- Itaru... Itaru... I-ta-ru!- hallottam egyre hangosabban anya hangját. Szóval már reggel van.
- Még 5 percet...- húztam vissza  takarót a fejemre.
- 15 perce is ezt kérted...- változott a hangja kissé unottá, mire rögtön felültem az ágyban.
- Negyed órája?!- röppent ki azonnal a szememből az álom és meredten néztem a fiatal nőre, aki bólintott. Vállig érő haját három-négy fehér tincs tarkította, amik keretezték lila szemeit. Talán csak a ruháiból lehetett megmondani, hogy több 17-nél.
- El fogsz késni...- csóválta a fejét rosszallóan, mire szöget ütött bennem, hogy igaza van, így villám gyorsasággal rántottam le magamról a paplant és már rohantam is a szekrényhez, míg ő kiment.
- Bocsi anyu, ma nem reggelizek veletek!- kaptam fel egy szendvicset és gyorsan az oldalamra csatoltam a katanám.
- Kelhetnél egy kicsit korábban, hogy velünk ehess- jött el mellettem apa megbökve a homlokom.
- Gyere te is enni Nii-chan!- integetett a húgom az asztal másik végéből.
- Talán majd máskor, ma korán küldetésre kell mennem. Elmentem!- intettem még vissza az ajtóból, majd a szendvicsemet majszolva rohantam a megbeszélt helyre.
- Késtél- méltatott Hana pár bosszús pillantással.
- Bocsánat, elaludtam. Különben is, se a sensei, se az a tökkelütött nincs még itt- morogtam.
- Utálom, ha megvárakoztatnak...- puffogott tovább a vörös hajú lány. Ebben egyértelműen az apjára ütött.
- És jól gondold meg kit hívsz mégegyszer tökkelütöttnek- vágott tarkón a csapat harmadik tagja.
- Basszus Demiyah... Ez fájt...- fogtam a nyakam.
- Boh-bocsánat!- lihegett az utca végén a csapatunk vezetője. A sensei hosszú szőke haja úgy állt, mint egy széna kazall, fejpántja pedig a nyakára volt csúszva, jounin mellénye pedig kizipzározva.
- Késett, Deidara-sensei- morgott Hana.
- B-bocsánat gyerekek csak... Kei lefoglalt...- pihent a térdeire támaszkodva.
- Ohohoho, hallod ezt Itaru?- vigyorgott a macskafüles félvér lány.- A leendő barátnőd már kora reggel elemében van.
- Még viccnek is rossz- forgattam a szemeim.- Az, hogy gyerekkori barátok vagyunk, még nem jelent semmit.
- Tudom ám, hogy tetszik nekeeed- bögdöste az oldalam.- Tuti tetszik nekiiii~
- Hagyd már szerencsétlent- húzta meg a vörös a macska farkát, mire a lány felsikított.
- Azt hiszem indulhatunk a küldetésre...- vakarta meg a szöszi a tarkóját.
Elindultunk a város kapuja felé. A feladat szerint a város közelében ólálkodik egy csapat pitiáner bandita, őket kell lekapcsolnunk.
- Sensei, minek kell ilyen hülyeséget csinálnunk?- ücsörgött a Shimura lány unottan az egyik bábján, miközben haladtunk a fák alatt.
- Ezt a feladatot kaptuk a hokagétől Hana...
- Meg hát mindenki tudja, hogy mi vagyunk a legjobb csapat és ez nekünk gyerekjáték- ásított Demiyah.
- Ebben azért kételkednék...- sóhajtott a szöszke.
- Különben is. Intézzük el őket minél hamarabb, hogy hazamehessek apával edzeni- morogtam a csipet-csapat elején.
- Itachi ma Keiékkel megy küldetésre, úgyhogy kétlem, hogy hamar hazaérnének...- jegyezte meg a sensei.
- Marha jó- forgattam a szemem.
- Hihihi, Itaru. Tuti csak kamuzol, hogy edzeni akarsz, valójában Kei hiányzik már- vigyorgott Demi.  Meglehetősen idegtépő volt, hogy állandóan körülöttem ólálkodik, hiába voltunk születésünktől kezdve barátok, akárcsak az idősebb Eskine gyerekkel. A félig macska, félig sárkány lány folyton engem ugratott, legtöbbször Keivel, vagy ha épp nem vele, akkor azzal, ami eszébe jut és tudja, hogy bosszanthat vele.
- Nézd vöri, a kis Uchiha gondolatban már az Eskine kislány körül jár- röhögött, mire dühösen néztem hátra.
- Gyerekek...- próbált rendet tenni a felügyelőnk, de mint általában, rá se bagóztunk.
- Demiyah, még egy ilyen és lepecsétellek- húztam össze a szemöldököm.
