Hoseok ezentúl mindig leült Hyungwon mellé beszélgetni, ha csak egy pár perc erejéig is. Általános dolgokról folyt a csevej, nem mentek bele egymás magánéletébe, ám egyszer Hoseok nem fogva vissza kíváncsiságát, rákérdezett, hogy mit csinál itt mindennap a fiú.

- Tudod...nincsenek barátaim. - hajtotta Hyungwon a fejét. - Az emberek, de még a családom is,  ha tehetik messzire elkerülnek, mert szerintük fura vagyok. - vonta meg a vállát, amitől Hoseoknak összeszorult a szíve. 

- Én...sajnálom.

- Ugyan. - legyintett a fiatalabb majd a cuccaiért nyúlt.

- Hová mész? - lepődött meg az idősebb.

- Csak azért kérdezted meg ezt, mert túl sok időt vagyok és ez fura. - mosolyodott el halványan. - Majd keresek egy másik helyet. - állt fel a székből, de Hoseok rögtön a keze után kapott.

- Én is fura vagyok. És szeretném, ha olyan fura barátom lenne, mint te. - rántotta vissza a székbe.