- Jisung! - lép be anya a szobámba, mikor már cuccaimat pakolom kabátom zsebeibe. - Először is, itt van érted Minho - mondja egy mosollyal arcán, mire csak felkapva fejem pillantok a falamra helyezett órára, ami pontosan nyolc órát mutat. - Másodszor, megtudhatom, hogy miért csípted ki magad ennyire?

- Nem vagyok annyira kiöltözve - forgatom meg szemeimet, ahogy végül házkulcsomat is elteszem.

- Vigyázz magadra, Jisung! - kiált utánam anya, mikor már a lépcsőn sietek lefelé, hiszen nem akarom megváratni az idősebbet. Ahogy kiérek a kapun már nyitja is nekem az ajtót, persze anélkül, hogy ő kiszállt volna az autóból.

- Jól nézel ki, Sung - jegyzi meg Minho, miközben útnak indulunk és kezét szokásos helyére, a combomra helyezve, figyeli az utat.

- Köszönöm - mosolyodok el egy pillanatra felé pillantva, hogy lehetőségem legyen végvezetni tekintetem rajta. Nem mondanám, hogy túlzásba vitte az öltözködését, viszont így is lélegzetelállítóan jól néz ki. - Te is jól nézel ki nagyon.

- Eltartott egy ideig - nevet fel halkan, kezével picit rászorítva combomra, mire én csak megforgatom szemeimet. - Egyébként képzeld - kezd bele lelkesen, mire felé fordítom fejemet. - Emlékszel arra a srácra, akit emlegettem, hogy hasonlítotok? - kérdi kíváncsian, nekem pedig azonnal görcsbe rándul a gyomrom és ha keze nem éppen lábamon pihenne, biztosan remegne kezdene azonnal. Óvatosan bólintok, mikor egy pillanatra rám néz, s ekkor folytatja. - Vele amúgy ismeretlenül beszélgettem, de ma végre megtudom, hogy ki ő, mivel itt lesz a buliban. Elvileg tízkor találkozunk majd a kocsimnál, de ne aggódj, sietek majd vissza hozzád - mosolyodik el a végén nyugtatóan és bár próbálom leutánozni vigyorát, elég szerencsétlenre sikerül.

Mikor ma írta, hogy tudni akarja ki is ír neki a képernyő mögül, azonnal tárcsáztam az egyetlen embert, aki erről az egészről tud, Felixet. Én irtóztam az ötlettől, hogy fel kell magamat fedni az idősebb előtt, azonban már most hatalmas bűntudatom van, mivel osztott meg velem a telefonon keresztül olyan dolgokat, amiket a való életben még nem. Sőt, rólam is borzasztó sokat beszélt. Arról, hogy jól érzi magát velem, kezd megkedvelni komolyabban. Ezek után, hogy nézhetnék a szemébe? Felix azonban azt javasolta, hogy ez még mindig nem a legrosszabb helyzet és lehet, hogy jobban járnánk mind a ketten, ha most megtudná Minho az igazságot.

Rettegek a reakciójától. Bár megígérte, hogy nem fog haragudni és megutálni, ettől függetlenül erős megérzésem van azzal kapcsolatban, hogy bár állítása szerint nem szegi meg ígéreteit, ezt most el fogja kezdeni. Nem gondolnám, hogy minden ugyanolyan maradna közöttünk, sőt százszázalékosan kétlem. Semmi esélyt nem látok rá. Kijátszottam őt, kihasználtam tudatlanságát és visszaéltem a bizalmával. Olyan dolgokat osztott meg velem, amikről elméletileg csak a hozzá legközelebb álló emberek tudnak, s tudom nagyon jól, hogy a való életben én még nem tartozok oda!

Mentségemre szóljon, hogy soha, legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy szemtől szemben is valaha ilyen kapcsolat alakulhat ki közöttünk. Bár még alig egy hete tart ez a barátság, ami létrejött közöttünk, mégis érzem azt a furcsa, de mindenképpen jó és különleges köteléket, amivel teljesen magához láncolt Minho. Ő egy csodálatos fiú, aki nagyon sok mindenen ment keresztül, mikor még szinte gyerek volt és azt nem érdemelte meg. Semmit nem érdemelt meg abból, s emiatt még borzasztóbban érzem magam.

Felix tanácsát azonban végül megfogadtam és egyeztettem az idősebb fiúval ezzel a bizonyos felfedéssel kapcsolatban. Talán, ha nem rólam lenne szó, iszonyat féltékeny lennék hatalmas lelkesedése miatt. Nagyon várja már, hogy megtudja ki is az a személy, aki ismeretlenül elnyerte bizalmát- ezt már csillogó szemeiből is meg tudom állapítani.

- Megérkeztünk - szólal meg a kormány mögül Minho, mikor leparkol Jackson hatalmas háza előtt, ahonnan már hallatszódik a zene. Több autó is parkol a garázsban, illetve az előtt, az udvaron, de konkrétan a ház előtt csak egy kocsi áll Minho járművén kívül. Az idősebb elmosolyodik, ahogy kipattan az autóból, majd lassan én is kimászok helyemről, hiszen érzem, hogy talán ez az utolsó alkalom, hogy én ott ültem. Telefonomra pillantva látom, hogy már majdnem fél kilenc, ami azt jelenti, hogy másfél óra választ el attól, hogy talán egy életre megutáltassam magam a mellettem mosolygóval. - Mi lenne, ha mennénk is megkeresni a fiúkat?

- Mehetünk - mosolyodok el halványan, mire csak átkarol, majd együtt lépünk be a házba, hogy a fiúkat megkeresve tudjon velük beszélni Minho.