- Hú de félek!- ironizált.- Ha nagyobb leszek, úgyis megszállak és akkor sosem szabadulsz tőlem- nyújtogatta a nyelvét.
- Álmodozz csak.
- Állj!- torpant meg a sensei.- Közel vagyunk, készüljetek!
Hana előhívva az egyik bábját ásott egy mély gödröt, míg a démon lány átvedlette emberi bőrét, hogy megmutatkozhasson valódi alakja, míg én megcsináltam a csapda hátralévő részét.
- Az a kis falu egy nagy rakás szerencsétlenség volt, szinte semmit nem sikerült elhoznunk, olyan szegények voltak- hallottunk messziről egy hangot.
- Gyerünk Demi, itt az alkalom!- súgta neki Deidara-sensei, amikor is a démon leugrott az ágról, ezzel a banda mögé kerülve.
- Na hello hello fiúkák- morgott a lány.
- Ez...- rémült meg az egyik rabló.
- Kétség kívül, ez az a konohagakurei korcs démon!- rántott elő egy katanát az egyik és rárontott a csapattársamra.
- Még mit nem- csikorgott a két fém, ahogy a kardom nekifeszült az övének.
- Ch. Tűnj innen taknyos- emelte meg a fegyverét és már készült is volna lesújtani, ha nem térek ki előle.
- F-főnök! E-ez egy Uchiha!- pánikolt az egyik.
Az ellenfelem a szemembe nézett és csupán akkor vette észre a vörösen izzó Sharinganokat.
- Heh. Amatőr- ugrottam fel és rúgtam bele a melkasába, ezáltal megbotlott a már korábban kifeszített drótomba és megnyílt alattuk a föld.- Komolyan, nem is kell használom ezeket a szemeket, a látványuktól mindenkinek inába száll a bátorság- álltam a verem szélénél unottan.- És már megint mindent én csináltam!- mordultam a két lányra.
- Ki a franc vagy te...?- morgott a banda vezére.
- Uchiha Itaru, Konohagakure 11-es csapatának tagja.
- Nyugi van már Ita- vágott hátba a démon, ezúttal már emberként.- Megkötözzük aztán hazavisszük ezeket a hetediknek. Hé, Hana, be tudod őket zárni az egyik bábodba?- kapta hátra a fejét.
- Végülis...- nyitotta ki az egyik tekercsét, majd megidézte a hatalmas fa szerkezetet, aztán pár chakrafonál segítségével bevágta a nagyjából tíz fős delegációt a belsejébe.- Kész.
- Akkor szerintem indulhatunk is haza...- vakarta meg a tarkóját a sensei.
A Shimura lány felült a pók báb hátára és azon utazott a másik csapattársunkkal együtt. Engem viszont a démon lelökött, így kénytelen voltam hazáig kergetni, hogy megnyúzhassam és ágyelőt csináljak a bundájából.
- Gyere vissza!- ugráltam dühösen egyik fáról a másikra.
- Még mit nem!- nyújtogatta a nyelvét alattam rohanva.- Nem lesz ilyen menő bundád a télen, mint nekem.
Felé hajítottam egy kunait, amit játszi könnyedséggel kikerült.
- Ennél azért egy kicsit többre lesz szükség- vigyorgott, mire ráugrottam a hátára, ezzel a földre terítve a bestiát.- Szállj le rólam te hülye, nehéz vagy!
- Így jár az, aki egész nap szemtelenkedik- fontam össze a karjaim elégedetten, mire az egyik farkát a derekam köré tekerte, leszedett magáról és fejjel lefelé lelógatott.
- Most mit is csináljak veled...- gondolkodott hangosan.- Áh, megvan!- állt fel, majd egyszerűen lerakott a földre és elkezdett maga után húzni.
- Demiyah, eressz el vagy levágom a farkadat- szóltam neki unottan.
- Mit mondassz Itaru, nem hallom?- hülyéskedett és egyszer a földhöz vágott.
- Mindjárt fogsz!- húztam meg a fülét, mire rögtön elengedett.
- Áu!
- Na na gyerekek- próbált minket szétszedni a sensei, kevés sikerrel.
- Meghúzta a fülem, ezért tuti kiszedem a szemeit!- ugrott volna nekem a lány, ha Hana nem teker mindkettőnk köré pár chakrafonalat.
- Zajosak vagytok...- tartott minket a levegőben, majd hazáig el sem engedett minket.
Hazaérve hiába volt még csak dél, fáradtan estem be az ajtón.
- Megjöttem- léptem be a konyhába, ahol anya épp elzárta a leves alatt a gázt.
- Üdv itthon kincsem- lépett hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra. Alig volt már csak magasabb nálam.- Gyorsan végeztetek.
- Nem volt nagy dolog- rántottam meg a vállam és elkezdtem megteríteni.
- Nii-chan!- rohant hozzám Yume és átölelte a derekam.
