- Ott vannak! - hajolok közel Minho arcához, fülébe mondva szavaimat, hiszen iszonyat hangos a zene. Pár perce már keressük a srácokat, s most végre megláttam Hyunjint kitűnni a tömegből, vele együtt a többieket. Az idősebb láthatóan nagyot nyel, meg is torpan, azonban én rögtön megfogom kezét, hogy éreztessem vele jelenlétem. Tudom, hogy semmi baj nem lesz, barátainak már nagyon hiányzik, ezért szerintem percek alatt le fog zajlani az egész beszélgetés a problémáról. Minho szorosan kulcsolja össze ujjainkat, majd lassan elindul a társaság felé. Odaérve mindenki meglepetten pillant ránk, kivéve Felix és Changbin, hiszen mivel az ausztrálnak muszáj volt elújságolnia szerelmének a nagy hírt a békülésről, őt nem érte meglepetés. Minho megkéri a többieket, hogy beszéljenek, mire Chan felajánlja, hogy menjünk ki az udvarra, mivel idebent alig hallani egymás szavát és nem akarunk ordibálni sem.

- Bocsánatot szeretnék kérni - kezd bele Minho halkan, amint kiértünk a hátsóudvarra, ahol szerencsére jelenleg rajtunk kívül nincsen senki. - Ne szólj bele Chan! - forgatja meg szemeit, mikor már az említett szólásra nyitotta ajkait. - Most tényleg én viselkedtem nagyon hülyén, minden butaságot bebeszéltem magamnak. Tudom, hogy azokból semmi sem igaz, ez a mókus felvilágosított párszor - nevet fel, mire a többiek is elmosolyodnak, én azonban csak fejemet lehajtva vigyorgok. - Tényleg nagyon sajnálom, hogy így viselkedtem. Ígérem, hogy mostmár tényleg odafigyelek magamra és nem fogok ilyet csinálni máskor, akkor sem ha szívem szerint ezt tenném.

- Minho - szólal fel sóhajtva a társaság legidősebb tagja. - Rád soha senki egy percig sem haragudott, csak igazából nem értettük mi ez a nagy elszigetelődés most. Máskor pár napig tart, most már két hete majdnem! Az még jobban meglepett, hogy igazából csak tőlünk tartottad magad távol, mert Jisunggal nagyon sok időt töltettél - fejti ki véleményét ő is, mire én bűnbánóan nézek oldalra.

- Jaj, Sung, nehogy rossz néven vedd! - kuncog fel Hyunjin, mire ráemelem tekintetem. - Chan csak azt akarta mondani, hogy szarul éreztük magunkat, mivel ennyire sok ideig még sosem tartotta magát távol tőlünk Minho és féltünk, hogy valamit most talán nagyon elcsesztünk.

- Nem, ezt én csesztem el. Túl gyerekesen viselkedtem - válaszol Minho.

- Na, mindenki hibáztatja magát - csapja össze kezeit Changbin, ezzel egy pillanatra elvéve karját Felix dereka körül. - Nem térhetnénk arra, hogy minden el van felejtve és élvezzük a bulit?

- De, az lenne a legjobb - nevet fel Chan, mire a többiek is követik ebben, majd minket kihagyva ölelik meg egymást csoportosan, amit csak lágy mosollyal arcomon figyelek. - Ha nem bánod, Jisung, ellopnám kicsit Minhot tőled - fordul felém Chan, karját már átvetve az utóbb emlegetett válla fölött. Szívem szerint azt mondanám, hogy ne, mivel talán az utolsó perceimet tölthetném el az idősebbel, ehelyett azonban csak elmosolyodva bólintok párat. Minho megölel, majd megígéri, hogy miután találkozik a bizonyos illetővel tíz órakor, megkeres és együtt töltjük az estét. A lehető legszorosabban fonom karjaimat nyaka köré, percekig ölelve őt, szinte magamhoz láncolva. Nem akarom elengedni, nem akarom, hogy ma este mindennek vége legyen a hülye ötletem miatt!

