-Miért nem jönnek utánunk? Ennyire nem fontos a tekercsük?- néztem furcsán 'Tachira.

-Lehet rossz dolgot hoztunk el?- nézett ránk ijedten Deidara. Ijedsége rám is rám ragadt, így már négy ijedt szempár szegeződött Itachira. Vagyis inkább három, ha nem számoljuk bele Deidarának eltakart szemét. Itachi a tarkóját kezdte vakarni és gondolkozóba esett. Hirtelen egy kunai repült el a szemem előtt, ami beleállt Itachiba. Felsikoltva estem hátrébb a hirtelen jött tettől, mikor Itachiból rengeteg varjú szállt ki.

-Megtámadtak!- figyelmeztetett a szőke, így megrázva a fejem, álltam fel harci állást a madáron és körül kezdtem kémlelni az égboltot. Egy a gond, hogy alig látok valamit a sötétben... Időm sem volt védekezni, valaki megszorította a vállam és eltűntem Deidara mellől.

-Ki vagy?- térdeltem fel, miután a földön kötöttem ki. Körülnézve ugyan annál a helynél voltunk, ahol a Bakagakure nevű emberekkel harcoltunk. Visszahoztak volna?? Nem az nem lehet, nincs senki aki tudna teleportálni. Eléggé messze voltunk már ettől a helytől, még egy pecsét sem lehet.

-Eléggé rossz a memóriád, hogy elfelejtetted a mai napot.- hallottam meg az ismerős hangot, ami kirázott a gondolataimból, így az illető felé fordítottam a fejem.

-Mei...- ejtettem ki a nevet, amit ma többször is hallottam. Egy aprót mosolygott, majd az arca vissza változott érzelem mentessé- hogy voltál képes ide hozni?- tértem egyből a tárgyra, mire megvonta a vállát.

-Így meg úgy. Az én dolgom, tehát... Adjátok vissza a tekercset.- nézett rám szúrósan és felvillant két sharinganja. Ne Loly. Ne nézz a szemébe.

-Nem fogjuk.

-Akkor erőszakkal veszem vissza.- vett ki egy csomó kunait, amit felém hajigált. Eléggé béna, hisz az összeset ki tudtam kerülni.

-A Bakagakure egy ilyen béna kunoichit küldött ellenem?- nevettem fel, mikor ökölbe szorult a keze. Egy ördögi mosoly jelent meg a száján, majd eltűnt. Őrülten kezdtem körbe nézni, hogy hol lehet, mikor megjelent előttem és beleütött a hasamba, amitől hátrébb léptem, fájó tagomat szorítva.

-Gyenge kunoichi. Mi?- nézett továbbra is azzal a mosollyal, majd eltűnt és mögöttem teremve, fogta meg a vállam, hogy elhajítson egy fának. Terve részben sikerült is, de ahogy becsapódtam volna, leakasztottam a hátamról a kaszám, amit a földbe vágtam. Pár métert csúsztam még, mikor megálltam. Vártam az újabb támadását, mikor tűnik el és újra fel, de nem történt semmi. Felvette az egyiket a földről és vissza rakva a táskájába, figyelt engem. Tehát azokkal tud teleportálni! Jöttem rá. De akkor hogyan tudott ide hozni?

-Látom rájöttél mire jók ezek- dobálta felfele- És hogy tudtam érted menni? Drága, elrejtettem egyet a zsebedben mikor harcoltunk.- szemeim tágra nyíltak szavaitól. Egyből a zsebembe nyúltam, mikor valami felsértette a bőröm, így véres kezemmel szedtem ki a fegyvert. Idegességemben felé indultam és emelve kaszám, csaptam volna le rá, ha meg nem állítja egy kunaival. Hirtelen felemeltem a fegyvert, így a kaszába akadt kunait kiszedtem a kezéből és bele rúgtam, amitől métereket repült. Négykézlábra állva, törölte le kézfejével a száján kijött vért és gyorsan felállt a földről.

-Végre valaki, aki olyan szinten harcol mint én.- formált kézjeleket. Ez az amit Itachi is szokott csinálni! Ugrottam el a tűzgolyó elől, amint rájöttem mit is csinált. Tehát tűz elemet használ.

-Ne akard, hogy elverjelek.- mélyült el hirtelen a hangom. Felé iramodva gyűlt rengeteg rózsaszín chakra az öklöm körül. Lecsapva rá, hatalmas szél keletkezett, mikor a szemeim tágra nyíltak. Az ő öklét lila chakra fedte be, fején két szarv helyezkedett el a chakrából.

-Látom nem vagyok egyedül. Nem csak bennem van egy démon.- változott meg a minta a szemében- ha igaz a szóbeszéd, te vagy akiben egy édes kiscica van.