- Szia húgi- tettem le a tányérokat és felvettem a testvérem.
- Délután játszol velem és Hikarival?- kérdezte vidáman, mire bólintottam.
Elkezdtünk enni, majd nagyjából tíz perc múlva hazaért apa is.
- Sziasztok- lépett fáradtan a konyhába és anyának adva egy csókot, elővett egy tányért magának is.
- Korán hazaértél- mosolygott a felesége.
- Igen, gyorsak voltak nagyon. Viszont Kei a szokottnál is fárasztóbb volt- sóhajtott kimerülten.
Az Eskine lány apja az én senseiem volt, az enyém pedig az övé. Én az unokatestvéremmel, Shimura Hanaval és Demiyahval, Neko és Akuma, a két démon lányával. Eskine Kei csapattársai pedig Akatsubaki Nova, a másik unokatestvérem, aki Hidan és Akatsubaki Miu gyereke, valamint Hyuuga Akio, Kei unokatestvére.
- Minden rendben van kicsim?- lengette meg anya az orrom előtt a kezét aggódva.
- Tessék? Igen, persze, csak elméláztam...- folytattam az evést.
- Gyere Nii-chan játszani!- rángatott Yume az előszoba felé.- Hikari tegnap áthívott, gyere te is!
- Jól van megyek már, megyek már- sóhajtottam mosolyogva.
Kis idő elteltével átértünk az Eskine rezidenciára, ahol a kisfiú már az ajtóban várt minket.
- Yume-chan!- szaladt oda hozzánk és megölelte a kishúgom.- Gyere, megmutatom mit hozott nekem Nee-chan a küldetésről!- azzal felrohantak a szobájába játszani.
- Ó, szia Itaru- hallottam meg egy hangot a hátam mögül. Hosszú szőke hajából egy tincs eltakarta a bal szemét, míg a maradék egy része copfba volt kötve, a többi kiengedve. Halványkék szemei csak úgy világítottak, míg arca tiszta kosz és horzsolás volt, akárcsak a ruhája.
- Megint verekedtél- állapítottam meg.
- Kikérem magamnak- húzta fel az orrát.- Csak megvédtem magam.
- Gyere, bekötöm a sebeidet- ragadtam meg a kezét és a fürdőszobájuk felé vezettem. Kicsiként rengeteget voltam itt, így mindent pontosan tudtam, hogy hol van.
- Ez csíp- nyafogott, amikor a fertőtlenítős pamacsot a felkarján lévő sebre tettem.
- Kell neked nálad erősebbekkel összetűzni a bajszodat- forgattam a szemeim, mire morgott valamit az orra alatt, így egy kicsit erősebben nekinyomtam a pamacsot. A válasz erre egy fájdalmas szisszenés volt.
- Jól van na, bocs- húzta a száját.
Gyorsan bekötöttem a nagyobb sebeket, majd utolsó simításként egy ragtapaszt ragasztottam az orrára.
- Kész- böktem meg a homlokát.
- Hm? Itaru- kun?- nézett be a szőke lány anyukája az ajtón.
- Jó napot Mei-san.
- Rég láttalak- kócolta össze a hajam, majd a lányára nézett.- Inkább nem is kérdezek semmit.
- Úgy mindkettőnknek jobb lesz- biccentett a sérült.
Kimentünk a teraszra és hátradőlve pihentünk.
- Hiába találkoztunk már rég, semmit sem változtál- törte meg a csendet a szöszi.
- Te sem. Ugyanolyan bajkeverő vagy, mint eddig- nevettem fel, mire belekönyökölt az oldalamba.
- De nagy a szád Uchiha.
- Szegény apámat ma úgy lefárasztottad a küldetésen, hogy nagyjából nulla életkedvvel esett haza.
- Csak aktív voltam- mosolygott, mire ismét elnevettem magam. - De amit ma Demivel leműveltetek, az sem volt semmi. Messziről hallottuk a hangotokat.
- Csak szemtelen volt, így meg akartam nyúzni- vázoltam röviden a történteket.
- De lefogadom, hogy alulmaradtál vele szemben- röhögött.- Ahogy legutóbb nálam is.
- Az döntetlen volt- néztem ránunottan.
- Álmodozz csak- öltötte ki a nyelvét.
- Jól van, akkor bebizonyítom, hogy mostmár simán legyőzlek- álltam fel, majd felé nyújtottam a kezem, amit el is fogadott, így felhúztam őt a földről.
- Győzzön a jobb shinobi!

Na szervusztok, már megint itt vagyok. *˙︶˙*)ﾉ
Gondolom mindenki úgy örül nekem, mint Lolyka a vakbélgyulladásának, de sebaj. Mivel nem találtam a kisfiamról a részhez megfelelő képet, így kaptok egy Itacicát. Örvendjetek(*･ω･ﾉﾉﾞ☆ﾟﾟ