Kihyun nagy levegőket véve, bámulta az egyre hangosabban csörgő telefonját. Fel vegye, vagy inkább dobja a kanapéra, és sétáljon egyet? Hiába gondolta végig, az ujjai önkénytelenül végigsiklott a képernyőn, ezzel fogadva a hívást.

- H-Hallo?

- Oh, Kihyunnie. Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy mivel tudom, hogy szabadnapos vagy, nem szeretnél e segíteni nekem? - hallotta meg Shownu vidám hangját.

- P-Persze...miben? - dadogott továbbra is a kisebb fiú.

- A nővérem lepasszolta az állatkereskedését mára, mert a szállítók kevesebb dolgot hoztak, és az ő fogalmazásában, "maga oldja meg a problémát". - Kihyunnak felcsillant a szeme, az állatkereskedés gondolatára.

- Megyek. - mosolyodott el.

- Szuper, tíz perc múlva találkozzunk a házad előtt. - majd le is tette a telefont. Kihyun rohamtempóban felöltözött, és magához véve a szükséges cuccait, kilépett a bejárati ajtón.