Meglepetés! Tulajdonképpen ő egy különkiadás, ugyanis ez alkalommal lesznek ''vendégeim''. Remélem tetszeni fog nektek ez a kis részecske!

 Nos, az igazat megvallva, nem annyira szeretem a karácsonyt. Mióta elváltak a nevelő szüleim, azóta állandóan egyedül ünneplem, mivel anyát mindig akkor küldik el valamilyen üzleti útra. Ez idén sem volt máshogy. Annyi különbséggel, hogy idén én sem itthon ünnepeltem.

 A házból kilépve megcsapott a hideg decemberi levegő. Íme az első ok, amiért nem szeretem a telet. A kaput becsukva megigazítottam a hátamon lévő hátizsákot. Abba volt gondosan belerakva Sasori és a bátyus ajándéka. Sasorinak egy barkácsdobozt szántam, ami tartalmazott többféle csavarhúzót, fogókat, csavarkulcsokat és egyéb ketyeréket, amik hasznosak lehettek a bábkészítéshez. Legalábbis Deidara ezt mondta. Hidannak szereztem egy szürke sálat, aminek mindkét végébe egy-egy Jashinista jelet hímeztem fekete cérnával. Hosszú munka volt, de az eredmény egész pofás lett. Lassan idő volt, így elővettem zsebemből a kulcstartót.

- Loly!- hallottam meg a nevem az utca végéről. A sarkon göndör hajú barátnőm, Akane (AnnieBazs) tűnt fel. Nagyon régóta osztálytársam volt, de csak pár éve ismertük meg egymást jobban.

- Vh-várj mh-már mh-meg Ah-akane...!- pihegett mögötte Miu (UchihaMiu). Őt az interneten ismertem meg, mígnem később kiderült, hogy egy suliba járunk.

- Vigyázzatok!- rohant bele a két lányba Mei (Vikcsu28). Pörgős és határozott személyiségének köszönhetően konkrétan nem csatlakozott hozzánk, hanem mi csatlakozunk hozzá.

- Mégis mi a francot csinálsz itt kint a hidegben?- jelent meg mögöttük Ihari (IhariLoxar), ezzel kis híján fellökve az előtte állókat. Az alacsony és nálunk pár évvel fiatalabb lány Akane húgaként töltötte mindennapjait. Csak fogalmunk sincs, hogyan keveredett közénk. Egyszer csak azt vettük észre, hogy mindig ott van velünk és oszlopos tagja lett a csapatunknak.

Ők négyen voltak a legjobb barátaim. Ám most mégis megleptek, ugyanis arra számítottam, hogy mindannyian a családjukkal töltik az estét. Akkor mégis mit kerestek ott? Miután összeszedték magukat újra futólépésben vették felém az irányt, majd tökéletesen egyszerre ugrottak a nyakamba. Csak egy bökkenő volt. A felhők mögül előbújt egy pillanatra a nap és megnyitotta az átjárót.

A halom alján alig kaptam levegőt.

- Lányok, szálljatok le rólam. Mind a négyen egyszerre nehezek vagytok!- próbáltam eljuttatni hozzájuk ama elhanyagolható információt, miszerint mindjárt palacsinta leszek.

- Emberek. Az rendben van, ha egy havas tájon fekszünk épp?- szólalt meg a kupac tetejéről Miu.

- M-micsoda? Az lehetetlen!- kíséreltem meg a felállást, több-kevesebb sikerrel. És valóban. A békés utcánk helyett az Akatsuki rejtekhelyétől nem messze lévő réten feküdtünk.- Nincs mit tenni. Jöttök velem!- álltam lábra ezúttal sikeresen.

- Hova?- pislogott rám nagy szemekkel Mei.

- Az Akatsukihoz.

- Valaki tudja kik azok?- nézett körbe Ihari, mire egyedül csak Akane tette fel a kezét.- Több, mint a semmi.

- Akkor jöttök vagy sem? - indultam meg az erdő irányába.

- Várj meg!- pattant fel Mei, majd őt követték a többiek.

