- Háhá! Megint én nyertem!- emelte az ég felé az öklét. Hiába, az a fene jó szívem fog a sírba vinni, hogy állandóan hagyom nyerni...
- Ügyes vagy- kócoltam össze mosolyogva a haját.
- Hé, ne kezelj úgy, mint egy óvodást!- fújta fel az arcát duzzogva.
- Pedig majdnem akkora vagy- folytottam vissza a nevetésem, mire még dühösebb lett.
- Csak nézd majd meg, te Uchiha, ha nagyobbak leszünk olyan magas leszek, hogy téged használlak majd könyöktámasznak!- puffogott.
- Persze persze- mosolyogtam tovább.
- Te nem is veszel komolyan!- dühöngött.
- Valóban nem- vigyorogtam elégedetten annak tudatában, hogy most aztán tényleg nagyon felhúztam.
- Te.... Gyere ide!- kezdett el kergetni a kertjükben.- Állj meg te hülye Uchiha!- kiabált utánam, mikor berohantam a házba, fel egyenesen a szobájába és meghúztam magam az ajtó mögött.
- H-hol vagy?- jött be lihegve, majd mikor beért, becsaptam az ajtót, amitől egy kisebb szívinfarktust kapott.- Most elkaplak!- támadott ismét így szaladtam volna el, azonban mögöttem megbotlott és rám esett, én meg egyenesen az ágyára.
- Igazán leszállhatnál rólam...- jegyeztem meg egy hosszú kínos csend után. Rajtam feküdt, míg esés közben én reflex szerűen átkaroltam a derekát, hogy megtartsam.
- I-igen...- kecmergett le rólam és megszültett az a bizonyos kínos légkör.- B-bocsi- bökte ki egy kis idő elteltével.
- Semmi baj- ráztam meg a fejem mosolyogva.
- Hm? Itaru-kun, te még mindig itt vagy?- lépett be Mei-san a szobába, karján egy nyári ruhával.- Nem mész haza átöltözni? Nemsokára mi is mégyünk.
- Hogy hogy?- pislogtam meglepetten.
- Az a lüke anyád nem mondta?- sóhajtott.- Megy csomóan nálatok vacsorázunk a kertben. Kiyokoék, Hidanék, Akanéék is jönnek, ha jól tudom Sakuráék is...
- Akkor jobb ha tényleg megyek- álltam fel.- Viszlát később!- intettem vissza, majd miután összeszedtem a húgomat, elindultunk haza.- Megjöttünk!- léptem be a konyhába, ahol minkét szülőnk serényen sürgött-forgott.
- Á, pont jókor!- kapta fel a fejét anya.- Terítsetek meg kint, az asztalok már ki vannak nyitva!- nyomott egy adag tányért a kezembe, Yumének pedig odaadta az evőeszközöket.
Gyorsan kipakoltunk mindent, és mire végeztünk, meg is jöttek az első vendégek.
- Csá Itaru- pacsiztam le Novával az udvaron, míg a nagybátyám, Hidan és a felesége, Miu anyáékkal beszélgettek. Mindketten ANBU tagok voltak.
- Hali!- ugrott a nyakamba Demiyah, ezzel engem leterítve a földre.- Gondolom már hiányoztam- vigyorgott.
- Mint egy vakbélgyulladás...- morogtam.
- Még mindig zajosak vagytok- jelent meg a terasz ajtóban Hana. Ezek szerint ők is megérkeztek. A nagynéném, Kiyoko patológuként dolgozott a kórházban, míg a férje, Sasori szintén ANBU tag volt, valamint az egyik új csapatnak is ő volt a senseie.
- Csak egy kicsit megleptem a mi kis Uchihánkat- kócolta össze a hajam a démon, még mindig a hátamon ülve.- Ó nézd csak, megjött Kei!
Felpillantottam az ajtóban ácsorgó lányra. Egy zöld színű nyári ruha volt rajta, amit nagyobb virágok díszítettek az alján. Egészen... Csinos volt...
- Hűha, tényleg elpirultál- röhögött elégedetten a félvér, mire ledobtam magamról és talpra álltam.
- Csak szeretnéd.
- Sziasztok- érkezett meg Akio is, így teljes volt a két csapat.
- Gyertek vacsorázni!- szólt anya, így mindannyian helyet foglaltunk az asztalnál. Ott volt Neji és Akane-san, valamint Deidara-sensei és Mei-san is. Meg persze Akuma és Neko, emberi alakban ezúttal.
- Te is érzed?- sandítottam a mellettem ülő Eskine lányra, miközben megettem egy újabb tofut, ő pedig bólintott.
- Mintha valaki figyelne minket...- hegyezte a füleit.