- Na, mi ez a búskomor fej? - kérdezi Felix, mikor már ketten maradtunk az udvaron, mivel a négy fiú eltávozott innen. - Lassan fél tíz.

- Tudom, Felix - sóhajtok fel hangosan. - Rettegek, konkrétan remegek! - emelem fel karomat, hogy láthassa, kézfejem valóban remeg. - Biztos vagyok abban, hogy haragudni fog rám, talán meg is utál.

- Ne mondj ilyet, Jisung! - fogja meg kezemet barátom, majd felém fordulva kezdi el simogatni hajtincseimet. - Minho már a való életben is szemmel láthatóan megkedvelt. Nem tudom, mennyire lehetnek komolyak az érzései, de ha már valóban kedvel, akkor lehet pár napig haragudni fog, de aztán biztosan megbékél. Az is lehet, hogy a végén teljesen jól sül el és csak nevet rajta egyet.

- Azt erősen kétlem - húzom el számat, ahogy csak a fának döntve hátamat kezdek el gondolkozni.

Hiába Felix ötlete volt ez az egész, nem tudok rá haragudni. Én mentem bele, gond nélkül mondhattam volna neki nemet, amikor ezt felajánlotta, de nem így történt. Lehet, hogyha akkor, aznap nem történik meg Chan beszólása Minho felé, akkor a közös történetünk nem így alakult volna. Nem valószínű, hogy a kapcsolatunk bármerre is fejlődhetett volna, ha a barátaival nem került volna akkor konfliktusba. Ettől függetlenül minden percét élveztem annak az időnek, amit vele tölthettem el. Imádtam, hogy egy teljes héten keresztül élvezhettem a százszázalékos figyelmét. Csak remélni tudom, hogy bármi is történik ma este, nem fog egy életre elzárkózni tőlem.

- Jisung, nézd! - böki meg vállamat ujjával Felix, az utca felé mutatva. A kerítés rései között tökéletesen átlátni, ezért azonnal észreveszem, hogy mire mutat és muszáj hatalmasat nyelnem. Minho áll ott, a kocsija oldalának támaszkodva, telefonját figyelve. Zsebemben megrezzen a készülék, miszerint üzenetem érkezett, s azonnal elő is véve olvasom fel hangosan Felixnek; "a kocsimnál várlak, Ji!"

- Most menjek? - nézek félve barátomra, mire ő csak egy szoros ölelésben részesítve bólogat. Hatalmasat sóhajtva emberelem meg magam és indulok el a kapu ajtaja felé.

Amint kilépek az utcára, Minho felkapja a fejét, viszont értetlenül pislog rám.

- Van valami baj, Jisung? - kérdezi kíváncsian, miközben csak lefagyva pislogok rá. Óvatosan lépek hozzá közelebb, viszont ő is elindul felém, aggódó tekintettel méregetve. - Megijesztesz, Sungie. Mondj valamit! - mondja, kezeit arcomra téve, mikor végre egymás elé érünk. Egy könnycsepp indul el arcomon, mire az idősebb teljesen megrémülve törli azt le, majd csak tovább kérdezgeti, hogy mi történt. Hátrébb húzódva tőle, nagyot nyelve veszem ki telefonomat zsebemből, majd miután megnyitom az üzeneteimet és kiválasztom a Minhoval váltott sms-eket, csak odanyújtom neki a készüléket. Először rá sem néz, majd habozva veszi el tőlem, azonban amikor gyorsan vég görgeti, s talán realizálja a helyzetet, csak sokkosan pillant fel rám, visszaadva a telefonom, amit elrakok. - Te vagy ő? - kérdi szinte lefehéredve, de nem felelek neki. - Te vagy Ji? - ismétli meg kérdését sokkal dühösebben, mire bólogatni kezdek. - Ezt nem hiszem el!

hehehe😺😺
tegnap este már a 47. részt írtam meg,
szóval ha nem lesz jobb dolgom,
akkor rakok még ma ki részt🥰