-Benned meg egy sárkány bébi.- vágtam vissza és emeltem a másik öklöm, amit ugyan úgy megfogott- értem miért vagy ennyire ismerős. Eskine Mei, akiben egy sárkány démon lakozik. Akinek hatalmas ereje van és erős sharinganja. Olvastam rólad a bingo könyvben- mosolyodtam el gúnyosan

-Igen szép dolgok. De már nem fogsz sokáig emlékezni rá.- hajolt előre és erősen lefejelt.

-Tsk. Te szemét.- engedtem el és hátrébb ugorva, szorítottam kezem a fejemhez- Ezt vissza fogod kapni.- jelent meg a kezemen egy hatalmas mancs, amivel sikeresen lecsaptam rá.

-Na megállj.- állt volna fel, de vissza esett. Érdeklődve néztem végig rajta, mikor megláttam a lábába szúródott kunait, gúnyos vigyor terült el újból a számon. Oda futva hozzá, kezdtünk verekedni. Leguggolva rúgtam ki a lábát, ami elől felugrott, így sikeresen elvettem a kunait. Hátat fordítva, mentem tisztes távolságba tőle és megsebezve magam, rajzoltam fel Jashin-sama jelét.

-Végre meglesz az első áldozásom.- nevettem fel ördögien, mikor megváltozott a külsőm.

-Ez....- mondta volna tovább, mikor lenyaltam a vérét és a hasamba szúrtam a kaszám. Vér kezdett kijönni a száján, majd térdre rogyva, szorította meg a hasát és egy jó nagy adagot köpött ki- te szemét- szűrte ki véres fogai közt.

-És most véged.- szedtem ki a hasamból a kaszát és a szívembe akartam szúrni, ha nem húznak ki onnan. Lenézve láttam meg egy nagy szürke farkast, aki a nadrágom szárát fogta és kihúzott a körből, ezzel megszüntetve a jutsut, majd belém harapott.

-Neked lesz véged.- állt fel, miközben a kezében megjelent a chidori. Villám elemet is tud? Felém kezdett el futni, így előszedve egy kunait, szabadultam ki a farkas fogai közül és én is elindultam.

-Meghalsz!- üvöltöttük egyszerre, amint egymás mellé értünk és emeltük a fegyverünk, ami sikeresen talált. Mellkasomban erős fájdalmat éreztem, a számban összegyűlt vért, pedig a földre köptem.

-Meg fogunk halni. Túl súlyos sérülésünk van.- szüntette meg a chidorit és megragadva a vállam, lökött el magától- még a démonaink sem tudnak megmenteni.- borultunk térdre, miközben a mellkasát szorította és gúnyosan elmosolyodott. Igaza van. Sok chakrát is vesztettünk a mai csata miatt.

-Loly! Mei!- ugrott le két tag. Egyik Meihez, másik mögém lépve, segítettek fel.

-Nyugodj meg. Minden rendben lesz.- nézett hamis mosollyal a kislányra. A kislány könnyezni kezdett és a táskája felé akart nyúlni, de Mei megfogta a kezét- felesleges... Már nem segít rajtam..- fogta kézbe a lány arcát és letörölte a könnyeket. A lány sírva borult a nyakába, miközben erősen szorította magához

-Itachi...- dőltem neki az erős mellkasnak, miután alig tudtam megállni a saját lábamon. Amint meglátta a lyukat a mellkasomban, egyből felkapott a karjaiba és futni kezdett velem- nem kell sietned.... Nekem már úgy is végem...- érintettem meg az arcát, mikor megállt egy fa ágán. Könnyei arcomra folytak, szorítása csak erősödött körülöttem.

-Nem tudtalak megmenteni...

-Ne hibáztasd magad. Én voltam gyenge. Ha már utolsó perceimet töltöm, elszeretnék neked mondani valamit... Én szeretlek téged Itachi.....Amióta elsőnek találkoztunk, azóta szerelmes vagyok beléd... Nem mertem ezt sose elmondani. De végre úgy fogok meghalni, hogy elmondtam- mosolyogtam rá, mikor kezem a hasamra esett. Nem bírom már egyik tagomat sem felemelni.

-Loly...- halkult el a hangja. Könnyes szemeit az enyémekbe fúrta, majd hirtelen ajkaimra tapadt- én is szeretlek. Azóta, hogy az ölembe estél...

-Boldogan fogok meghalni...

-Nem fogsz. Elviszlek egy jó orvoshoz.- indult el újból, de nekem már nem volt erőm válaszolni. Szemeim egyre jobban nehezedtek, majd végül elmerültem a sötét világba....

Boldog Április elsejét!😘
Üdvözlettel: Vikcsu28