Miután szombaton nagynehezen hazaértem, elmeséltem anyának a bulin történteket, persze nem mindent, majd a szobámba menve tanultam. Általában már péntek este elrendezem minden tanulnivalómat, de mivel most ez nem sikerült, a hétvégém ment rá. Eközben persze gondolataim folyamatosan elkalandoztak, egyrészt a péntek estére, másrészt pedig Lix ötletére. Nem tartom ezt jó tervnek, hiába van meggyőződve barátom arról, hogy ennek csak jó végkimenetele lehet.

Egy percig sem voltam lepődött, mikor az első pár szó után Minho azonnal le akart tiltani vagy legalábbis törölni, de próbáltam minden erőmet bevetni, hogy ne történjen meg. Igazából már a pár mondatos beszélgetésünk óta többet tudok róla, hiszen fogalmam sem volt, hogy csak az anyukájával él, de megkérdezni nem mertem az okát ennek. Mégha nem ismeretlenül írnék neki, akkor se lenne merszem feltenni ezt a kérdést, nemhogy idegenben. Nem hiszem, hogy egy számára vadidegen embernek szeretne a gondjairól beszélni, azonban remélem, hogy ez idővel akár meg is változhat. Valamiért könnyebb így beszélgetni vele, bár rettegek a következményektől, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy velem beszélget. Felix persze próbált megnyugtatni, hogy semmi baj nem lesz és maximum ha elfajul a helyzet, akkor elmondom neki rögtön.

Hétfőn szerencsére csak fél tizenegykor van az első órám, ezért reggel ébresztő nélkül is nyugodtan fel tudok kelni, hogy elkészüljek. Egy pillantást vetek a telefonomra, azonban semmi különös nem történt a közösségi oldalakon és Minhonak írni is csak azután tervezek, hogy hazaértem. Véletlenül sem akarok lebukni előtte, attól függetlenül, hogy talán meg sem fordul a fejében, hogy én lehetek az, aki írogat neki ismeretlenül.

- Helloka! - köszön Jeongin, mikor az egyetem kapujában összetalálkozunk. - Seungmin ma nem jön, mert reggelre nagyon rosszul érezte magát.

- Komolyan? - nézek rá hitetlenül. - Miért nem írt csoportba?

- Nem tudom - rántja meg vállait In, mire én csak bólintok, majd a péntek estét felidézve kezdünk el beszélgetni a történt dolgokról, míg be nem érünk az épületbe. Ott azonnal a terem felé vesszük az irányt, hiszen már csak tíz perc van az óra kezdetéig és mivel egyikünk sem szeret elkésni, így jobb ha nem megyünk már előtte sehova. Az előadóba beérve szeplős barátom már a helyén ülve integet felénk, mire csak elmosolyodva vesszük arra az irányt.

- Ma ebédelünk Binniékkel? - kérdez rá szinte abban a másodpercben, hogy közelebb értünk hozzá. Míg Jeongin rögtön rávágja, hogy igen, én csak bizonytalanul bólintok, majd elfoglalom helyemet Felix mellett. - Na mizu? Beszéltél vele?

- Aha, beszéltem - hajtom le fejemet zavaromban, majd szinte észre sem veszem, ahogy elmosolyodok. - Az elején nagyon elutasító volt, de utána valahogy sikerült rábeszélnem, hogy ne tiltson le és beszélgettünk kicsit.

- Na, örülök! Látod, van értelme - kezdi el bizonygatni, hogy igenis tökéletes az általa kitalált terv. - Így közelebb kerülhetsz hozzá anélkül, hogy tudná, hogy pontosan ki is vagy te. Bin mindig mondta, hogy Minho sokkal könnyebben nyílik meg az interneten és ezért van sok online barátja, szóval ez egy tökéletes lehetőség neked. Aztán, ha már eléggé összebarátkoztatok, akkor elmondhatod neki, hogy te vagy.

- Még mindig nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet, de már elkezdtem és nem tűnhetek el csak úgy, igaz? - nevetek fel kínosan.

- Igaz, Sungie - mosolyodik el büszkén az ausztrál, majd már csak a tanárunk megérkezésére figyelünk fel és innentől kezdve minden figyelmemet neki szentelem, hiába az agyam egészen más helyeken jár jelenleg.