Shownu azt se tudta, mit tegyen, mikor látta, hogy a nyakán van november huszonkettedike.

- Igazán leülhetnél egy kicsit, szédülök tőled, mintha te lennél...

- Hoseok, ha megint egy bolygós-holdas viccel jössz, kitekerem a nyakad, utána a seggedbe dugok egy faágat. - morogta a fiú, mire a barátja felnevetett.

- Jó oké, befogom.

- Helyes...inkább segíts. - nézett rá kérlelőn.

- Már mióta együtt vagy vele, igazán tudnod kéne mit adj neki. Vagy tán én járok együtt Yoo Kihyunnal? - kuncogott fel Hoseok. Shownu ezek után feladta az ötletelést és várta, hogy valamikor megszállja őt az ihlet.

Aztán eljött.

November huszonkettedike.

Kihyun lassan felnyitotta a szemeit, majd azonnal fel is ült, mikor megérezte a sült tojást, és a kissé odaégetett szalonna ismerős szagát. Futólépésben ért el a konyhába, ahol a barátja igyekezett valami reggelit összedobni.

- Jó reggelt! - lepődött meg a fiatalabb fiú, mire a másik ijedten hátra kapta a fejét. Végig nézett a fiún, akin az ő pólója volt, és majdnem a térdéig ért. Most éppen vöröses-rózsaszínes haja, hol az égnek állt, hol szorosan a fiú bőréhez tapadt.

- Boldog születésnapot! - tette le elé a reggelit, amit a fiú ugyancsak meglepődve fogadott.

- Szülinap? - Kihyun a naptárra pillantott, majd elnevette magát. - Szívem, ez a naptár tavalyi. - állt fel az asztaltól, majd átölelte a barátját. Arcát a másik mellkasába fúrta, aki csak vörös arccal, kissé esetlenül átölelte a másikat.