- Jisung? - hallom meg a távolból legjobb barátom hangját, mikor még mindig a földön kuporogva szipogok. - Jézusom, Jisung! - szólal fel újra az ausztrál és hallom, ahogy elindul felém. Másodpercek alatt érkezik oda hozzám és leguggolva elém, minden szó és kérdés nélkül ölel magához. Ugyanolyan szorosan bújok hozzá, mint percekkel ezelőtt Minhohoz, egy pillanatra sem vagyok hajlandó elemelni fejemet mellkasáról. Később azonban ez a póz mind a kettőnknek kényelmetlenné válik, így Felix megfogva kezemet húz fel a földről és simítja meg arcomat. - Nem jól sült el, ugye? - kérdezi szomorúan, mire én csak megrázom fejemet.

- Én most hazamegyek - jelentem ki érzelemmentesen, mire Felix csak hatalmasat sóhajtva túr hajába.

- Nem mehetsz így haza, Sung. Menjünk hozzám inkább, aludj ott és beszélgessünk. Jót tenne, biztos vagyok benne - mosolyodik el halványan, s őszintén megmondva, semmi energiám ellenkezni, ezért csak bólintok. Felix még gyorsan visszamegy a házba, hogy el tudjon köszönni barátjától, majd lassan elindulunk a lakása felé.

Az úton mind a ketten csendben vagyunk. Felixen látom, hogy erősen gondolkodhat valamin, miközben én csak zsebre dugott kézzel, üres tekintettel sétálok mellette. Fogalmam sincs, hogy mi lesz ezek után. Egyáltalán van még esélyem arra, hogy ezt helyrehozzam vagy teljesen elvesztettem őt? Azt mondta, hogy csak idő kérdése míg feldolgozza, de elfelejteni sohasem fogja, s így elég nehéz lenne újra elnyernem bizalmát. Még jobban összeszorul a szívem, mikor arra gondolok, hogy az idősebb is kezdett engem megkedvelni, akár arra is lett volna esély, hogy egy komolyabb kapcsolat kialakuljon közöttünk, viszont én most mindent elrontottam.

Amint megérkezünk Felix lakásához, a nappaliba invitál. A konyhába megy, majd pár perc elteltével két bögre teával tér vissza hozzám. A kanapé előtt levő asztalra helyezi azokat, s helyet foglalva, lábait törökülésbe húzva fordul felém.

- Sajnálom, Jisung - szólal meg halkan, mire felkapom a fejemet. - Az én ötletem volt az egész, én mondtam neked, hogy írj neki és ne mondd el, hogy te vagy az. Az én hibám az egész - hajtja le fejét szomorúan, mire én csak közelebb csúszva hozzá ölelem magamhoz.

- Egyáltalán nem a te hibád, Lix - simogatom hátát - Igaz, hogy te adtad az ötletet, de én mentem bele. Simán mondhattam volna nemet, nem hiszem, hogy megharagudtál volna - kuncogok fel búsan, majd elválva tőle veszem a kezembe az általa készített teámat. - Tényleg, meg se forduljon a fejedben, hogy ez a te hibád lenne. Itt az egyetlen, aki hibás, az én vagyok.

- Te sem vagy az, Sung és erre rá fog jönni Minho is. Csak közelebb akartál kerülni hozzá, igaz elég hülye módon, de ez volt az egyetlen célod. Semmi rosszindulat nem volt benned - simítja meg arcomat újra.

Ezután próbáltam a lehető legrészletesebb beszámolót adni Felixnek arról, hogy mi is történt pontosan. Elmeséltem az elsődleges reakcióját, majd azt, hogy bármennyire is haragszik rám, mégis megölelt és adott egy apró puszit a homlokomra. Felix ezt jó jelnek elkönyvelve próbált megnyugtatni, hogy nincs minden veszve. Azt javasolta, hogy tényleg adjak most teret és időt az idősebbnek, lehetőleg annyit, amennyire csak szüksége lehet. A félelem persze továbbá is bennem van, hiszen őszintén rettegek, hogy mi lesz akkor, ha esetleg meg is békél velem és a történtekkel, de semmilyen kapcsolatban nem akar már velem lenni majd ezek után. Az érzéseim egy fokkal sem lettek halványabbak, s úgy érzem, hogy talán hónapokig vagy évekig is tarthatna nekem az, hogy tovább tudnék lépni Minhon. Bármennyire is szeretnék pozitívan gondolkozni, reménykedni a legjobbakban, nem sikerül. Nem tudom kiverni a fejemből a csalódott tekintetét, ami tele volt dühvel és megvetéssel.

vélemény? szerintetek ezek után, hogy fog alakulni a kapcsolatuk?😺🥺