- Végre kész minden - dől el sóhajtva Minho a kanapén, mire én halkan felkuncogok. Helyet foglalok mellette, s az idősebb ennek hatására azonnal feljebb tornázva magát hajtja ölembe fejét. Értve a célzást emelem kezemet, hogy tincsei közé vezetve tudjam simogatni őt. - Nem értem minek kell ennyire felkészülni.

- Nem szeretem, ha valami nincs normálisan megrendezve - rántom meg vállamat, ő pedig csak hümmög. - Ha egyszer csináljuk, csináljuk rendesen.

- Remélem majd az ágyban is ezt mondod - kacsint egyet, mire én csak eltátva számat bámulok le rá, majd hirtelen tolom meg fejét, ezzel teljesen lelökve őt a kanapéról. Hitetlenül, szemöldökét is felhúzva pislog rám, miközben én csak próbálom visszatartani nevetésem. Viszont mikor már nem sikerül elfojtanom jó kedvem, rögtön felállva a földről dönt el a kanapén hátamra, tenyerével fejem mellett támaszkodva, minek következtében elhalkulok. - Na mi az, Sung? Elvitte a cica a nyelved? - kérdezi incselkedve, talán kissé gúnyosan, de a mosoly nem halványul arcán.

- Nem - válaszolok halkan, majd másodpercekkel később márcsak az ajkait érzem sajátjaimon. Azon nyomban elfelejtek szinte mindent, ami az elmúlt pár percben történt és csak ő létezik. Senki, semmi más nincsen a világon, nem érzem az idő múlását, egyedül ajkaira vagyok képes koncentrálni. Ahogy lágyan, finoman, mégis tele férfiassággal és dominanciával becézgeti számat. Óvatosan vezeti kezét derekamra, ismét becsúsztatva pulóverem alá, ujjaival cirógatva bőrömet. Mindennek hatására ismét távozik egy elhaló nyögés ajkaim közül, s ő ezt kihasználva csúsztatja át nyelvét számba. Kezeimet hajába vezetem, ahogy alhasam összeszorul a hirtelen ingerre. Kissé helyezkedik fölöttem, a lehető legszorosabban hozzám préselődve, szinte minden porcikánkat összeérintve.

- Aranyos vagy - mondja, mikor elválik tőlem és arcomra simít szabad kezével. Szavai hatására szívem nagyot dobbant, s csak szélesen vigyorgok alatta. Újra közelebb hajol hozzám, percekig csak pihenünk a kanapén, ölelkezve, csókolózva, egészen addig, míg meg nem halljuk a kapucsengő hangját.

- Itt vannak a fiúk - motyogom egy csók közben, mire csak kiadva egy morgó hangot folytatja tovább, mintha meg se hallotta volna szavaimat, kezével ismét fenekembe markolva. Alhasam összerándul, akárhányszor hozzám ér és mélyebben próbál csókolni, de a kettő együtt egyfajta euforikus érzést ad számomra. - Minho - nyöszörgök újra, mire végre elválik tőlem, bár szemét megforgatja mellé. Kissé morcosan bár, de leszáll rólam, majd haját kezdi megigazítani, min csak jót mosolygok. Felállok a kanapéról, majd az ajtóhoz sétálva lépek ki a házból, hogy a kapun átengedjem a többieket. Érdekes, hogy mindenki egyszerre jött, de inkább nem szólok vagy kötök bele, legalább nem kell már várni senkire.

- Ti dugtatok? - kérdezi Hyunjin, mikor belépnek a házba és szembetalálkoznak Minhoval, aki éppen a pólóját próbálja visszatuszkolni nadrágjába. Lehet, hogy most kicsit nekem is elkalandoztak a kezeim közben. Ettől függetlenül az idősebb kérdésére nagyra nyílnak szemeim, miközben érzem, hogy arcomat elönti a pír.

- Hyunjin! - szól rá Chan. - Még ha le is feküdtek, nem hiszem, hogy mi a dolgunk - forgatja meg szemeit.

- Nem feküdtünk le, idióták - mondja Minho értetlenül, kissé mérgesen. Barátaim csak jót nevetnek az egész jeleneten, mire elnyerik a lehető legcsúnyább nézésemet, bár nem úgy tűnik, mintha bármelyiküket is érdekelné.

- Szóval, hova pakolhatunk? - kérdezi Changbin érdeklődve, mire Felix rögtön kezénél fogva kezdi húzni a konyha felé. Amint belépnek a helyiségbe, szinte mindenki egyszerre tátja el a száját. - Bál lesz itt, vagy mi?

- Nem - nevetek fel, büszkén kihúzva magam, miközben megérzem Minho karjait hátulról derekam köré fonódni. - De adjuk meg a módját, ha már egyszer nálam tartjuk a bulit.

- Dehát itt több kaja van, mint amit egy hét alatt eszek - ámul Hyunjin, mire csak szélesen elmosolyodok. - Mindig így vár titeket? - fordul barátaim felé hitetlenül és egyben kíváncsian, mire ők csak bólintanak. - Ha ezt tudom, hamarabb jóba lettem volna veled - jegyzi meg komolyan, mégis érzem hangjában a viccelődést, ezért eszembe sincsen magamra venni.

- És még nem láttad az alagsorát! - szólal meg Minho lelkesen és ezzel elnyer három kíváncsi szempárt. Barátaim már csak jókat kuncognak az idősebb fiúkon, de nem szentelnek túl sok figyelmet nekik és nem is próbálják idő előtt lelőni a poént. Ők már túl jól ismernek engem és a házunkat is ahhoz, hogy ilyeneken meglepődjenek.

- Mi van az alagsorban? - érdeklődik Chan.

valakinek ellenére lenne egy smut (+18) rész?🤭