- Jó reggelt - köszönök Felixnek, mikor belép a konyhába. Szemét még néha összeszorítja, miközben közelebb lépve veszi ki az egyik fiókból a fájdalomcsillapítót. Azonnal engedek neki egy pohárba vizet, majd miután szájába helyezve nyeli le a kis pirulát elmotyog egy köszönömöt és felül a pultra mellém. - Csinálok pirítóst és avokádós krémet, remélem jó lesz mindenkinek reggelire.

- Tökéletes, Sungie - mosolyodik el halványan. - Mikor aludtatok el?

- Nem sokkal utánatok már lefektettük Seungmint és Hyunjint is, utána pedig Chan is elment aludni Jeonginnal - magyarázom neki, mire hümmög egyet. - Mi még beszélgettünk kicsit Minhoval, de utána mentünk mi is aludni.

- Csak aludni? - néz rám, arcán játékos mosollyal, mire meglepetten pislogok rá. - Mi az? Felnőtt férfiak vagytok!

- De még nem is vagyunk együtt hivatalosan - felelem barátomnak, mire csak felhorkant. - Egyébként is tartok tőle kicsit.

- Miért? - néz rám értetlenül. - Nem olyan szörnyű, mint amilyennek gondolod - nevet fel, miközben próbál nyugtatni.

- Tudom, vagyis gondolom - sóhajtok fel, miközben folytatom tovább a krém elkészítését. - Mégis az első lenne nekem, neki pedig nem. Nem a fájdalomtól félek - magyarázom Lixnek, majd mint aki hirtelen megvilágosodik húzza fel szemöldökét.

- Attól félsz, hogy elrontasz valami és utána már nem fogod érdekelni, igaz? - kérdezi, mire csak lassan bólogatni kezdek. - Már megint túlgondolod, Sungie - sóhajt fel kissé, s hiába tagadnám, ismer és tudja, hogy a legkisebb dologról is sikerül különböző teóriákat gyártani fejemben, nemhogy egy ilyen jelentős eseményről. - Szerintem, ha keresztbe harapnád le a farkát, akkor is ugyanúgy kedvelne.

- Felix! - szólok rá, hangomat megemelve, rögtön erősen elpirulva. Barátom csak felnevet, majd közli, hogy megy felébreszti párját. Zavaromat legyőzve próbálok figyelni az étel elkészítésére, azonban gondolataim közül nem szökik ki mostmár ez. Minden álmom és vágyam lenne az, hogy Minhoval éljem meg az első alkalmam. Őszintén megmondva, mással el sem tudnám már képzelni. Azonban a bizonytalanságom nem enged ennek, hiszen iszonyatosan tartok attól, hogy valami elrontok. Az idősebb már tapasztalt, lányokkal és fiúkkal is feküdt már le a múltjában, miközben én egy pár elcsattant csóknál tovább soha nem jutottam. Biztos volt már tökéletes szexuális élménye, aminek közelébe sem érhetne az, amit én nyújtanék neki az első alkalommal. Lehetséges, hogy idővel belejönnék a dolgokba, nem lennék már olyan tapasztalatlan, de mindehhez át kellene esni a legelső alkalmon, amitől rettegek. Félek attól, amire az ausztrál barátomnak sikerült rámutatnia. Jelenleg nagyon szilárdnak, biztosnak érzem a kapcsolatom Minhoval, de ezt bármikor tönkre lehet tenni egy rossz lépéssel és nem én akarok lenni az, aki ezt megteszi. Tisztában vagyok azzal, hogyha tovább folytatjuk kapcsolatunkat, akkor elkerülhetetlen lesz a szex, mivel neki is vannak szükségletei, s nem akarom, hogy máshoz menve elégítse ki azokat.

- Szia - szólal meg kellemes hangsúllyal mögöttem Minho, majd pár pillanat elteltével már karjait derekam köré fonva simul hátamhoz. - Mit csinálsz?

- Avokádókrém - válaszolom neki, mire csak hümmögve fejezi ki tetszését, közben állát megtámasztva vállamon. A kanalat kiemelve a tálból tartom az idősebb szájához, mire lenyalva a krémet sóhajt fel jólesően. - Finom?

- Tökéletes - motyogja nyakamba, majd bőrömet kezdi ellepni apró puszikkal. Szorítása derekam körül erősödik, mikor nyelvét kidugva nyal végig nyakam egy részén, majd folytatja a csókok elhelyezését, miközben én már mindkét kezemmel a pult szélét markolom. Libabőr járja át a testem, amint megérzem ahogy fogait használva nyakamba mar, majd talán két másodperc sem telik el, mikor szívni kezdi bőrömet. Felsóhajtok az újdonsült érzésre, fejemet kissé oldalra döntve, hogy kényelmesebben hozzáférjen a területhez. Halk nyögés szabadul ki ajkaim közül amint befejezi a műveletet. Kezeivel derekamba marva fordít maga felé, s szélesen elmosolyodva húzza végig ujját a művén, minek hatására megborzongok. - Tökéletes - mondja halkan, szinte suttogva, majd szemeimbe nézve hajol közelebb, hogy pillanatokkal később már ajkaimra hajolva részesítsen egy csókban. Tenyerei letévednek fenekemre, mibe belemarkolva húz még közelebb magához. Egyik kezemet mellkasán támasztom, míg másikat hajába vezetve simogatom tincseit. Percekig csókolózunk, s talán akkor sem válnánk el, ha nem hallanánk meg a többiek hangját, ahogy belépnek a konyhába.

- Szép jó reggelt, gerlepár! - köszön Chan, mire halkan felkuncogok. Minho oldalra fordul, engem is magával húzva, így nyugodtan tudom fejemet megtámasztani vállán, hogy úgy nézzek végig a többieken. - Úgy látom jó estétek volt nektek is - int fejével nyakam felé, mire én csak elpirulva fordulok el azonnal, hogy végre befejezzem a reggeli készítését.

- Reggelünk - javítja ki Minho, mire csak Chan felnevet halkan.

- Hol találok fájdalomcsillapítót? - kérdezi Hyunjin, mire a pultra bökök, hiszen Felix nem rakta vissza a fiókba. Kiszolgál mindenkit Hyunjin, majd miután elkészültem a pirítóssal is, az asztalra helyezem a krémmel együtt. Csinálok teát és kávét is, kinek mi esik jobban most, majd végül helyet foglalva az asztalnál kezdünk el reggelizni mind a nyolcan, miközben átbeszéljük a tegnapi eseményeket.