Az erdő csendes volt, még az állatok sem mozgolódtak. Csupán a hó ropogott a lábunk alatt. A rejtekhelyet rejtő barlang nem volt túl messze a tisztástól, így nagyjából öt perc gyaloglás után meg is érkeztünk. Csupán egy dolog maradt hátra. Kapcsolatba lépni valakivel bentről, hogy beengedjen minket, ugyanis egyedül nem tudtam ki-be járkálni. Ezért tanították meg nekem azt a jutsut, amit már korábban 'Tachinál láttam, vagyis azt, amiben fejben kapcsolatban tudtam lépni az emberekkel. Sikerült is elsőre megtalálni azt, akit kerestem.

- Bátyus, Loly vagyok! Itt állok a rejtekhely előtt!- szólítottam meg.

- Azonnal megyek és beengedlek- felelt azonnal.

- Csak tudod van egy kis gond...

- Mi az?

- Nem vagyok egyedül...- motyogtam.

- Ezt, hogy érted?- értetlenkedett.

- Majd meglátod...- feleltem.

Pár perc múlva kettényílt a kőfal és előtűnt mögüle Hidan, akit a mögöttem tolongó négy lány közül valamelyik hangos füttyel jutalmazott. Jó, tény és való, hogy jól nézett ki a sötétszürke, piros felhővel ellátott laza melegítőjében egy fehér pólóval, de mégiscsak a bátyám.

- Ők meg...?- pillantott mögém, ahol a négy rosszcsont kicsit megszeppenve összébb húzta magát.

- Véletlen velem jöttek...- avattam be a részletekbe, ezt követőn pedig bólintott, majd beinvitált bennünket.

A lépcsőn legelöl ment csapatunk egyetlen fiú tagja, majd én, Akane, Mei, Miu és a sort Ihari zárta, aki az előtte haladóval társalgott valamiről, amit nem értettem. De mintha valami olyasmit hallottam volna ki belőle, hogy yaoi...

A lépcsőn leérve azonnal belebotlottunk az első tagba, azon belül is Kisamébe.

- Ejnye Hidan, öt percre mész el és máris öt lánnyal térsz vissza? Ejnye...- röhögött, mire a másik megpróbált rásózni egyet a tarkójára,csak nem érte fel. Akkor azonban megjelent az egyik folyosó végén Pein. Lassan, alaposan végigmérte a társaságot, majd a falhoz lépve beleverte a fejét.

A hangra Konan is előrohant a konyha irányából, ezt követően pedig először a vezért majd engem vett észre. Odajött hozzánk és megölelt.

- Kezdtél hiányozni...

- Ne aggódj, nem szabadulsz még egy darabig tőlem- mosolyogtam, mire elengedett és megnyugtatta sütőtököt.

A nappaliban gyülekezve először úgy éreztem magam, akár egy vallatáson, ugyanis a rézvörös ült velem, valamint bátyussal szembe, és szúrós szemekkel mustrált minket.

- Gondolom ezek után az lenne a következő, hogy hadd maradjanak estére?- kérdezte némi csend után, mire bólintottam, ezt követően pedig sóhajtott egyet.- Egye fene, de te oldod meg hol aludjanak!

Az engedély megadására a többi tag is előmerészkedett az ajtó mögül, akiktől elsőre kissé megszeppentek a lányok, de utána jókedvű beszélgetésbe bonyolódtak. Sasori -ezúttal a bábja nélkül- és Deidara, Meivel és Iharival nevetett valamin az egyik kanapén üldögélve; mandarin Zetsu nyakában lógott és nyafogott valamiért; Konan és a főnök eltűnt; Kisame és Akane a sarokban valamiről nagyon diskuráltak, úgyhogy biztos, hogy valami rosszaságon törték a fejüket, míg Miu Kakuzuval és 'Tachival beszélgetett valamiről. Én pedig kívülről néztem a társaságot. Nem volt körülöttem síri csend karácsonykor. És ez furcsa volt. Furcsa, de nagyon jó. Belülről töltött fel melegséggel és boldogsággal.

Végül jobbnak láttam lekapcsolni a két rosszcsontot, mielőtt szétszednek valamit. De persze tervüket nem adták fel olyan könnyen, így arrébb vonultak és ugyanúgy folytatták. Beszélhetek én ezeknek...

