~Jimin szemszög~

-Na Yoongi légyszi-kérleltem.-Aludjunk együtt~ Esküszöm csak aludni akarok-néztem kölyökkutya szemekkel, de akárhogy is próbálkoztam nem hatottam meg.

-Nem Jimin. Egyedül alszok-fordult a fal felé.

-Na~ Hyung~ Légyszi~

-Aish jól van-mondta mérgesen, bentebb csúszott.-Na gyere már.

Mosolyogva bújtam ágyába. Elkezdett fészkelődni és párnákat rakott közénk.

-Az a te térfeled ez az enyém. Ne gyere közelebb.

Szomorúan motyogtam egy igent és lehunytam a szemem, próbáltam elaludni de nem sikerült. Miért ilyen ellenséges velem? Tényleg nem akartam mást csak aludni. Vele. Óvatosan ránéztem és láttam ahogy egyenletesen veszi a levegőt és szuszog. Halványan elmosolyodtam, megakartam simogatni az arcát de mocorogni kezdett. Ijedten kaptam vissza kezem és elfordultam. Puffanást hallottam. Azt hittem leesett ezért óvatosan hátra pillantottam de nem esett le. A párnákat borította fel és rám mászott. Annyira megijedtem hogy levegőt is elfelejtettem venni. Nyakamba bújt és úgy aludt tovább. Szívem őrült tempóban verdesett, arcom lángokban állt. Legszívesebben visítoztam volna mint egy fangirl, de nem akartam felkelteni. Próbáltam elaludni ami nagy nehezen sikerült.

***

Mikor reggel felébredtem Yoongi még mindig rajtam feküdt. Mosolyogva simítottam végig buksiján és néztem ahogy alszik.

-Jiminie-motyogta álmában. Velem álmodna?

Arca eltorzult és kipattantak a szemei. Álmosan nézett körbe a szobába majd tekintete megállapodott rajtam.

-Jó reggelt-mondtam mosolyogva.

-Mit csináltál az este? Miért fekszek rajtad?

-Nem csináltam semmit. Te másztál rám-mondtam durcásan.

-Bocs-sóhajtotta és lemászott volna ha nem kapom el hirtelen.-Jimin engedj el.

-Nem akarlak elengedni Hyung. Maradjunk még így kicsit-szorítottam vissza.

Arcát a mellkasomba fúrta. Túl aranyos. Lassan simogatni kezdtem a hátát.

-Jimin-mondta halkan.-Ezt ne. Nagyon zavarba ejtő...

Zavarban van? Tőlem? Wao Park Jimin csak tudsz valamit.

-Most már engedj-mászott ki karjaim közül és kiment a szobából.

Szomorúan néztem utána.

-Miért hagy faképnél?-sóhajtottam majd visszamentem a saját szobámba.

-Chim mi a baj?-kérdezte Kook, aki az ágyában fetrengve kockult.

-Yoongi-sóhajtottam és ledobtam magam az ágyamra.

-Mesélj-tette le telefonját és mesélni kezdtem neki.

-Te barom miért nem smároltad le egyből?-csattant fel.-Én is megtettem TaeTae-val és bumm most együtt vagyunk. Hajrá, hátha neked is sikerül így.

-Nem hiszem. Yoongi nem olyan.-motyogtam.-De tudom hogy Yoongi szeret. Csak még nem meri magának bevallani.

Lementem reggelizni. Helyet foglaltam Yoongi mellett.

-Yoongi. Reggeli után beszélhetnénk?-kérdeztem de nem válaszolt.

-Na~ Hyung~-löktem meg kicsit.

-A szobámba várlak-mondta. Én persze egyből tovább gondoltam és arcom égni kezdett. Belerakta a tányért a mosogatóba és felment.

Gyorsan bekapkodtam a reggelim és utána mentem. Beléptem a szobájába. Az ágyán ült. Elé álltam. Kérdőn nézett fel rám.

-Miről szerettél volna beszélni?

Nyeltem egy nagyot. Lehajtottam fejem. Nem akartam a szemébe nézni. Már réges rég elakartam neki mondani hogy szeretem. De biztosan sejti hogy érzek iránta. És tudom hogy ő nem viszonozza az érzéseimet. De muszáj elmondanom neki.

-Hyung-mondtam halkan.-Szeretlek.

-Tudom-mondta halál nyugodtan.

-És tudom, te nem viszonzod az érzéseimet. De ezt elakartam mondani-sóhajtottam.-Nem is zavarlak tovább-indulni készültem de utánam szólt.

-Várj Jimin-ölelt meg hátulról. Az arcom ismét égni kezdett.-Fordulj meg kérlek-suttogta.

Lassan megfordultam majd amint felé voltam arccal megcsókolt. Ajkai finomak és puhák voltak. Mint amilyennek elképzeltem.

-Én is szeretlek Jimin-döntötte össze homlokainkat. Mosolyogva néztem rá.

-Yoonmin is real-kuncogtam.

-Azaz-mosolygott és átölelt.

_______________________
Nah megszületett ez is👏
Remélem tetszett. Így a végén rájöttem hogy Yoongiék része nagyon befejezetlen ezért gondoltam hogy megírom ezt az extra fejezetet😄
Nemsokára hozom a köszönetnyílvánítást és befejezem ezt a könyvem.
Bye🙋