezavarnia. - Nem tudom, hogy mikor lettem volna képes megnyílni neked azokról a dolgokról, amiket üzenetben mondtam el - folytatja és én csak lehajtva fejemet hallgatom tovább. - Nyilván bízok benned már most, de ezekről élőben nagyon nehezen beszélek. Üzenetben mindig könnyebben megnyíltam és mondtam el dolgokat magamról.

- Még mindig sajnálom, hogy átvertelek - mondom halkan, mire csak fújtat egyet. Karját elveszi derekam körül, majd ujjaival állam alá nyúlva fordítja fejemet maga felé.

- Ha még egyszer bocsánatot kérsz, komolyan mondom, hogy lehozlak ide és a vízbe fojtalak - mondja erőteljesen, mégis lágy mosollyal arcán. - Most mondom, hogy örülök neki, erre te sajnálkozol? - nevet fel hitetlenül, ujjaival arcomat kezdve simogatni. - Jobb lenne, ha te ezeket nem tudnád rólam, de egy idegen valahol a világában pedig igen?

- Nem - felelem neki néhány másodperc gondolkozás után.

- Na ugye - kuncog fel, s én is elmosolyodok végre. - Menjünk aludni, Sung - mondja, majd kezemet megfogva segít fel a földről. Mielőtt még elindulnánk, közelebb húzva magához invitál egy csókba, szorosan magához láncolva karjaival. Hajába túrva élvezem ajkai kényeztetését, míg ő egy idő után kezét fenekemre helyezi.

Miután elválunk csak szélesen elvigyorodik, majd hirtelen lejjebb hajol, s combjaim alá nyúlva emel ölébe. Majdnem felsikkantok hirtelen tettére, kezeimet szorosan összefonva nyaka körül, nehogy leessek. Újra ad egy puszit számra, majd így indul el velem fel az alagsorból egyenesen a szobám irányába, hogy végre mi is lefeküdjünk aludni.