Nem sokkal később asztalhoz ültünk és megvacsoráztunk. Konan annyi mindent csinált, hogy két kezemen nem tudtam megszámolni. Bár állítása szerint a fiúk is segítettek krumplit hámozni és répát pucolni.

Ezt követte az ajándékozás. Mivel a négy lány váratlanul került ide, így a lila hajú séfünktől kaptak egy-egy apró csomag aprólékosan kidíszített mézeskalácsot, a többiekkel egyetemben és még így is maradt egy kis csomag, amit félretett. A nappaliban gyűltünk össze, újból. Pein a karosszékében, annak a karfáján Konan ült, Deidara és Sasori egymás mellett, tőlük egy méterre mandarin rugózott a díványon, a háttámlán pedig Kakuzu támaszkodott. Velük szembe 'Tachi, bátyus, a háttámlán meg Kisame. Zetsu a plafonról fejjel lefelé. Mivel igencsak fogytán voltunk a helyeknek, ezért a szőke művész viccből felvette Iharit a nyakába, míg a göndör Akane odaállt halacska mellé. Miunak és Meinek még pont jutott egy-egy fotel, végezetül pedig én is leültem Hidan mellé.

Szépen lassan újból felpezsdült a csapat és élénk beszélgetésbe kezdtek. Kékség göndörkével az Uchiha agyát húzták, amin bátyus nagyon jól szórakozott. Mei Sasorival folytatott egy igen komoly beszélgetést, legalábbis a gesztusaikból ítélve, míg Miu pedig próbálta leszedni a Dei nyakában ülő lányt, azzal, az indokkal, hogy most ő következik. Jómagam is elkezdtem figyelni a mellettem ülők szórakozására, majd a másik oldal kissé csendesebb lett, így mi is elhallgattunk és szemügyre vettük a fejleményeket.

Deidara körül hópelyhek röpködtek. Utóbbi a vezérre nézett, mire az csak bólintott, majd hozzáfűzött egy, olyat, hogy szólj neki.

A szöszi behunyta a szemét, majd mikor kinyitott megkérte Sasorit, hogy egy picit üljön arrébb. A hópelyhek szépen lassan összeálltak, mígnem egy lány rajzolódott ki a két fiú között. Hosszú fekete haja és kék szemei voltak, amik szinte úgy festettek, mintha jégből lettek volna. De mégis mosolygott és melegség áradt belőle. Udvariasan köszönt, majd bekapcsolódott a beszélgetésbe.

Újból kialakult a zűrzavar, bár kisebb mértékben. Mindenki elkezdte odaadni az ajándékát a húzottjának. Így én is a táskámból előkerestem a csomagot, majd miután ezt megtettem átnyújtottam a vörösnek.

- Boldog karácsonyt!- mosolyogtam.

- K-köszönöm...- fogadta el készségesen, mire a mellette ülő lány ránk mosolygott.

Később megtudtam, hogy Sasori Zetsut, Zetsu Deidarát, Deidara Peint, Pein Kakuzut, Kakuzu Tobit, Tobi Hidant, Hidan Konant, Konan Kisamét, Kisame pedig Itachit húzta. Az első páros beszélgetéséből még el is csíptem egy keveset.

- Tessék. Becsüld meg ezt az ajándékot! Bábot akartam belőle készíteni...- nyújtotta át a zsákot a cserepesnek. Nem akarom tudni mi volt benne! Kicsivel később bátyusnak is sikerült odaadnom a meglepetést. Véleményem szerint tetszett neki, ugyanis az este további részében rajta volt.

Az addig ismeretlen lány, miután átadta az ajándékát egy puszi kíséretében a szöszinek, mindnyájunktól elköszönve hópihékre bomlott és eltűnt. Ihari és Mei az iménti jelenettől leesett állal néztek utána, míg Akane és Miu kajánul vigyorogtak.

Nagy nehezen alvóhelyet is találtunk a lányoknak. Kakuzu felajánlotta, hogy átköltözik Zetsuhoz, addig sem kell a visítozásunkat hallgatnia. Így az ő szobájába kerestünk még Konannal pár ágyneműt.

