- Szia - pattan be mellém a kocsiba Mina, boldog mosollyal arcán. Már hajolna hozzám, hogy ölelésben részesítsen, azonban én ezt kikerülve húzódok hátrébb, mire értetlenül tekint rám.

- Meg szeretném látogatni a mamádat - mondom neki komolyan, s szavaim hatására mintha hirtelen kétségbe esne, de aztán csak szomorú mosolyt festve arcára szólal meg.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - rázza meg fejét.

- Miért nem? - kérdezek vissza kíváncsian. - Hetek óta furikázlak ide, és annyit meséltél már róla, biztos jól esne neki, ha más is meglátogatná a családján kívül - mosolyodok el kedvesen.

- Talán legközelebb - mondja, közben zavarodottan fészkelődve az ülésen.

- Akkor majd megkérdezem a portán, hogy melyik szobában van - mondom neki, s válaszadásra lehetőséget sem adva szállok ki az autóból, nem foglalkozva azzal, hogy le lesz-e csukva vagy sem. Hallom magam mögött a lány hangját, miszerint álljak meg, azonban eszemben sincsen lassítani, míg be nem érek a kórházba. Ott már azért rendezve vonásaimat lépek az információs pulthoz, mikor Mina is utolér.

- Kislányom! - szólal meg a hölgy, a pult mögött ülve. - Itt felejtettél valamit? - érdeklődik kedvesen, s miközben bennem egyre inkább nő a düh, Mina csak lehajtva fejét áll mögöttem.

- Elnézést! - szólok a nőnek, aki erre elmosolyodva vezeti rám tekintetét. - Az ő - mutatok csoporttársamra, majd folytatom. - nagymamáját keresem.

- Mama? - kérdez vissza értetlenül a lány édesanyja. - Mégis mit keresne itt az anyukám? - zavarodik össze.

- Én azt nem tudom - válaszolok neki egyszerűen. - Azt viszont tudom, hogy az elmúlt hetekben Minat szinte minden nap ide kellett hoznom, hogy meglátogassa a beteg nagymamáját - magyarázom el neki, mire szemei tágra nyílnak.

- Te Minho vagy, igaz? - kérdezi kedvesen, mire bólintok. - A mama már több, mint két hónapja nincs a kórházban. Meggyógyult már régen, és jelenleg tökéletesen van. Mina hozzám járt ide, de én sem vagyok beteg, csak dolgozom - mondja, utolsó mondatánál szemrehányóan pillantva lányára. Az említett lány felsóhajt, fejét továbbá is lehajtva tartva.

- Szórakozol velem? - fordulok felé dühösen, mire összehúzza magát. - Komolyan mondom, hogyha erre rámegy a kapcsolatom, hogyha miattad lesz vége—

- Értem, hogy dühös vagy - szólal meg végre Mina. - De én csak nem tudtam tovább parancsolni az érzéseimnek - mondja szomorúan.

- Oh, ne gyere nekem ezzel a tipikus szerelmi történettel! - forgatom meg szemeimet. - Ha valakinek van már párja, akkor azt általában a normális, épeszű emberek képesek elfogadni!

- Sajnálom - emeli rám tekintetét, halkan szipogva.

- Soha többet ne gyere a közelembe se! - zárom le ennyivel az egészet, a lehető leghatározottabban felszólalva. Gyorsan elköszönök az anyjától, aki hitetlenül, meglepetten nézte végig az előtte zajló jelenetet, majd percet sem várva rontok ki az épületből.

Visszaülve autómba, ismét a kormányra hajtom fejemet, jópárszor bele is ütve. Teljesen át lettem verve, és ezt nem bírom felfogni. Iszonyatosan csalódott vagyok. Minara egy idő után elkezdtem barátként tekinteni, ezért is segítettem neki a dolgozatában is. Visszagondolva, néhány megszólalása mögött ott rejlett az igazság, miszerint kedvel engem, azonban nekem meg sem fordult ilyen a fejemben soha. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna arra, hogy valaki képes egy ilyennel kapcsolatban hazudni!

Most viszont a legnagyobb problémám mégis az, hogy egyelőre ötletem sincsen, hogyan fogom mindezt jóvátenni a fiatalabb fiúval szemben. Elindulva házam irányába próbálok megoldást találni, de sehogy sem tudnám ezt kimagyarázni és igazából nem is akarom. Amit tettem, az rossz. Hülyén viselkedtem, nem foglalkoztam vele, és egy olyan lányt helyeztem előtérbe, aki hirtelen csak belecsöppent az életembe. Amint hazaérek köszönök anyukámnak, majd a szobámba sietve veszem elő a telefonom, amin rögtön kikeresem a régen használt csoportos beszélgetést.

~

minho

tudom, hogy iszonyatosan
elbasztam most ezt az egészet

chan! teljes mértékben igazad
volt, minden egyes szavad az volt!

azt is tudom, hogy haragszotok
rám a viselkedésem miatt, de
ti vagytok az utolsó reményeim

kérlek segítsetek! könyörgöm!

hogy hozzam ezt helyre?

hyunjin

ez a hajó már elment,
barátom

changbin

először azt kell kitalálnod,
hogy hogyan fogod egyáltalán
megközelíteni. Felix a világ összes
kincséért nem engedne téged
tíz méternél közelebb hozzá

és Hyunjin ne mondj ilyet!

haragudhatnánk rád, de az
nem a mi dolgunk. ugyanúgy
a barátaid vagyunk, Minho

chan

tudod, hogy én sem bántani
akartalak, csak inkább észhez
téríteni

minho

tudom, chan és köszönöm!

az egészet csak kitalálta,
hogy a közelembe férkőzzön!

nincs beteg nagymama, nincs
semmi!!!

hyunjin

ki az a hülye, aki ilyet képes
hazudni?

minho

ugyanerre gondoltam én is!

kérlek segítsetek

chan

ma este jisung szülei nem
lesznek otthon

úgy volt, hogy én alszok
nála, hogy ne legyen egyedül,
de menj el helyettem te

minho

biztos jó ötlet ez?

így meglepetésszerűen?!

chan

egyébként nem látok sok
esélyt arra, hogy szóba állna
veled jelenleg

nyolc körül mondtam neki,
hogy megyek. szóval akkortájt
érkezz meg.

minho

dehát addig már csak három
órám van!

készülnöm kell valamivel

hyunjin

vigyél neki valami mekis
kaját, mostanában nagyon
megszerette, pláne azt a grill
sajtos szendvicset

és van egy plüss cica, amit
kinézett pár napja, de valamiért
mégsem vette meg.

a 'you' boltban van a nagy
plázában. egy ilyen vörös-fehér
foltos cucc, de meg fogod találni

chan

és virág, mindenképp

gyűrűt pedig ajánlom, hogy
vedd fel:)

minho

már felvettem

köszönöm, srácok!

indulok akkor mindent
megvenni

köszönöm mégegyszer!❤️

changbin

ne cseszd el, Minho

annyian meg akartátok ölni Minhot, hogy már rendesen sajnáltam, szóval remélem ezzel a résszel kicsit helyre tudtam rakni a dolgokat hahaha
mostmár csak Jisung reakciója lesz a kérdéses; örülni fog neki vagy elutasító lesz?🙊