Ismerős az a megnyugtató érzés, amikor tudod, hogy minden rendben van körülötted? Nekem rohadtul nem! A múltkori vallomásom óta kész káosz körülöttem minden... Ugyanis Itachi nem hallotta... Mutatom, hogy nagyjából milyen beszélgetés zajlott le után:

- Hm? Mondtál valamit?- engedett el egy pár másodperc múlva és a szemembe nézett.

- N-nem... Semmit...- motyogtam.

- Biztos?

- B-biztos...- feleltem és éreztem, hogy szemeim sarkában lassacskán könnyek gyűlnek.

- Rendben. Akkor jó éjszakát- simogatta meg még utoljára a fejem és visszament a szobájába.

- Ez... Nem lehet igaz...- eredtek meg a könnyeim és ott helyben, a folyosó közepén összeroskadtam. Csak folytak és folytak a sós cseppek a szemeimből, megállás nélkül. Végre összeszedtem a bátorságot, hogy elmondjam neki és... nem hallotta meg.

- Hm? Loly? Te vagy az?- hallottam meg egy ismerős hangot a folyosó végéről.- Hm? Te sírsz? Mi a baj?!- rohant azonnal hozzám és leguggolt elém.- Hé, kislány. Mi baj?

- Dheidara!- borultam sírva a nyakába.- Nhem hallotta meg!

- Mi? Micsodát? Ki?- értetlenkedett.

- Elhmondtam nekih és nem hallotta!- folytattam a bömbölést.

- Jól van... Nyugodj meg... Nem értek egy szót se abból amit mondasz- simogatta meg a hátam és segített felállni.- Gyere, kimegyünk a konyhába, kapsz egy bögre teát és elmeséled mi történt. Sasori, te menj vissza nyugodtan a szobádba- szólt még utoljára vissza a társának, majd elkezdett a konyha felé vonszolni.

Miután megérkeztünk, leültetett az egyik székre és csinált mindkettőnknek egy-egy bögre kamilla teát. Én pedig hosszan, mindent elmeséltem neki. Attól kezdve, hogy rájöttem, hogy szerelmes vagyok abba a hülye Uchihába, egészen a vallomásig. A mese végére pedig újfent elkezdtem könnyezni.

- Az a rohadt Uchiha...- szorult ökölbe a szöszi keze és rácsapott az asztalra.- Hogy a francba lehet ennyire süket, hogy még azt se hallja meg, ha vallomást tesznek neki?!

Csak csendben hallgattam, ahogy szidja a fiút. Meg akartam védeni, de valahogy most nem volt hozzá erőm. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy egy pár perccel később el is nyomott az álom.

Ez történt miután szerelmet vallottam Uchiha Itachinak, de ő nem hallotta meg. És vajon mi történt mindezek után? Küldetésre küldtek vele! Mi más! Még szerencse, hogy Deidara is jött velünk... Az, hogy egész úton beszélgetett velem sokat jelentett. Elterelte a gondolataim a csapat harmadik személyéről.

- Nemsokára megérkezünk a kisvárosba- szólt egyszer csak hátra nekünk.

- Rendben- felelte helyettem is Dei.

És valóban, a városka falai kis idő múlva kirajzolódtak előttünk. A kapuba érve pedig ez a tábla fogadott minket: Bakagakure.

- Ez lesz az- tette fel a két fiú a rizskalapját, majd én is.

- És hol van az a tekercs, amit meg kell szereznünk?- kérdeztem.

- Elméletileg a falu egyik alapító tagjánál, Hyuuga Akane-nél. Ez nem egy túl öreg falu, itt még minden alapítótag él és az első Bakakage a falu vezetője

- Értem...- motyogtam magam elé nézve. Tehát ilyen fiatal még ez a hely.- Hogyhogy nekik is van kagéjük?

- Nem tartoznak az öt nagy nemzet közé, de az ő vezetőjük is kage. Nem tudom miért- felelte a Sharinganos.

- Én éhes vagyok- szólalt meg a szöszi is, mire 'Tachi sóhajtott.

- Rendben. Üljünk be egy teaházba. Ott hátha ki tudjuk deríteni, hogy merre van Hyuuga Akane- majd elindult a tőlünk nem messze lévő üzlethez.

- Hülyeséget beszélsz Miu. Jungkook ezerszer helyesebb.