A pakolászás és költözködés végére mindenki kidőlt, úgyhogy rám hagyták a nappali rendberakását. Elkezdtem kivinni a csemegés tálakat, ám a következő fordulónál vendégem akadt.

- Te még mit csinálsz itt?- kérdeztem a fotelben ülő Uchihától.

- Én? Ugyan semmit- állt fel, majd hozzám lépve egy gondosan becsomagolt valamit nyújtott át.

- Ez micsoda?- kérdeztem, mire felmutatta a cetlit, amin az én nevem díszelgett.- Oh... Értem... Köszi...- motyogtam, ezzel pedig átvettem tőle.

- Bontsd ki- szólalt meg egy kis idő múlva.

- Ugyan miért kéne azt tennem amit mondasz?- makacskodtam.

- Csak csináld- forgatta meg a szemét.

Leszedtem a csomagolást, ami mögül egy puha, vörös sál kukucskált ki.

- Idegesítő volt már nézni, hogy állandóan vacogsz, bárhová is megyünk...- morogta.

- Értem... Köszönöm... Itachi...- motyogtam, és egyre kínosabban éreztem magam vele kettesben.

- Na, ilyen se volt még!- hökkent meg, mire felkaptam a fejem.- A nevemen szólítottál. Nem Uchihának, 'Tachinak, vagy úgy, hogy ''hé te ott''. Megleptél- azzal két ujjal megbökte a homlokom. Fogalmam sincs ez mire volt jó, de szívem szerint addig bökdöstem volna ezért a húzásáért az oldalát, míg be nem lilul neki.

- Most jobban érzed magad?- próbáltam vizsgálni a buksim, hogy minden rendben van-e még vele.

- Sokkal- nevetett.- De árulj el nekem valamit. Miért tűntél néha olyan mélabúsnak ma este. Elvesztél a semmibe és bámultál ki a fejedből perceken keresztül. Bánt valami?

- Csak eszembe jutottak az elmúlt évek egyedül töltött karácsonyai...

- Akarsz mesélni róla?- ült vissza a helyére, majd kérdően rám nézett.

- Miért is ne...- tekertem a nyakamba a sálat, majd leültem a mellette lévő kanapéra.

Meséltem neki a nevelő szüleim válásáról, anyukám munkájáról és üzleti útjairól, arról, hogy ilyenkor mindig el kell mennie. Arról, hogy mennyi éven át egyedül töltöttem az ünnepet. Aztán elmondtam neki, hogy most mennyire örültem, mikor megjelentek a lányok és átjöttünk ide, a jókedvű vacsora, a beszélgetések, a nevetés, a jókedv. A melegség, mely ma áradt mindenkiből, annak ellenére, hogy egy bűnszervezet tagjai.

- Valahol tudom mit érzel... Én sem különösebben szeretem a karácsonyt... Bár az idei egész jó volt- mosolygott.

- Most már elmegyek aludni- álltam fel, majd elindultam, de az ajtóban visszafordultam.- Jó éjszakát I-t-a-c-h-i!- szótagoltam el a nevét.

- Mostantól csak így fogsz hívni, igaz?- nevetett.

- Nem. Csak akkor ha megérdemled. De köszönöm, hogy meghallgattál- mosolyogtam rá.

- Nincs mit.

- De ugye tudod, hogy ettől függetlenül még utállak?- kérdeztem.

- Természetesen- bólintott.

- Ennek örülök. Jó éjszakát!- léptem ki az ajtón és becsuktam magam mögött.

Tulajdonképpen hazudtam. Nem is utáltam őt. Annyira.

Remélem tetszett! ^^

A szereplőkhöz viszont szólnék pár szót...

Vikcsu28

Köszönöm a gyönyörű rajzot amit kaptam tőled Loly-chanról. <3

UchihaMiu

AnnieBazs

Köszönöm, hogy vagytok!

IhariLoxar

Boldog névnapot, így előre is! 

lazardia2002

Nem tudom felsorolni mennyi mindent köszönjek meg... 

Úgyhogy ez alkalommal megköszönöm még egyszer, hogy megengedted, hogy megjelenjen itt is egy kicsit Divóra!

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt!