Kihyun csillogó szemmel lépett be a kis helységbe. Egyesével végignézte az állatokat, majd a még mindig az ajtóban álldogáló Shownura mosolygott.

- Szóval mit az első teendőm?

- Segítened kell kiosztani a reggelijüket, utána ki kell cserélni a vizüket. - lépett közelebb a fiúhoz. Kipakolták a különböző konzerveket és tápokat, és két oldalról indulva mindenkinek kiosztották a részüket.

Mikor a vízzel is végeztek, a fiatalabb fiú fáradtan vetette le magát a helységben található kis körkanapéra. Mivel még csak reggel volt, kevés ember lézengett az utcán, így nyugodtan magához édesgethet egy kiskutyát.

Egy kis fehér-barna foltos felfigyelt a fiú hívogatására, és a kimászva a nyitott ketrecből, odabotorkált. Letette a fenekét a másik elé, és barátságosan csóválva a farkát, várta a reakciót.

- Oh, hogy sikerült kihoznod a ketrecből? - lepődött meg Shownu.

- Nem tudom. - hajolt le Kihyun, hogy megvakarhassa a kiskutya fülét. Mikor elvette volna a kezét, a kisállat a keze alá bújt.

Shownu a fiú mellé ült, és csak figyelte a fiút, ahogy lassan az ölébe veszi a kis foltost.

- Biztos nem tud ellenállni neked. - súgta a fiú fülébe, akinek hirtelen egy paradicsoméval vetekedett az arca.

- Ugyan már...ez... - motyogott össze-vissza. Az idősebb maga felé fordította Kihyun arcát, és közelebb hajolt az ajkaihoz.

- Én sem tudok ellenállni neked. - tapadt a cseresznyepiros ajkakra. A fiatalabb a másik nyakára simította az ujjait, viszonozva a csókot. A pillanatot a kutyus szakította félbe, így a két fiú egymásnak döntve a homlokát, mosolyogtak egymásra.

- Yoo Kihyun, lennél a barátom?

- Ez nem is kérdés.