- Mégis mi a francnak kell egy nap kétszer is a nyakamba önteni egy halom vizet?- hisztiztem.

- Mit vártál? Amegakurében állandóan szakad az eső- tette fel a rizskalapját, hogy ne ázzon annyira.

- Bátyus...- fordultam az ezüsthajú felé.- Odaadod a kalapod?

- Ugyan miért adnám?- értetlenkedett.

- Te Jashinista vagy, tehát halhatatlan, nem lesz semmi bajod, ha megfázol...

- Te is az vagy...

- De én nem vagyok halhatatlan...- motyogtam a szakadó esőben egyre jobban elázva.

- He? Még sosem áldoztál?

- Mi van?- fordult meg az előttünk haladó Uchiha.- Szórakozol velem?

- Ha elmondom, azonnal megölsz és sosem tudtam volna beszélni a bátyámmal!- mordultam rá, majd valami kissé nyirkos,de kellemesen meleg valamit éreztem a hátamon. 

- Tessék húgi. Meg ne fázz nekem!- terítette rám Hidan a köpenyét.- Azon az első áldozáson meg majd még dolgozunk- kacsintott egyet és az amúgy is kócos hajam teljes káosszá alakítása után továbbindult. Mit tehettem volna, kiskutya módjára mentem utána. Az egyetlen ember után, akiben jelenleg megbíztam.

 Még minimum két órát gyalogoltunk a "vízesés" alatt, mire valamiféle menedékre leltünk. Ami konkrétan egy barlang volt.

- Hidan, lennél szíves?- állt meg a fekete hajú srác a zsákutca végén.

- Tudod 'Tachi, itthon hagytam a gyűrűm- vigyorgott büszkén, mire a másiknak csak egy újabb ér rajzolódott ki a homlokán, majd sóhajtva feljebb hajtotta, a köpenye ujját és csak ekkor láttam meg, hogy ki vannak festve a körmei! Komolyan, milyen fétisek armadáját rejtegeti még ez? Ráadásul az egyik ujján még egy  gyűrűt is hordott! Már lassan nem lepődnék meg, ha piros, csillogós boxerban látnám... Abban a pillanatban szúrnám ki a szemeim...

 Miközben én azon morfondíroztam, hogy milyen titkai lehetnek még, ő az apró ékszerét egy kis mélyedésbe illesztette, ami eddig nekem fel se tűnt és pár másodperc múlva a fal kettényílt. Mi a franc? Mennyire van ez a hely biztonságilag felszerelve? A fal mögött egy újabb, ugyanilyen barikád volt. Már majdnem elröhögtem a bénázásán, amikor a szemei elváltoztak, lecsukta a jobb szemét, amiből ezt követően vér folyt ki.

- Amaterasu- mondta, majd fekete lángok borították el a viszonylag szűkös helységet. Azonnal belekaroltam a bátyusba és szorosan behunytam a szemem, mire ő megsimogatta a fejem.

- Ne félj- suttogta.

 A lángok hamar elaludtak és újból megnyílt nekünk egy ajtó, ami mögött egy lépcső vezetett lefelé. Velünk mit sem törődve az Uchiha neki is lódult, majd Hidan és őt szorosan követve én. A mászóka igencsak nagy kihívásnak ígérkezett, ugyanis percek múltán sem akaródzott látszani a vége. Bár jobban belegondolva, az az iménti jutsu vagy mi a halál, rettenetesen ijesztő volt. És ha tartogat még a tarsolyában ilyen és ehhez hasonló nyalánkságokat, akkor jobb lesz ha fokozottan vigyázok vele. Azonban hogyhogy nem, most is megcsináltam.

 Az egyik lépésnél sikeresen megbotlottam és míg a bátyus épphogy megúszta,  addig az előtte haladót elsodortam magammal. Ám a leérkezés pillanatában még érdekesebb látvány fogadott.

 Az utolsó foktól pár méterre egy hal és egy színátmenetes páfrány diskurált, azonban az érkezésünkre felkapták a fejüket.

- Ezt nem hiszem el...-kezdte az áldozatom.- Hogy vagy képes még a saját lábadban is felbukni?!- mordult rám.

- Még egy szó és akkor biztos, hogy téged nyírlak ki elsőként!- vágtam vissza egy olyan mély hangon, ami nem csak őt, de engem is meglepett. Mintha nem is az enyém lett volna.

