- Megcsókolhatlak, Sung? - kérdezi Minho, mire nekem szemeim hatalmasra nyílnak. Nem jutok szóhoz, talán az agyam fel sem fogta még kérdését, viszont testem magától mozdul, s kezdek el bólogatni. Lágyan elmosolyodik, miközben óvatosan kezdi cirógatni derekamat a pólómon át. Először nyom egy apró puszit homlokomra, majd orrom hegyére, aztán néhány másodpercig csak bámulja ajkaimat. Nyelvét kidugva nedvesíti be száját, majd hirtelen hajol közelebb, ezzel összeérintve párnácskáinkat. Azonnal lehunyva szemeimet húzom ki magam, hogy még jobban hozzá tudjak simulni. Óvatosan mozdítja ajkait, mire én is hasonlóan cselekszem és másodpeceken át becézgeti finoman számat. Egyik kezét bevezetve pólóm alá kezdi el mostmár bőrömet simogatni, minek hatására én egyszerre túrok kezemmel hajába és szusszantok bele a csókba. Utóbbit kihasználva nyal végig nyelvével alsó ajkamon, majd egyszerű mozdulattal vezeti át szájüregembe, ezzel harcot kezdeményezve a sajátommal. Percekig csókolózunk, amikor egy hangos cuppanó hang kíséretében elválik tőlem, s széles mosolya miatt muszáj azonnal tenyerembe temetni arcomat.

- Mi ilyen vicces? - kérdezem tőle dünnyögve, mikor meghallom jókedvű kuncogását. Kezeivel elveszi enyéimet arcom elől, majd visszahelyezi nyakába. Továbbá is boldog mosollyal arcán méreget engem, majd aztán csak újra közelebb hajol és érinti össze ajkainkat, hogy egy újabb csókba invitáljon. Egy fél másodpercig sem gondolkozok olyanokon, hogy viszonozzam-e vagy sem, azonnal elnyitom ajkaimat, ezzel szabad utat adva neki. Egyik karját újra derekam köré fonja, miközben a másikat most fenekemre helyezi, s óvatosan bele is markol a későbbiekben már másik kezét is csatlakoztatva. Ennek hatására a szégyenérzetet legyőzve sóhajtok bele a csókunkba folyamatosan, minek következtében ő próbálja a lehető legjobban elmélyíteni a csókunkat. Hasam folyamatosan görcsbe ugrik, szinte már fájdalmasan jó érzés ez az egész.

- Ez volt az első csókod? - kérdezi kíváncsian, amikor másodjára is sikerül elválnunk egymástól. - Amikor üzenetben írogattál, akkor említettem, hogy nem én akarlak megrontani és erősen utaltál arra, hogy nem vagy te már olyan ártatlan, csak szégyenlős vagy - mondja incselkedve, de mosolya egy percre sem halványul. Ajkai ugyanúgy csillognak összekeveredett nyálunktól, mint szemei miközben engem vizslat. Kezeit továbbá sem mozdította el fenekemről, azonban már nem markol bele szerencsére.

- Nem ez volt az első csókom, de minden más téren elég tapasztalatlan vagyok - mondom elfordítva fejemet, hiszen hiába pár perce szálltam ki a szájából, mégis iszonyat zavarban érzem most magam a téma miatt. Egyik kezét megemelve helyezi két ujját állam alá, hogy visszafordíthassa fejemet irányába, majd egy apró puszit nyom lebiggyesztett ajkaimra.

- Szűz vagy? - kérdez rá egyenesen, mire ismét eléri, hogy szemeim tágra nyíljanak. Nem hiszem el, hogy semmi zavar nincsen ebben a fiúban! - Szóval? - türelmetlenkedik, mire én csak bólintok. - Minden téren? - teszi fel újabb kérdését, amit nem igazán tudok értelmezni. - Se lánnyal, se fiúval nem voltál még?

- Nem voltam még senkivel... úgy - nyelek nagyot, miközben már az utolsó gátlásaimat vetkőzöm le. Nem tudom elhinni, hogy miről beszélgetünk mi most.

- Dehát hogyhogy nem? - lepődik meg, s ennek hatására csak újra értetlen nézéssel tudom díjazni. - Márcsak az egyetemen megannyi titkos rajongód van - forgatja meg szemeit, mire nekem ajkaim egy kis karikát alkotnak. Sosem tudtam, hallottam ilyenekről. - Ha lány szemmel próbállak nézni, akkor iszonyat helyesnek mondanálak, akinek bármikor széttenném a lábam - kezd bele hosszasan megfontolva szavait, majd méregetni kezd és folytatja. - Azonban, ha fiú szemmel nézlek, akkor pedig az első leendő alkalommal bebeszélnélek az ágyamba. Ne értsd ezt félre, egyáltalán nem az a célom, de nem hiszem el, hogy soha nem próbálkozott be senki. Tökéletes tested van konkrétan és a személyiséged is szinte hibátlan - húzza fel szemöldökeit hitetlenül, miközben kezével derekam és fenekem között simogat szüntelenül. Bókjainak hála érzem amint arcom felvesz egy vörösebb színt és halkan fel is kuncogok.

- Ne mondj már ilyeneket - hajtom hátra fejemet, viszont ő ezt csak kihasználva nyom apró csókokat nyakamra. - Próbálkoztak, de sosem engedtem. Pláne nem egyetemen. Előtte meg valahogy nem éreztem szükségét - rántom meg vállamat, mikor már újra szemeibe nézve simogatom haját.

- Egyetemen miért nem engedted? - kérdez értetlenül, mire muszáj azonnal beharapnom ajkamat és oldalra néznem. - Na, Sung - csücsörít ajkaival, szinte gügyögve szavait.

- Már az első hetekben megkedveltelek és a távolból reménykedtem, hogy egyszer te is bepróbálkozol - mondom halkan, de neki csak felcsillanak szemei és visszafordítva fejemet nyom egy hosszú puszit ajkaimra.

- Na, most bepróbálkoztam és szerencsére sikerrel jártam - mosolyodik el, nyelvével végnyalva alsó ajkán.

- Folytassuk a tanulást inkább - mondom, miközben kimászok öléből, azonban előtte még visszahúz, hogy egy újabb csókban részesítsen. - Itt alszol ma?

- Természetesen - kacsint rám, majd utána csak továbbá is hatalmas mosollyal arcán ül vissza jegyzetei felé.