- Még mit nem! Ez baromság Wolfy! Nézz már rá Suga-ra!- vitatkozott két lány a mellettünk lévő asztalnál, majd egyszer csak elhalkultak és elkezdtek maguk között pusmogni.- Te Wolfy... Nem ismerős neked az a köpeny? Ott a mellettünk lévő asztalnál.

- De igen... Csak nem tudom honnan...- felelte a másik.

- Menjünk- állt fel Itachi, elvéve az utolsó nyárs dangot és kifizette az árát a pultnál lévő lánynak.

Mivel a Suga vs. Jungkook háborún kívül semmi egyébről nem sikerült információt szereznünk, ezért folytattuk a faluban való bolyongást.

- Hé, ti ott hárman!- kiabált valaki utánunk, mire hátra kaptuk a fejünket. Egy gesztenye színű, göndör hajú lány állt mögöttünk, kunaival a kezében.

- A lány neve Hururu. A falu haderejének egy oszlopos tagja és megszállottan keresi az Akatsukit. Legyetek résen! A híresztelések szerint van valami különleges szemtechnikája!- vett elő Itachi is egy tőrt és támadó állást vett fel.

- Nonge, Rose!- szólította meg a mögötte megjelenő ANBU maszkos fehér és barna hajú lányt.- Azonnal jelentsétek Tybor őrnagynak! 3 tagja az Akatsukinak itt van Bakagakurében! És nyilvánvalóan a Hyuuga Akanénál lévő tekercs kell nekik! És szóljatok Akanatsu Lena csapatának, hogy erősítés kell!- adta ki a parancsot, majd a két lány eltűnt.

- Ti ketten keressétek meg a tekercset, amíg én lefog-

- Majd én! KATSU!- vágott közbe a szöszke, majd robbantott.- Menjetek ti ketten, nekem itt nagyobb hasznomat veszitek. Induljatok már!- kiabálta, mielőtt a füstfelhő mögül előkerült volna az ellenfele.

- Menjünk- ragadta meg Itachi a csuklóm és elkezdett rohanni.

- Mégis merre keressük a tekercs őrzőjét? Bárhol lehet a faluban!- mondtam, miközben kis híján fellöktünk egy arra sétáló párt. A lánynak hosszú, szőke, két copfba fogott haja volt, zöld szemekkel társítva, a fiúnak pedig barna haja volt, ugyanilyen szemekkel és szemüveget viselt. Aranyosak voltak együtt.

- Azok... Nem Akatsukisok?- fordult utánunk a lány.

- De, azok! Menjünk utánuk!- majd hátra fordulva láttam, hogy követnek minket.- Sekki! Menj és szólj Meinek, hogy eljöttek a tekercsért!

- Rendben! De nagyon vigyázz velük!- nyomott egy puszit a fiú arcára, majd a következő sikátorban lefordult.

- Menjünk a lány után! Arra lesz!- szóltam az társamnak, majd bólintott és követni kezdtük a szöszit.

- Mintha hagynám!- jelent meg előttünk az iménti srác és egy katanát elővéve Itachinak rontott.

- Loly, te menj tovább! Mindjárt megyek én is!- mondta.

- R-rendben- feleltem, majd egyedül folytattam az utat.

A lányt követve gyakorlatilag az egész falut körbe rohantam. Rengeteg energia volt a csajban, mert még akkor sem látszott fáradtnak, amikor hirtelen befordult az egyik épületbe.

- Mei, Ihari! Itt vannak!- rontott be az egyik terembe, ám pechére, őt rögtön követtem én és... ráestem szerencsétlenre.

- Mi a...- próbált meg kikászálódni alólam.

- Ó a francba...- ugrottam hátra és elővettem a kaszám.- Ennyit a meglepetésről...

A helységben a korábban Sekkinek nevezett lányon kívül tartózkodott még egy alacsony, fehér hajú kislány és egy hosszú, barna hajú Sharinganos. Valamint mögöttük egy göndör hajú lány, akinek Byakuganjai voltak.

''- Ő lesz az!''- gondoltam magamban.

- Hm... Egyedül nem bírsz el velük...- szólalt meg a múltkori hang.

- Tűnj innen, most nem érek rá veled csevegni- válaszoltam neki hangosan, mire a többiek furcsán néztek rám.

- Ez meg kivel beszél?- fonta keresztbe a karjait a fehér.

