jisung

- Hazaértem! - hallom meg párom hangját, mire azonnal felpattanva az asztal mellől sietek az előtérbe. Amint észrevesz, rögtön kitárva karjait vár, s én egy percig sem habozom, hogy átöleljem-e. Szorosan dereka köré fonva karjaimat szorítom magamhoz, mintha hetek óta nem láttuk volna egymást, hiába reggel még ő vitt el az egyetemre.

- Csináltam vacsorát - húzódok kicsit hátrébb, szavaim hatására pedig csak hálásan elmosolyodva nyom egy puszit ajkaimra. Ellépve tőlem indul el a konyha felé, ahova követem őt, majd találva a nemrég kifőzött ételt ülünk le egymással szemben. - Milyen napod volt?

- Fárasztó. Elkezdtük lepapírozni a dolgokat, de apukád néha nagyon dacos tud lenni - forgatja meg szemeit, halkan felsóhajtva. Mióta Minho lediplomázott, szinte azonnal el is kezdtek keresgélni a szüleinkkel egy megfelelő irodát, ahol elkezdhetünk dolgozni. Azonban egyikünk álma sem az volt, hogy más beosztottjai legyünk, hiszen mind a ketten már az elején tudtuk, hogy saját céget akarunk alapítani. Mikor terveinket felvázoltuk a szülőknek, akkor először meglepődtek, s bár félve, de úgymond megkaptuk beleegyezésüket és százszázalékos támogatásukat. Ezért néhány héttel ezelőtt már Minho, apukám segítségével, elkezdett keresgélni kiadó irodákat, épületeket, melyben el tudnánk indítani karrierünket. Talán két héttel ezelőtt találtak rá az igazira, ami bár nem túl nagy, kettőnknek bőven elég és tökéletes állapotban, tökéletes helyen van. Azóta a jelenlegi tulajdonossal próbálnak dűlőre jutni, bár párom elmondása szerint apukám elég dacosan tud néha viselkedni. Bár megértem, mivel elmondása szerint ő azonnal egy nagyobb irodaházat venne ki, nem pedig kicsiben kezdene.

- De sikerült megegyezni végre? - kérdezem érdeklődve, mire Minho csak boldog, megelégült mosollyal arcán bólint.

- Finom volt nagyon, Sung - puszil homlokomra, miután befejezve a vacsorát szedi össze tányérjainkat és helyezi a mosogatógépbe.

- Mit szólnál, ha vennénk egy forró fürdőt közösen, utána pedig kényeztetnélek kicsit? - simítom végig karjait, mellkasomat hátához szorítva, mikor még a pultnál áll. - Holnap nem kell bemennem az egyetemre és ha jól emlékszem, akkor neked sincs programod.

- Nincs bizony - fordul hirtelen felém, szemei pedig megcsillannak, ahogy alsó ajkát kissé beharapva cirógatja meg arcomat.

Megpuszilom ajkait, majd ellépve tőle indulok el a fürdőszoba felé. Minho a szobánkba veszi az irányt, gondolom elkezd levetkőzni, míg én közben már a fürdőkádat kezdem megtölteni vízzel. Míg a víz folyik, addig én leveszem pólómat és nadrágomtól is megválok, így már csak egy alsóban várom páromat. A lehető legtöbb tusfürdőt nyomom a kellemes hőmérsékletű vízbe, majd felkavarva azt hozok létre egy teljes habfürdőt, mivel tudom, hogy mennyire imádja ezt az idősebb. A kis távirányítót használva kapcsolom fel a padló körül végvezetett LED szalagot, halvány piros színre állítva, majd a villanyt lekapcsolom, ezzel kellemes hangulatot teremtve a szobában. Minho éppen ekkor toppan be a helyiségbe, már ő is csak egy boxerban, mire csak nagy mosollyal arcán néz körbe és közelít meg. Derekam köré fonva karjait húz közelebb és invitál egy csókba, melynek hatására libabőr fut végig karjaimon, még ennyi eltelt év után is. Ujjaival alsóm korcához ér, s lassan elkezdi lefelé tolni, majd mikor leesik rólam, egy aprót lépve rúgom arrébb. Elválva tőle nyúlok én is az utolsó anyaghoz, mely testét takarja, s egy egyszerű mozdulattal húzom le róla. Kezemet megfogva segít be a kádba, majd mikor elhelyezkedek, akkor belépve mögém foglal helyet ő is. Azonnal hátrébb húzódok, hátammal teljesen neki simulva. Karjait szinte reflexszerűen vezeti derekam köré, majd hasamon megállapodva kezd el apró köröcskéket rajzolva cirógatni. Fejemet vállára döntöm, a lehető legjobban hozzábújva, mire ő csak kissé előre hajolva nyom puszit arcomra.

- Nemsokára kezdődik a vizsgaidőszak - sóhajtok fel stresszesen.

- Ne izgulj! Ha nekem sikerült, akkor neked is fog - kuncog fel szerelmem, és szavai hatására megforgatom szemeimet. Úgy mondja, mintha ő sokkal butább lenne nálam, miközben ez egyáltalán nem így van. Sokkal okosabb, mint én, viszont iszonyatosan lusta, míg nekem az évek során többször is adódott nehézségem a tanulással, s csak a szorgalmamnak köszönhetem, hogy ma itt tartok már. - Biztos vagyok benne, hogy menni fog, Ji.

- Nagyon remélem, hogy minden sikerülni fog úgy, ahogy elterveztük - felelem, mire csak hümmög egyet.

- Ha már apukádat meggyőztük arról az irodáról, akkor semmi sem lehetetlen - mondja kissé duzzogva, mire rajtam a sor, hogy felnevessek.

- Annyira nem lehetett szörnyű - Minho hitetlenül emelkedik meg kissé kijelentésemre, mire felé fordulva tanulmányozom végig arcát.

- Örülj, hogy nem voltál ott. Életemben nem voltam olyan türelmes, mint akkor - forgatja meg szemeit, miközben óvatosan elkezd megfordítani, ezzel elérve, hogy combjaira ülve foglalják vele szemben helyet.

- De megérte, nem? - döntöm oldalra fejem, közben tincsei közé túrok.

- Meg bizony - mosolyodik el büszkén, kezeivel derekamra simítva.

szóval, mint ígértem, visszatértem egy bónusz résszel hahahaha
ennek lesz folytatása, hiszen Jisung még kényeztetni akarja Minhot😌
remélem tetszett nektek! ❤️
puszi mindenkinek <3