- Hova mész? - dünnyögöm, próbálva visszahúzni Minhot magam mellé az ágyba. Egyszerre kezdünk ma az egyetemen, csak késő délelőtt és nem hiszem, hogy már annyi lenne az idő. - Gyere vissza, hadd ölelgesselek!

- Lassan kelni kéne amúgy is és elszaladok megvenni a kedvenc kávédat - magyarázza, majd nyom egy puszit a homlokomra. - Pihenj még addig - takar vissza a meleg paplannal, majd kiszáll az ágyból. Ahogy javasolta is, elhelyezkedve hunyom le szemeimet, azonban már aludni úgyse lenne sok időm és valamiért nem is tudok már most nélküle visszaaludni.

Tegnap este miután befejeztük a tanulást, elmentünk egy gyors sétára, hogy jusson a tüdőnkbe egy kis friss levegő, majd mind a ketten írtunk a barátainknak, miközben csak ölelve egymást próbáltuk kipihenni az órákon át tartó jegyzetelést. Hasonló reakciókat kaptunk, bár Felix izgatottsága még engem is meglepett, hiába tudtam, hogy mennyire szeretne minket együtt látni. Ahogy Minho, én is végkövettem a csoportos beszélgetést, mikor beszámolót tartott az eseményekről és őszintén megmondva, kicsit rosszul esett, mikor azt írta, hogy nem vagyunk együtt. Persze gondoltam, hogy néhány elcsattant csók nem jelent még semmi komolyat, de mégis látni és hallani más érzés volt. Az idősebbnek azonnal feltűnt, hogy valami nem oké, ezért próbálta tudatosítani bennem, hogy napok kérdése és valóban együtt leszünk, de lehet csak a vizsga után fog alkalmat keríteni arra, hogy feltegye nekem a mindent eldöntő kérdést. Igazából soha nem néztem volna ki belőle, hogy például egy romantikus vacsora után megkérdezné bárkitől is, hogy lesz-e a párja, ennélfogva sikerült ismét meglepnie. Elmondta, hogy nem híve annak, hogy csak smárolunk, esetleg lefekszünk egymással, aztán az ágyban fekve kijelentjük, hogy akkor járunk. Természetes, hogy ez a verzió nekem sem tetszene annyira, de ha róla van szó, édesmindegy, hogy hogyan fogjuk hivatalossá tenni a dolgokat. Viszont biztosított arról, hogy különlegessé fogja tenni, már csak azért is, mivel ez lesz az első és reményei szerint az utolsó ilyen alkalmam.

- Megjöttem, Sung - ül mellém az ágyra, miközben simogatni kezdi fejemet. Érzem a jeges americano illatát, ahogy máris körbelengi a szobát. Nagyot nyújtózva ülök fel, hátamat megtámasztva, s egy ásítás is elhagyja ajkaimat. Minho arcán nagy mosollyal, csillogó szemekkel néz végig rajtam, majd közelebb hajolva nyom egy puszit arcomra. - Tessék - nyújtja ide a kávémat, mikor már végre sikerül kissé magamhoz térni, amibe azonnal nagyot kortyolok. - Akkora forgalom van most - sóhajt fel, miközben mellém ülve karol át. - Jó lenne, ha kicsit hamarabb elindulnánk, mert megbolondult a város.

- Akkor elkészülök gyorsan és mehetünk is akár - mondom neki, mire bólint. Telefonját elővéve kezd el azzal foglalatoskodni, míg én kimászva a puha takaró alól kezdek el készülődni.

Egy gyors zuhany közben már megmosom fogamat is, így mikor kiszállok a kabinból már csak bele kell bújnom ruháimba. Magamra húzom sötétkék, néhol szaggatott farmer nadrágomat, majd a szobámban pihenő fiútól ellopott pulóvert is magamra veszem. Kinézve a mosdóból veszem észre, ahogy anya szinte fejét vesztve szaladgál fel-le a lépcsőn, amit furcsállva nézek.

- Oh, Sungie - torpan meg és lágyul el tekintete rögtön, mikor észrevesz. - Apád egy őrült, komolyan! Két órával indulás előtt szól. Normális az ilyen? - kérdezi felháborodottan, amin először felkuncogok, majd értetlenül figyelem.

- Milyen indulás? Hova mentek? - teszem fel kérdésemet kíváncsian.

- Vissza Japánba - sóhajt fel gondterhelten, mire közelebb lépve ölelem meg. - Ne haragudj, hogy megint itt hagyunk téged - mondja halkan, vállamba motyogva. - Bár, ahogy látom, lesz társaságod - húzogatja szemöldökét, miközben távolabb húzódva tőlem simogatja meg arcomat.

- Nem tudom, hogy itt fog-e maradni a hétvégére - mondom anyának, mire csak legyintve közli, hogy biztos itt lesz, ne aggódjak.

- Van egy kis probléma - mondja Minho, mielőtt még felnézne rám, mikor belépek a szobába. Mikor végre rám vezeti tekintetét csak szégyentelenül mér végig, majd fejét csóválva, játékos mosollyal arcán közeledik felém. Két kezét derekamra helyezve ránt magához közel, minek hatására én tenyereimet mellkasára fektetem. - Mikor szerezted te ezt a pulóvert?

- Tegnap este - rántom meg vállamat mosolyogva, mire csak halkan felnevet és nyom egy puszit az ajkaimra. - Mi a probléma? - döntöm oldalra fejemet, mikor már éppen eszembe jut, amit mondott mikor bejöttem, mielőtt még elmélyítené a csókunkat.

- Előbb kérem a csókom - mondja, majd válaszadásra időt sem hagyva hajol vissza, hogy újra összeérintse ajkainkat. Kezét lejjebb vezetve finoman markol bele fenekembe, mire én ismét csak felsóhajtva engedem neki, hogy most nyelvét használva elmélyíthesse a csókot. Apró puszik között válik el tőlem, majd miután hagyott egy utolsót orrom hegyén végre folytatja. - Ugye a mai kis összejövetel Hyunjinnál lett volna, de a lakótársa mégis marad otthon és nem akarja zavarni.

- Legyen itt - felelem, azonnal megoldást találva.

- Anyukádék?

- Nemsokára indulnak Japánba - rántom meg vállamat elmosolyodva, mire ő is hasonlóan tesz. - Majd ma ebédszünetben megbeszéljük a többiekkel.

- Rendben - bólint egyet, majd ellépve tőlem veszi fel szükséges cuccait. Utolsó korty kávéját gyorsan megissza, majd a kukámba dobva fordul felém várakozóan. Bedobálom a szükséges könyveket, füzeteket a mai napra a táskámba, majd tárcámat és telefonomat a zsebembe süllyesztem. - Indulhatunk? - kérdezi, mire én csak bólintok.

Minho előre megy már miután elbúcsúzott a szüleimtől, akik a lelkére kötötték, hogy ne engedje, hogy szétszedjük a házat és vigyázzon rám. Az idősebb csak mosolyogva hallgatta az utasításokat, amit elmondása szerint boldogan teljesít. Egy gyors búcsúzkodás után én is követem Minhot, majd a kocsiba beülve indulunk el az egyetem felé.

köszönöm mindenkinek, aki olvassa és hagy visszajelzést, azonban most egy kérdéssel fordulnék hozzátok❤️
maradjanak ilyen kis soft részek és akkor kb. 55 rész lesz, vagy legyen benne még egy kis csavar (dráma) és akkor tovább fog tartani -valószínűleg akkor 65 rész körül lenne vége?!
légyszíves mondjátok el, hogy mit gondoltok erről 🥺