- Akatsuki tag Ihari. Lehet, hogy őrült- felelte a mellette álló.

- Én tudnék neked segíteni és akkor gyerekjáték lenne megszerezni azt a vackot- folytatta.

- Elég volt, hagyj békén!

- Hah... Makacs kölyök... Nincs kedvem sokáig itt szórakozni, úgyhogy kapsz egy keveset az erőmből...- mondta, majd mint a kétfarkúval vívott harcnál, most is ugyanaz az erő jár át és szinte teljesen elveszítettem a fejem.

A négy lány döbbenten nézett rám.

- E-ez...- fehéredett el teljesen a kislány.

- De az, amire gondolsz- vett elő egy kunait a feltételezéseim szerint Mei nevű lány.- Mindenképpen meg kell védenünk Akanét, kerüljön bármibe!- vettek fel mindannyian egy védekező pozíciót, majd meglódultam feléjük. Most valamennyire öntudatomnál voltam. Ahogy Kakuzu mesélte, valóban rózsaszín chakra borított be és kívülről egy macskára hasonlítottam. Rettenetesen furcsa és némileg ijesztő látvány volt.

Amint elértem a tekercs őrzőjét védő három lányhoz, elrugaszkodtam a talajról, átlendültem a fejük felett és kikaptam Akane kezéből a tekercset, majd az ablakon keresztül távoztam.

- Utána! Nem hagyhatják el a várost, mert akkor teljesen elveszítjük őket!- hallottam magam mögött a kiabálást.

A városka utcái közt szlalomozva kapkodtam jobbra-balra a fejem, a többieket keresve, aminek meg is lett az eredménye. Nekiszaladtam valakinek és hátraestem.

- Ó, hogy az a...- ültem a földön.

- Jól vagy?- nyújtotta felém a kezét a fiú. Fekete haja és zöld szemei voltak. Valahogy... Hidan jutott róla eszembe, pedig egyáltalán nem hasonlított rá...

- I-igen...- feleltem és elfogadtam a segítségét.- Bocsánat, hogy neked mentem.

- Semmi gond- azzal megsimogatta a fejem.- Legközelebb légy óvatosabb!- haladt el mellettem.

- Ú-úgy lesz! És köszön-...- fordultam volna utána, de eltűnt. Csak... képzelődtem volna?

- Nincs időnk ácsorogni!- ragadta meg a kezem hirtelen Itachi.- Ha megvan a tekercs, akkor tűnjünk el innen!

- R-rendben!- ráztam meg a fejem, ezzel elhessegetve az előbbi gondolataim.- Mi lett a sráccal, akivel harcoltál?

- Az egyik tűz elemű jutsumtól beszakadt alatta a tető, de kutya baj, mert utána még szidta az anyámat- felelte.- Miért kérded? Talán ismerted?

- Nem. Csak nem akartam, hogy meghalljon, mikor ott van neki a barátnője...- motyogtam.

- Túl jó lelked van- mondta, majd az előttünk megjelenő shinobikra terelődött a figyelme.

- Akanatsu tizedes, adja ki a parancsot!- kiabált az egyik maszkos.

- Tűz!- kiabálta a magas, fiatal lány és a mellette elzúgó nyílvesszők menetszelétől meglebegett a lila tincs az alapból barna hajában.

- Ó, a pokolba...- állt meg Itachi és gyakorlatilag farkasszemet nézett a felénk száguldó nyilakkal. Ennyi lett volna? Egy küldetésen halunk meg?

 Azonban egyetlen egy sem talált el minket. Mikor összeszorított szemeim kinyitottam, döbbenetes látvány fogadott. Egy hatalmas, teljes mértékben chakrából álló macska magasodott fölénk. Mögötte 11 egy hosszú macskafarok tekergőzött.

- Egy ujjal se nyúlhattok hozzá ehhez a kis csajhoz!- szólalt meg mély, dörgedelmes hangján.

 A shinobik közül jó néhányan teljes sokkot kaptak, mígnem a hatalmas macska egyik farkával közéjük nem vágott, ezzel elsöpörve a védelmi vonalat.

- Itt az alkalom! Futás!- kezdett el újból maga után húzni az Uchiha, míg a hatalmas állat szétporladt.

- D-de mi volt ez?- néztem vissza döbbenten.

- Most nem ez a lényeg, mennünk kell!- zárta le a beszélgetést.

