A reggeli napfény, egymásba gabalyodva találta a fiúkat. Hoseok lassan felnyitotta a szemét, és az előtte alvó fiúra mosolygott.

Hogy is hívják ezt?

A tökéletes pillanat?

- Jó reggelt. - zökkentette ki a fiút, Hyungwon hangja. Hosszú karjaival átkarolta az idősebb nyakát, és hozzábújt.

- Hé, ne aludj vissza! - nevetett fel Hoseok, majd piszkálni kezdte a magasabbat, így kénytelenek voltak elválni egymástól. Az idősebb gyorsan a konyhába futott egy kávéért, közben hyungwon igyekezett összekapni magát.

Ahogy meglátta az idősebbet az ajtófélfának könyökölve, vigyorogva, a kezében két bögrével, hirtelen hevesebben kezdett verni a szíve.

Hogy hívják ezt az érzést?

Apró csodák?

Szerelem?