- Tessék - mondom sóhajtva, mégis elmosolyodva, miközben kinyitom az ajtót. Azonnal magam elé engedem a három kíváncsi fiút, majd barátaim után belépek én is a helyiségbe. Jeongin és Seungmin rögtön kényelembe helyezik magukat a szokásos helyükön, egy-egy ágyon, míg Minho is csatlakozva barátaihoz néz körbe ismét. Komolyan nem értem mi ebben az egészben ilyen nagy szám, és ha őszinte akarok lenni, talán kicsit kellemetlenül is érzem magam. Sosem szerettem felvágni arról, hogy én hogyan élek. Persze a környéken mindenki tudja, hogy milyen körülmények között élünk és az egyetemi társaim is nagyjából tisztában vannak vele, de senki sem tőlem tudja. Hozzám hasonlóan a szüleim sem szeretnek az anyagi helyzetünkről beszélni senkinek, mivel az emberek többsége minden átlagosnál jobban élő, esetleg gazdagabb családot egy kap alá vesznek és onnantól kezdve azt hiszik, hogy mi barmiért is lenézzük őket. Emellett egy időben, talán négy hónapig volt téma az egész utcában az, hogy miképp élhetünk ilyen jól, ha anyukámnak nincsen munkahelye. Nem szerettem soha, ha én vagy a szüleim vagyunk a téma bárkinél is, pláne ha nem is az igazságról beszélnek.

- Ezt szabad használni? - hallom meg Minho hangját, amint érdeklődve pillant felém, Hyunjin mellett állva. Értetlenül nézek rá, hiszen már délután megbeszéltük, hogy ha a többieknek is lesz kedve, akkor akár le is jöhetünk ide, persze csak addig míg senki sem részeg. Nem akarom, hogy ittasan valaki belefulladjon.

- Persze - válaszolok neki, s ezután egy percet sem várva löki meg Hyunjint, aki ennek hatására rögtön elvesztve egyensúlyát esik a medence vizébe. Míg én meglepetten, szinte lesokkolva pislogok barátomra, a többiekből egyszerre tör ki a nevetés.

- Mondtam, hogy ne mondj ilyeneket! - szól rá Minho barátjára, mikor neki feje végre előbukkan a víz alól. - És örülj, hogy nem fojtalak bele - jegyzi meg gúnyosan mellé, de nyilván mindenki tudja, hogy viccelődik. Legalábbis reméljük.

- Nem maradunk itt egy kicsit? - kérdezi Changbin. - Utána pedig felmehetünk iszogatni.

- Jó ötlet - ért vele egyet Chan és a többiek is bólogatni kezdek, majd várakozva néznek rám, de én csak bólintok.

Meg kell mondanom, hogy sosem gondoltam volna, hogy pont ezzel a négy idősebb fiúval fogok egy péntek délután együtt medencézni és bulizni. Néhány héttel ezelőtt, amikor Felix felvetette az ötletet, hogy ideje békét kötni a két társaságnak, azt hittem, hogy arra az egy estére fog szólni az egész. Biztos fent maradt volna egy köszönőviszony, de legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni arra, hogy ilyen jó barátságot fogunk kötni velük. Bár néha úgy érzem, hogy igazából mi vagyunk az idősebbek, ettől függetlenül nagyon megkedveltem őket és jelenleg el sem bírnám képzelni nélkülük az életemet. Pláne nem Minho nélkül.

- Te nem jössz, Sung? - ül le mellém az ágyra Felix, kezében egy pohár üdítővel. Haja vizes, felsőtestét már nem takarja a póló, bár talán én vagyok az egyetlen aki még száraz most. - Még Seungmint is beimádkoztuk, nehogy te maradj ki - mondja büszkén, mivel mindannyian tudjuk, hogy Seung mennyire gyűlöli a vizet.

- Olyan jó most minden, Lixie - mosolyodok el, mire kissé értetlenül néz rám. - Itt vagytok ti, a fiúk és persze Minho. Minden annyira a helyén van - magyarázom meg neki, mire csak nagyot bólint, jelezve hogy megértette. Elmosolyodik ő is, majd csak poharát az asztalra téve ölel meg.

- Minden így is fog maradni, ne aggódj! Semmi nem történhet már, ami bármit is elronthatna - motyogja halkan, hogy biztosan csak én halljam, s csak hümmögve helyeselek. - Na gyere, Minho már vár - válik el tőlem halkan felnevetve.

Felállva az ágyról veszem le pólómat én is gyorsan és Lix mögött sétálva lépek be a medencébe. Changbin azonnal ott terem és máris karjai közé kapva barátomat sétál el vele, mire csak szélesen elmosolyodva nézek után, egészen addig míg meg nem érzek két kart derekam körül. Meglepődve rezzenek össze és fordítom hátra fejem, de amikor észreveszem Minhot, elengedve izmaimat simulok hozzá. Hátam szinte teljesen hozzátapad meztelen mellkasához, állát vállamon támasztja, s kezével csupasz hasamat cirógatja. Érzem amint arcom felvesz egy kissé pirosabb színt, azonban jelenleg egyáltalán nem akarok ezzel foglalkozni. Élvezni akarom a többiek és az ő társaságát egész este, remélve, hogy semmi probléma nem fog történni sem ma és sem a jövőben.

nincs átolvasva, mert nagyon zsúfolt napom van -most is vendégeink vannak
de eddig minden nap jött új rész és ezt már nem töröm meg 🥺
puszi🥰
(majd este átolvasom, ha van hiba szóljatok nyugodtan)