- Jó reggelt - motyogom álmosan, mikor lassan kinyitva szemeimet pillantok fel Minhora, aki már telefonját nyomkodja, viszont csak egyik kezével, hiszen másik karjával továbbá is derekamat öleli át.

- Szia - mosolyodik el kedvesen, könnyed hangsúllyal kiejtve ezt az egy szót, majd telefonját az ágyra dobva nyom egy apró puszit homlokomra. - Hogy aludtál?

- Végre kipihentem magam - ásítok fel mondatom után, miközben ő hajamat kezdi cirógatni.

- Pihenj még, ma már nem megyünk be az egyetemre - mondja, mire csak értetlenül nézek, azonban mikor a falra pillantva meglátom, hogy már alapból lekéstem szinte az összes előadásomat, csak halkan nyöszörögve kényelmesedek el újra. - Látszik az ujjaim szorítása a derekadon - szólal meg kis idő elteltével az idősebb, mire csak szemöldökeimet ráncolva nézek le először az említett területre, majd fel rá. - Sajnálom, ha fájdalmat okoztam tegnap este - mondja bűnbánóan, mire csak megforgatva szemeimet engedek el egy halk kuncogást.

- Ne viselkedj úgy, mintha nem tudnád, hogy mennyire élveztem és eddigi életem egyik legjobb estéje volt - puszilok meztelen mellkasára, mire csak elmosolyodva simít arcomra, s részesít egy szerelmes csókban.

- Csináljunk valami reggelit - ülök fel az ágyban, miután elváltunk egymástól. - Vagy inkább ebédet.

- Nem rendelünk inkább? - biggyeszti le ajkait édesen, mire hasonlóan téve cirógatom meg arcát ujjaimmal. - Nincs kedvem főzni, addig pedig nézhetünk valami filmet.

- Nekem okés - rántom meg vállamat, majd kikelve az ágyból kezdjük el reggeli teendőinket.

Minho gyorsan megrendeli a kiválasztott ebédet, azután a fürdő felé vesszük az irányt, hogy egy közös zuhanyt vehessünk. Nem mondom, hogy bántam volna, ha történik valami komolyabb a vízsugár alatt, azonban valamilyen szinten örültem, hogy néhány simogatás és csókon kívül nem volt semmi komolyabb, hiszen nem biztos, hogy túlságosan kellemes élmény lett volna számomra a tegnapi három kör után. Miután kész lettünk a fürdéssel, Minho magára veszi egy régebben nálam hagyott melegítőjét és pólóját, miközben én azt a felsőt öltöm magamra, melyben tegnap érkezett meg hozzám. Csak elmosolyodik a látványon, halkan megjegyezve, hogy nagyon édesen nézek ki még mindig az ő ruháiban. A nappaliba sétálva jelentkezek be a netflix fiókomba, páromra hagyva a film kiválasztását, miközben én a konyhába sietve készítek el egy-egy csésze kávét számunkra. Mikor visszaérek a helyiségbe a jeges italokkal kezemben, az idősebb már félig elfeküdve a kanapén vár rám. A képernyőn feltűnik a Bird Box felirat, s egy pillanatra elhúzom számat, hiszen hallottam már erről a filmről, s nem épp a legviccesebb felvétel. Barátom azonban megnyugtat, hogy inkább sorolható a sci-fi műfajába, mintsem a horror kategóriába. Lábai közé beülve dőlök mellkasának, kezemben a kávémat szorongatva, miközben élvezem Minho cirógatását hasamon. A filmet elindítva ölel át teljesen, majd miután megittam a reggeli frissítőt, az asztalra helyezve a bögrét pihentetem én is tenyeremet karjain a továbbiakban. Egy bő fél óra elteltével meghallom a kapucsengő hangját, mely arra enged következtetni, hogy megérkezett az ebédünk, ezért mielőtt még páromnak esélye lenne előkutatnia pénztárcáját, felkapva sajátomat sietek is ki az ajtón. Kifizetve a kért összeget a futárnak veszem el tőle a nagy adag sushit, azonnal elindulva befelé. El sem gondolkozok azon, hogy a konyhában tálalom, rögtön a nappali felé sétálok, ahol a kis asztalra helyezve mosolyodok el boldogan, amiért végre gyorsabb voltam a fizetéssel kapcsolatosan.

- Hadd fizessem ki a felét - szólal meg Minho, mikor már mellé ülve kezdem el kicsomagolni az ételt.

- Kifizethettem a busani út felét? - vágok vissza azonnal, mire csak kinyújtott nyelvvel vág egy grimaszt felém. - Megkaptad a válaszodat - puszilok lebiggyesztett ajkaira.

- A kis ördög ausztrállal beszéltél már? - érdeklődik Minho, s kell egy pillanat mire rájövök, hogy kire is használja ezt a jelzőt, azonban mikor végre leesik, hangos nevetésben török ki. - Nem vicces, félelemben tart az a szeplős pindurpandúr.

- Ő egy cukorborsó - forgatom meg szemeimet hitetlenül, de ő csak eltátva száját pislog rám meglepetten. - Igaz, hogy most kicsit utál, de egyébként kedvel téged, esküszöm!

- Persze, biztosan - nevet fel erőltetve, elhúzva ajkait.

- Mindig is túlféltő volt velem és ezért haragszik most rád, de biztos vagyok benne, hogyha elmagyarázod neki is így a dolgokat, akkor megbékél - mosolyodok el kedvesen, combjára simítva kezemet, mire csak nyom egy puszit arcomra.