- Szóval a halott feleségem húga, és az ő imádnivaló legjobb barátja most velem laktak hat éve, itt Flordiában. De most megint elmentek, egy hapsival akit amúgy gyűlöl a sógornőm, a kis barátja viszont nem. Szóval leléptek együtt hárman, hogy megmentsék a világot, vagy mi szösz. Én meg megint egyedül vagyok. Már két napja. És megőrülök! Lehet, hogy ezért beszélek egy kávézó dísz-plüssmacijához - mondta magának Tamara bánatosan és a barna plüssállatra nézett, ami a kávézó sótartóját őrizte.
- Tamara, minden rendben? - kérdezte a pultos lány, akivel sokat beszéltek.
- Ahha. Véletlenül sem beszélek egy élettelen tárgyhoz... - rázta meg a kezét Tamara és a medvére nézett. - Megőrültem - mondta.