10. fejezet

Mikor fölébredtem két szempár, és a szempár tulajdonosa mosolyogva nézte a kómás fejemet.
-Jó reggelt, Majawi! Szép Glabra virradtunk!
-Hogy... mivan? Mire virradtunk? -kérdeztem a reggeli fáradtságtól értetlenül.
-Hát Glabra. Ööö, ez olyan mint nálatok a Nap. Reggel van, gyere csináljunk valamit, nem akarok itt kuksolni egész nap! -fogta meg a kezem, majd fölrántott a puha kanapéról. Kár, mert még szívesen lustálkodtam volna egy kicsit azután, hogy milyen rég nem aludtam normálisan...
-De én még... -kezdtem.
-Nincs semmi de! Naa, gyere már!
-Várj már Gus, gondolkodjunk egy kicsit... -próbáltam magam kimagyarázni. -Ööö...
-Igen? -mosolygott gúnyosan a barátom.
-Szóval... Á, igen! Te most szöktél meg! Szökevény vagy, nem igaz? Plusz engem is, ha meglátnak akkor elkapnak.
-Hát, nem is tudom... -bizonytalanodott el.
-De az vagy! Biztosan keresnek téged, csak észrevették, hogy egy rab eltűnt... Nem lenne szerencsés kint mászkálni.
-A francba, Majawi, néha utálom, hogy mindig igazad van... -nevetett Gus. -Akkor, mi lesz? Mit kezdjünk ma magunkkal?
-Hááát, például aludhatnánk még egy keveset... -próbálkoztam.
-Jajj már, Majawi... -csóválta kacagva a fejét Gus.
-Most mi van? -nevettem. -Fáradt vagyok, most húztál ki az ágyból, napok óta a földön alszom...
-Jó, legyen, meggyőztél. Jó éjt Csipkerózsika! -gúnyolódott.
-Ha-ha-ha... -mondtam, majd nagyot ásítva visszafeküdtem a kanapéra.
Elgondolkodtam, mit fogok kezdeni az életemmel. A szüleim tényleg halottak? A Föld nincs többé? Ha ez igaz, akkor ebben a házban fogok élni életem végéig? Mindegy, mindenesetre örültem, hogy kiszabadítottam az egyetlen barátomat, aki mellettem állt itt Athanemisben, és remélem életem végéig mellettem fog állni. Ám ekkor gondolataimból kizökkentve, hangosan dörömbölt valaki az ajtón.
-Guuus, légyszi nyisd kii... -kértem.
A barátom odament az ajtóhoz, és mikor kinyitotta, egy óriási testű mormi állt ott.
-Te vagy Gus? -morogta.
-Ööö...
-Ő pedig ott Majawi? -kérdezte tovább, rám mutatva.
-Hát... -motyogtam.
Nem tudtam mi történik, azt gondoltam mindennek vége, és végre békén hagynak erre... Várjunk csak... Ez a fazon honnan tudja a nevünket?!
-Szóval igen. Köszönöm az információt. Önmegsemmisítés, az információ, eljutott a megrendelőnek -válaszolta meg magának a kérdését a mormi, majd hirtelen hátrébb lépett, és egyszerűen felrobbant.
-MI A...
-Majawi... -szólt Gus dermedten. -El kell tűnnünk innen, AZONNAL!!! GYERE, FUTÁS!!!

/Sziasztok! Ez volt az utolsó rész ebből az Athanemis-es sztoriból, ez a vége, remélem tetszett 😅❤ Köszönöm azoknak, akik végigolvasták, írjátok meg, legyen e egy második rész, mert gondoltam rá, de nem tudom eldönteni😃
Tényleg, nagyon köszönöm azoknak, akik végig követték ezt a novellát (?) regényt (?) könyvet (?), ha lesz folytatás, remélem azt is szeretni fogjátok😅❤❤/