Hamarosan visszaérkeztünk Deidarához, aki körül idő közben több lett a shinobi.

- Deidara!- értünk mellé.

- Na végre, hogy itt vagytok! Hm! Fogytán van az agyagom! Katsu!- robbantott még egyet.

- Megvan a tekercs, tűnjünk in-...-mondta Itachi, ám egy magas, szemüveges srác félbeszakította.

- Nem mentek sehova!- húzott elő még egy katanát.

- Ch- ciccegett az Uchiha, majd egy kunait elővéve megpróbálta visszaszorítani.

- Mei, ott vannak!- hallottam meg a teremben lévő kislány hangját.- Ott van az a csaj is, akinél a tekercs van. És a feketén kívül van még egy szőke srác is.

- Hm... Az a szőke egész jól néz ki...- jegyezte meg a barna hajú lány.

- Tessék?- értetlenkedett a másik.

- Most mi van?! Vonz a rosszfiús személyiség- méregette Deidarát.

- Te jó ég...- sóhajtott.- Sekki te keresd meg Kitsunét, őt nem látom sehol!

- Nem kell kétszer mondanod!- felelte a szőke copfos, majd elment.

- Ott jön Wolfy és Miu!- kiabálta mögöttük a Hyuuga a közeledő két lányra mutatva. A francba.

- Deidara, el kell tűnnünk! Egyre többen vannak!- kiabáltam a szöszinek.

- Jól van, jól van, intézkedem!- dobott le a földre egy agyagmadarat, majd megnövesztette.- Indulás!- ugrott fel a hátára, őt pedig követte Itachi.- Loly gyere már!

Már rohantam a megmenekülést jelentő madárhoz, ám hirtelen előttem termett a barna hajú, Sharinagnos lány.

- Nem mész sehova!- húzott elő egy tőrt, én pedig elővettem a kaszám.

- Jó, akkor utat vágok magamnak!- rohantam felé, majd a két fém sercegve csapódott egymásnak.

Jó néhány percig próbáltunk felülkerekedni a másikon, de nem bírtunk egymással. Míg egyszer csak azt éreztem, hogy a lábam elemelkedik a talajról és az agyagmadár hátára huppanok.

- A fene vigye el ezeket, hogy ennyien vannak- sóhajtott Itachi. Ezek szerint ő húzott fel.

- Menjünk haza...

- Nem kell kétszer mondanod!- azzal Dei gyorsabb tempóra fogta a madarat.

- Hm? Az meg ki?- mutattam a távolodó falu egyik magas épületének tetején álló, köpenyt és kalapot viselő alakra.

- Valószínűleg az első Bakakage- hunyorgott mellettem.- Csodálkoztam is, hogy nem jelent meg...

- Ki érti ezeket? Valószínűleg nem véletlen Bakagakure a falu neve- vont vállat a szöszi.

- De... Ki lehetett az a srác, akinek nekimentem? Miután segített felállni, eltűnt...

- Nem tudom kit láthattál... Mikor újból találkoztam veled, nem láttam senkit- felelt 'Tachi.- Ki tudja... Engem jobban érdekel az a hatalmas chakra-macska, ami megvédett minket. Te csináltad?

- Nem... Nem én voltam tudtommal...- azzal hátradőltem a madár hátán. Elfáradtam. Őrült és furcsa kaland volt ez és rengeteg kérdést hagyott megválaszolatlanul... Mégis mi a csoda történik körülöttem? Bár... Valahogy a falu egy nagyon kedves érzést keltett bennem...mint egy nagy család...

Meglepi!!!!!!!!

Mint láthatjátok egy ez rendhagyó rész volt több okból is. 

1. Egy ideje tervezgettem már, hogy csöppnyi falum, Bakagakure benne lesz egy Át-járó részben,.

2. Meg lett az Át-járón az 1K megtekintés, amit még egyszer nagyon szépen köszönök! :3

3. Ugyancsak ezen a könyvön meglett a 100 csillag! Ezt is nagyon szépen köszönöm nektek, akik olvassátok ezt az...izét.

De nem úzom tovább az időtöket, csak egy dolgot mondanék még az elköszönés előtt:

Közel már a vég és ki tudja mikor lesz...

Ezt is elsősorban üzenném Meinek, aki a mai szemétkedéseim után most már biztos kinyír! XD

Na, bye bye gyerekek!

-Kitsu-