- Hol van? - ront be a házba nagy hanggal, dühösen Felix, miután írtam neki.

Minho mindenképp rendezni akarta ezt az egész helyzetet a teljes baráti társasággal, hiszen nem akarta, hogy véletlenül is tönkre menjen az eddig felépített barátság az ő butasága miatt. Megbeszéltük, hogy míg ő saját csoporttársait értesíti, addig én sajátjaimat, s így tudunk találkozni a hazámban. Tudtam, hogy barátaink még valószínűleg az utolsó eladásukon ülnek, azonban én írtam nekik és Felixet nem sok választotta el attól, hogy kirohanjon az óráról. Szerencsére a többiek vissza tudták őt tartani, mielőtt meggondolatlanul ott hagyta volna az egyik legfontosabb óránkat. Amint viszont vége lett a tanításnak, nem telt el egy tíz perc, máris Felix hangos, mély hangja hallatszódott a házban. Changbin sikeresen átölelte derekát, mielőtt szó szerint neki ugrott volna páromnak, amin őszintén én is megdöbbentem. Őszintén megmondva, szerintem ez az egész sokkal jobban megviselte őt, mint engem vagy Minhot.

- Nem vagyok kíváncsi a magyarázatára - fonja össze karjait mellkasa előtt a szeplős fiú dacosan, lábaival dobolva, a lehető legcsúnyább nézését elővéve ajándékozva meg barátomat azzal.

- Maradj már csendben! - szól rá Seungmin, mire csak orrát felhúzva hallgat el és hagyja végre Changbinnek, hogy átölelje. - Engem igenis érdekel, hogy mi történt igazából.

- Engem is nagyon - mondja kíváncsian Jeongin, mire csak elmosolyodva pillantok barátomra. Minho szorosabban fonja karjait derekam köré, miközben állát vállamon támasztva meg kezd el mesélni.

Mindenbe beavatja a srácokat, egészen attól kezdve, hogy még körülbelül két hónappal ezelőtt megkérte őt egyszer a lány, hogy vigye el őt a kórházba, odáig, hogy az elmúlt hetek történései már csak szimpla cselek voltak részéről, hogy a közelébe férkőzhessen. Elmesélte, hogy folyamatosan rólam, illetve a kapcsolatunkról áradozott Minának, még igazából akkor is, amikor a dolgozatát csinálták. Bocsánatot kért minden kellemetlenségért, félreértésért, amit ő ezzel okozott a társaságban, hiába azok az én hazugságaimból adódtak leginkább. Megemlített egy olyan részletet is, amiről eddig nem tudtam, s ez valószínűleg meg is látszott arcomon, hiszen Felix, mint egy anyatigris üvöltött rá Minhora, mikor közölte, hogy a gyűrűt sem viselte két napig. Mivel a héten már végképp nem történt közöttünk semmilyen kontaktus, nem is találkoztam vele, így nem tűnt fel az ékszer hiánya. Tekintetemet rögtön ujjaira vezetem, amin most ott díszeleg a szóban forgó kiegészítő, s ekkor sikerül lenyugodnom. Elmondása szerint a lány akarta megnézni, ezért levette, hiszen nem akarta, hogy fogdossa a kezét, s utána fel sem tűnt neki, hogy a kesztyűtartóba helyezte el Mina. Egész nap kereste utána, még az egyetemre is visszament, mivel abban a hitben volt, hogy elhagyta valahol. Azután a kocsit nézte át másnap, mikor megtalálta, viszont mielőtt felvehette volna, már Chan észrevette, akinek persze eljárt erről a szája. Nem nehezteltem az idősebbre emiatt sem, minden egyes szavát elhiszem, remélve, hogy nem hazudik a dolgokról. Seungmin és Jeongin igazán úgy tűntek, hogy meg vannak elégedve a kapott magyarázattal, és el tudják felejteni a történteket, azonban az ausztrál sokáig csak méregette páromat.

- Hogy hihetted el? - teszi fel kérdését érdeklődve, kissé ironikusan.

- Te nem hinnéd el, ha valaki a beteg nagymamájáról beszélne neked? - kérdez vissza cinikusan barátom, kissé ingerülten is, amit jelenleg már teljesen képes vagyok megérteni. Felix kezdi lassan túlzásba vinni a dolgokat. Úgy viselkedik, mintha legalább megcsalt volna Minho és mintha vele történt volna ez meg. Ezzel szemben egyikről sincs szó, hiszen nem csalt meg, sőt az egész csak egy átverés volt, és nem is róla, hanem rólam van szó.

- Felix, elég mostmár - sóhajtok fel gondterhelten, kimászva barátom öleléséből, ezzel felülve a kanapén. - Ne viselkedj úgy, mintha te lennél az áldozat ebben és pláne ne felejtsd el azt, amit én csináltam és, hogy ő még azt is képes volt megbocsátani - magyarázom neki, mire mindenki elhallgat. Felix lehajtja fejét, ezzel jelezve, hogy igazam van és talán szégyelli is magát kicsit, majd pár perc után tekintetét rám és a mögöttem ülő Minhora vezeti.

- Ne haragudj, Minho, amiért ennyire ellenségesen viselkedek - húzza el ajkait. - De nagyon féltem Sungiet és nem akarom, hogy bántódása essen - mondja szomorúan, mire én felállva helyemről sétálok mellé, majd helyet foglalva ölelem át.

- Hülye voltam, tudom. De soha többet nem csinálok ilyet és nem fog bántódása esni mellettem - mosolyodik el kedvesen az idősebb, mire Lix felállva mellőlem lép párom elé, majd mikor az utóbbi is feltápászkodik helyéről, egy gyors baráti ölelésben részesíti. Örülök, hogy sikerült rendezni a dolgokat az egész társaságában és végre minden visszakerül a régi kerékvágásba.

3 rész ezen kívül, + úgy döntöttem, hogy rakok még egy epilógust a végére 🤧
lehet ma is duplázok❤️