- Maradjunk éberek. Ötletem sincs mi lehet ez...- suttogtam.
Hamarosan végeztünk a vacsorával, így anyáék kihozták a desszerteket és nagyban elkezdtek beszélgetni.
- Nii-chan, játszunk!- húzogatta a felsőm ujját Yume.
- Mit?- guggoltam le hozzá mosolyogva.
- Bújócskázzunk!- lelkendezett.
- Én is, én is!- szaladt oda Hikari.
- Beszállunk mi is- csatlakozott Nova, Akio, Demi és Hana.
- Jól van, ha már mindenki játszik, akkor jövök én is- adta be a derekát Kei.- Viszont te nem használhatod a Byakuganod!- bökött az unokatestvérére.
A Hyuuga fiú került ki elsőnek a hunyónak, így mikor elkezdett számolni, mindenki szétszéledt.
- Megvagy Yume-chan- lépett apához, akinek az ölében húzta meg magát a kistestvérem.- És te is Hikari-kun- vette észre az asztal alatt a kisfiút.
Szépen lassan mindenkit megtalált, kivéve engem és az idősebbik Eskine gyereket.
- Jól van, szabad a gazda- sóhajtot, mire denevér módjára fejjel lefelé megkapaszkodtam a lábaimmal annak a fának az ágán, aminél számolt és elégedetten mosolyogtam rá.
- Béna vagy Akio- jött oda Neko képében, majd visszaváltozott önmagává, így a macska démon újra megjelent az asztalnál.
- Csaltál- nézett rá unottan.
- Nem mondtad, hogy nem használhatunk jutsukat.
- Te jössz Yume- kócoltam össze a húgom haját, mire a fához szaladva elkezdett számolni. Kivételesen egy eléggé szemelőtt lévő búvóhelyet választottam, hogy könnyen megtaláljon.
Azonban hirtelen egy furcsa érzés hasított belém. Az a korábbi, gyanús érzés, hogy figyelnek most egy különös chakra formájában jelentkezett. A ház oldala felől, ahol Kei is elrejtőzött.
Felugrottam a háztetőre és oda lopakodtam. Egy fekete hajú fiú volt, aki lefogta és az épület oldalához nyomta a szőke lányt.
- Tűnj innen!- morgott idegesen az Eskine.
- Eszem ágában sincs. Mert én szeretlek Kei. És azt akarom, hogy az enyém légy- mondta negédes hangon. Hánynom kellett tőle.
- Én viszont gyűlöllek!
- Az engem a legkevésbé sem érdekel- vigyorgott, majd a lány kezeit a feje fölött összefogta és lassan elkezdett közelebb hajolni hozzá. Ekkor szaladt el nálam a cérna.
Közéjük ugorva gyomorszájon ütöttem a srácot, mire az a hasát fogva meghátrált.
- Hozzá ne merj nyúlni!- rántottam elő a katanámat a hüvelyéből és előhívtam a Sharinganjaim.
- Ch. Látom ezúttal szereztél magad mellé egy testőrt- mért végig gúnyosan, mire dühösen felé suhintottam a fegyveremmel, amit egy tőrrel hárított.
- Takarodj!- szűrtem ki a fogaim között, mikor a két vas egymásnak feszült.
- Daichi!- jelentek meg Nováék.
- Ch. Ezúttal szerncsétek volt- ugrott hátra a kerítésnek, majd még Keinek dobva egy csókot eltűnt, mint a kámfor.
- Jól vagy?- rohantak hozzá a lányok, míg én továbbra is inegrülten bámultam a támadó hűlt helyét.
- I-igen- nyögte ki nagy nehezen.
- Mégis ki a franc volt ez?!- fordultam meg vérben forgó szemekkel az idegtől.
- Egy Ködrejteki genin. A chunin vizsgára jött. Korábban találkoztunk vele és egy harc alkalmával eltörte Kei karját- tájékoztatott a fehér hajú lány, mire lassan oda lépkedtem a földön ücsörgő lányhoz és a kardomat letéve magam mellé finoman az arcához nyúltam.
- Jól vagy...?- kérdeztem halkan, így rám pillantva bólintott egyét.
- Uuuuh, gyerekek, hagyjuk őket egy kicsit magukra! Amúgy is szólni kell a felnőtteknek, hogy mi történt- rángatta el a többieket egy kaján vigyor kíséretében Demiyah.
- Köszönöm... Hogy megmentettél...- motyogta egy kis idő eleltével, mikor már mellette ültem hátamat a ház oldalának támasztva.
- Miért nem szóltál róla?- hagytam figyelmen kívül a szavait.- Felismerted azonnal a chakráját, nem igaz?