 A másik kettő csak meglepetten nézte a jelenetet, majd a tengeri visszafordult a növényhez. 

- Te Zetsu, nem is mondtad, hogy lesz egy új tagunk. Legalább nekem szólhattál volna!- durcázott. A zöldség végigmért.

- Sose láttam...- tűnődött.

- Akkor a te hálódon akadt fent, 'Tachi?

- Még mit nem. Akarná a halál hazahozni ezt a kis koloncot- mutatott rám, mire hátulról tarkón vágták.

- Csak szépen a húgomról Uchiha!- haladt el mellette Hidan, hogy összeszedjen a földről.

- Neked van húgod?- meresztette szemeit a hal.

- Ja. Mé'?

- Csak furcsálltam, hogy eddig még sosem hallottunk róla.

- Akkor tessék. Fiúk, ő itt Loly, a kistesóm. Húgi, ők itt Kisame, a kopoltyús, és Zetsu, a cserepes növény. Mindketten Akatsukisok- mutatta be a... barátait?

- Aka...micuki?- ráncoltam a homlokom, mire csak megdöbbent arckifejezéseket kaptam az újonnan megismert tagoktól. Na jó, ennyire azért nem lehetett hülye kérdés. 

- Mi folyik itt?- lépett a helységbe két új alak. Az egyikük egy nő volt, sötétkék vagy lila hajjal, elsőre nem tudtam eldönteni, egy pirszinggel az ajkai alatt, valamint egy férfi, aki a töménytelen mennyiségű pirszinggel az arcán úgy nézett ki, mint egy lázadó tinédzser, aki a lázadás ellen is lázad a narancsra festett hajával egyetemben. Bár lehet, hogy természetesen hasonlított ennyire egy sütőtökre.

- Ő meg kicsoda?- mért végig a nő.

- A kistesóm- lépett előrébb a bátyus.

- Gondolom akkor miattad is van itt. Minek hoztad ide?- emelte el a tekintetét rólam a férfi. 

- Az egy igen hosszú történet...- vakargatta a tarkóját.

- Ráérünk- vágta rá.

 Hidan elmesélte az elmúlt, nagyjából egy nap eseményeit, a többiek pedig veszettül figyeltek minden részletre.  Közben leszedtem a hátamra erősített fegyvert és elkezdtem vizsgálni, hogy a sok esés-keléstől lett-e valami baja.

- Nem, nem és nem. Nem maradhat itt. Csak hátráltatna minket- fonta keresztbe a karját.

- Megígérem, hogy vigyázok rá, valamint kitanítom mindenre, ha ezzel később a hasznunkra válhat, csak had maradhasson...- váltott át a végére könyörgőbe bátyus.

- Szó sem lehet róla- azzal sarkon fordult és visszaindult arra, amerről az előbb feltűnt.

- Talán nekem szükségem lenne egy kis segítségre...- motyogta a lila hajú nő, miközben egy papírrózsát birizgált.

- Neked, Konan?- lepődött meg?

- Nem kis feladat küldetésre járni és az összes házimunkát elvégezni egyedül...

 A férfi gondolkodóba esett. Hosszú percekig csak nézett maga elé és magában mérlegelte a pro és kontra érveket. Már szóra nyitotta a száját, ám végül csak sóhajtott egyet.

- Meglátjuk. Kapsz egy hét türelmi időt és ha hasznosnak bizonyulsz, akkor maradhatsz- intézte most már nekem a szavait.

-És ha nem?- húztam fel az egyik szemöldököm.

- Megölünk. 

Most pedig következzék az a részlete a résznek, amit úgysem olvas már el senki! :D NA szóval, hogy ne menjen el több idő a szundikálási időmből (úgyis elmegy >U<), megpróbálok gyors lenni. 

Úgy néz ki, hogy nagyjából hetente lesznek részek (max. kéthetente, ha nagyon nem érek rá). Hamarabb biztos nem :,)

Na de nem nyújtom tovább a szót, jóccakát/napot/reggelt! (vagy ami van)

-Kitsu-

Ui.: Kérném a kedves ismerőseimet, akik elolvassák, hogy ha hibát találnak benne, ugyan szóljanak már! >U< Köszönöm!