- Persze, hogy felismertem. Csak nem akartam, hogy aggódj- karolta át a térdeit.
- Hogy ne aggódjak?! Tudod te mennyire megijedtem amikor ugyanonnan éreztem a te chakrád is, mint az övét?! Ha bármi történt volna veled, akkor én...- haraptam el a mondat végét, mire kíváncsian nézett rám.
- Akkor én...?
- Akkor én nem tudom mit csináltam volna... A legjobb barátom vagy... Fogalmam sincs mi lenne velem, ha elveszítenélek...- támasztottam meg a homlokom, mire keze lassan a hátamra siklott és körkörösen elkezdett simogatni.
- Ne haragudj...
Lassan kiegyenesedtem és gyengéden magamhoz öleltem.
- Ne csinálj mégegyszer ilyet...- suttogtam. Hosszú percekig szótlanul pihent lehunyt szemekkel a karjaimban, míg egy éles hang ütötte meg a fülem.
- Te jó Jashin, olyan aranyosak!- hallottam anya hangját a hátunk mögött.
- Valaki csináljon már róluk egy képet! - kiabált hátra Mei-san.
- Nem megmondtam, hogy tetszik neki?- csendült fel Demiyah elégedett hangja is.
- Ezt nehéz lesz megmagyarázni- sóhajtottam, miközben lassan elemgedtem.
- Van egy jó ötletem- mosolygott sejtelmesen.
- Mindig félek az ötleteidtől- ráncoltam össze a homlokom, mire kacsintott egyet és adott egy puszit az arcomra.
- Kei!- csattant fel az idő közben megérkezett Deidara-sensei a jelenet láttán, mire a szőke lány vigyorogva hátrébb ugrott, mad fel a háztetőre.- Azonnal gyere vissza!- követte az apja, aki elől könnyűszerrel elmenekült.
- Na mi van Uchiha, holnap már a kezét is megkéred?- ugratott röhögve a félvér démon, mire csak pár szúrós pillantást küldtem felé.
- Te jó ég...- masszírozta az orrnyergét apa.
- Itaru... Ne felejtsetek majd el védekezni- guggolt elém Hana kifejezéstelen arccal, mire a homlokomra csaptam.
- Mei nagymama leszek!- ugrott anya barátnője nyakába!
- Meg mit nem!- kiabáltam vörös arccal, de rám se bagóztak.
- Nii-chan, Kei lesz a feleséged?- pislogott kíváncsian a húgom.
- Ch. Majd akkor, ha befagy a pokol!- álltam fel és mérgesen bevonultam a házba. Dilis banda.
- Naa haver, ne legyél rájuk ennyire mérges- jött be Akio és leült mellém.- Tudod, hogy csak ugratnak.
- Persze, hogy tudom- forgattam a szemeim.- Csak...
- Csak?- döntötte oldalra a fejét.
- Semmi... Nem fontos- ráztam meg a fejem.
- Te tudod. De ha bármi van, itt vagyok- tartotta felém az öklét, mire egy halvány mosoly kíséretében hozzáérintettem az enyémet.
- Na, most hogy kiérzelgősködtétek magatokat, gyertek vissza játszatni!- rúgta be Demi az ajtót és Novával együtt ismét kirángattak minket.
- Most komolyan üvegezni akartok?- kérdezte a Byakuganos fiú.
- Naná!- vágta le magát a démon az egyik fa alá.
- A felnőtteknél előkerültek a szakés üvegek, apáék fél órán belül kiütik magukat- ült le az unokatestvérem.- Úgyhogy velük nem lesz gond.
- Akkor kezdek én!- pörgette meg a vízzel megtöltött üdítős flakont a févér lány, aminek a kupakja Hana felé állt meg.- Ki tetszik neked?- kérdezte vigyorogva.
- Akio- felelte rezzenéstelen arccal, mire a Hyuuga fiú azonnal elvörösödött.
- K-komolyan?!- fordult a vörös hajú lány felé.
- Nem. Én jövök- pörgette meg az üveget, ami ezúttal Keire mutatott.- Ülj bele Itaru ölébe.
- M-mi?! Miért?!- szeppent meg az Eskine.
- Mert látni akarom, ahogy zavarba jön- villantott egy gonosz mosolyt nekem. A kedvenc unokatestvérem...
A szöszi felállt és elém lépett, majd egy kissé kipirult arccal a szemembe nézett. Ugye nem gondolja komolyan...

(✿❛◡❛)
Hihi. Tudom, hogy szerettek. Ja igen és van egy üzenetem Vikcsu28 -nak a minapi szivatásáért.
Íme: (￣へ ￣ 凸